Mága, a gyógyító

Hétfőn, a parlamentben a momentumos Bedő Dávid állítást fogalmazott a mimagyarok örökös miniszterelnökének (született: Orbán Viktor), miszerint: „Miközben kárpátaljai magyarok esnek el a fronton, ön azzal az emberrel parolázik Kínában, aki felelős a halálukért. Rég nem látott árulás ez”. És láss csodát, őfőméltósága nem azt válaszolta a valóságot a képibe toló embernek, hogy boldogkarácsonyt, vagy a napszaknak megfelelő köszöntéssel sem illette őt, ami szintén szokásában van. Kijelentette, hogy ez a Bedő, ez háborúpárti.

Itt megállunk kicsinyég, mert ugyan azt is megállapíthatnánk, hogy ez a háborúpárti kifejezés már majdnem boldogkarácsonyt, de míg ez utóbbiban van valami idült bambaság, az előző azonban nem tréfadolog. Egy közös pontjuk van, hogy a valóság kizárásával, mintegy burokban szarik az ellenzéki képviselő, és a rá (illetve pártjára és gondolkodásmódjára) szavazó széles néptömegek képibe fröcsögve bele. Reméljük, szemléletes volt a kép, mert annak is szántuk, ennyire futotta piktori képességeinkből, majd még gyakorlunk.

Mindezek ott a parlamentben azonban megterhelőek. Ez az a helyzet, amikor őfőméltósága nagy ritkán befárad, és kénytelen elszenvedni, ahogyan őt egyesével és kórusban szidják, de mindenhol így van ez, ahol nem válogatott a közönség. Majd a parlamentben is az lesz, ha nem remél már semmi pénzt az Uniótól, és az egész nagy gyomrával kilép belőle, víve magával a komplett fölzabált és megemésztett országot is. Megnyílnak a lágerek és átnevelőtáborok, így a most tapasztalt kínos helyzeteknek nyoma sem lesz. Lásd Kim kies világát.

Tudjuk, hogy a kedves vezető a háta közepére nem kívánja az ilyen parlamentes bulit, de a látszatra adni kell, ha nem is annyira. Viszont, mint már utaltunk rá, ha úgy is tűnnék, hogy lepörög őfőméltóságáról, amikor töményen és füldugó nélkül kell hallania hosszan nem egyebet, mint, hogy ő szaralak, az képes megülni a lelket. Ilyen mélybe húzó pörsenések keletkeznek rajta, ami olykor meg is látszik jótevőnk ábrázatán, ami ellenőrizetlen pillanatokban egészen sajátságos formákat bír ölteni. Tehát kellenek a derűs percek.

Ilyeneket pedig ezen a hétfői vérzivataros napon őfőméltósága kedvenc giccshegedőse szolgáltatott (született Mága Zoltán), aki hirtelen és váratlan megjelent a csatatéren, illetve annak egy eldugott kis zugában gazsulálni. Lett is akkora öröm, hogy a fotó (közös) ki is került a Facebookra „Meglepetésvendég” fölirattal, „A mai parlamenti csörte fénypontja: Mága Zoltán” – alcímmel, a főszereplők elhaló tekintetével. A hegedős nagy valószínűséggel nem kérdezett semmit az ülésteremben, sem másutt.

Viszont adódik a kérdés, mi az anyám valagát keresett ott, s főképpen, hogyan jutott oda, amikor már a madár sem járhat arra, Kövér pedellus tudta és jóváhagyása nélkül. Egy parlament az nem a Karmelita erkélye, ahová a kiválasztottak bulizni járhatnak, épp ezért lehet azt tételezni, valami sürgős és halaszthatatlan dolog volt, ami zenészt odavitte. Sürgős támogatás, rapid kitüntetés, vagy a fene sem tudja, mi lehetett a váratlan látogatás célja, hacsak nem az, hogy Orbán elboruló kedvét (és elméjét) kicsit földerítse.

Fényt hozzon bele mintegy. Ezen túl azonban azzal tisztában vagyunk, hogy vannak a kiválasztottak, akik szolgálataikkal kiérdemelték a kedves vezető kegyeit és feléjük irányuló jóságát, de a parlamentbe még egyiket sem láttuk berohangálni, főleg nem ilyen borús napon, amikor több más mellett leárulózzák a futkorászó alak imádatának tárgyát. Más szemszögből azt nem tudjuk, miről folyt a fényképen szereplők közt a disputa, de Mágának biztosan nem azt mondta Orbán bávatag, üveges szemekkel, hogy jónapot.

Nem is ez volt a cél vagy a forgatókönyv, hanem egészen más. Ne látogassanak el Orbán Viktor Facebook-oldalára, megtettem ezt önök helyett, ahol a népek hozzá is szóltak természetszerűleg, ide pedig csak egyet rakok közülük, amiben minden benne van: „Hajrá, Mága Zoltán! Köszönjük, miniszterelnök úr, az értékes munkát, amit értünk magyarokért tesz, ebben az értékét vesztett világban!” – És íme, hölgyeim és uraim, a foglalkozás máris elérte a célját. Hogy aztán emiatt majd Mága számláján később landol pár millió, az már mellékszál.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
3 hozzászólás “Mága, a gyógyító
  1. kovacs_ugynok szerint:

    …, és a bamba, un. „ellenzék” szó nélkül tűri a dagadték sértegetéseit. :/

    Írjam? Télleg már nekem ciki. Bizalmatlansági… Sose késő. Sőt!

    • Ultron szerint:

      Havi másfél milláért szerintem te is szó nélkül tűrnéd (kis bónuszért meg is köszönnéd), hogy szökőévente egyszer leháborúpártiznak. Az ún. ellenzéki politikusoknak 13 éve kb. ennyiből áll a munkája. Hülyék lennének változtatni rajta.

  2. polyvitaplex szerint:

    „Köszönjük, miniszterelnök úr, az értékes munkát, amit értünk magyarokért tesz, ebben az értékét vesztett világban!”

    Mága Zoltánnak is jár a köszönet, bár nem értem, hogy ha a lányait Jennifernek és Elizabethnek keresztelte, akkor a fiának miért nem tudott a magyartól tök idegen, külföldi nevet adni.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum