Amikor Tompos Márton (Momentum) a kínai diktátort az Erzsébet hídra tűzött EU-s zászlókkal akarta üdvözölni, egyensapkás kínaiak vették őt körül. Ezek a kínaiak aziránt érdeklődtek, milyen zászlót akar odarakni, mert ha az netán tibeti vagy tajvani volna „az nagyon nem kedves dolog” lenne, de arról nem beszéltek ezek a sapkás
Ott kezdjük el talán, hogy egy bizonyos Szentesi Zöldi László, akit eufemisztikusan kormánypárti publicistának neveznek, de bízvást hívhatjuk őt fasiszta brigantinak, szóval, ez a betűkkel foglalatoskodó alak hitvány embernek nevezet Ady Endrét. Az ellene való indulat eredője az, hogy mostanság a Facebookon egyre többen fedezik fel Ady publicisztikáját, ami olyan,
Önnek jó, csak nem tud róla. Mindenféle borongásokkal van tele a feje, és azért nem mannával tömi magát, mert rosszul érzékeli a világot. – Ha azt mondom, Nagy Márton, ön rávághatja, Ryanair, vagy „Közgazdaságtan hülyéknek” (Economics for Dummies), ami egy könyv, s amelyet a mi nemzetgazdasági miniszterünk a repcsis cég
Ezúttal az érettségizők kaptak üzenetet doktorminiszter urunktól a közösségi médiában, ahogyan előtte napon meg az édesanyák. Minden napra jut valami, egyetlenünknek valamennyiünk számára van mondanivalója, amiből az tetszik ki, hogy csak ránk gondol szakadatlan, életünk megjobbításán fáradozik, hogy nélküle élnünk nekünk már képtelenség. Nem tehetünk azonban arról, ha nem mondjuk
Dügöjj meg. Ez volt talán a legtömörebb hozzászólás Orbán Facebook-oldalán ahhoz a képhez, amelyen bárgyú képpel nézi az unokáját az édesanyja mellett. Ez volt az ő anyák napi előadása, és a képről az is látszik, ahogyan a gyerek, úgy az anya-nagyanya-dédanya is csak kampányelem. De mit is várhatnánk mást. Így
Fokozódik a helyzet Jándon, ahol pár nappal ezelőtt – mint meséltünk róla – a polgármester Orbán seggéből kinézve táblát helyezett el a falu határában őfensége hitvallásával, miszerint: „No Migration. No Gender. No War”. Amikor először elmélkedtünk a jelenségről, a végtelen szervilizmust véltük fölfedezni benne, ostobaságról szót sem ejtettünk. Azóta azonban,
Orbán Viktor szerint én háborúpárti vagyok. Te is háborúpárti vagy én nyájasom. Sőt, kies hazánkban úgy nagyjából hétmilliónyian vagyunk háborúpártiak, akik nem a Fideszre szavazunk. Gondolta a fene. Illetve gondolta Orbán Viktor. Bár lehet, hogy nem is gondolta, csak úgy kifolyt a száján. Kiokádta mintegy magából a tartalom nélküli betűhalmazt,
Amikor Novák nacsasszony megbukott, mindenki (sokan) szinte elégedetten és együttérzően konstatálta, nem kért magának lakást (házat), ami az elcseszett törvény szerint járna. Milyen visszafogott, mennyire szerény ez a mi Katikánk, ilyen volt a közvélekedés, így a történet már kezdett olyan irányba haladni, hogy áldozatnak tekintsük, és az összes bűnét elfeledjük,
Pár napja világraszóló diadalként kaptuk a képünkbe, hogy az S&P hitelminősítő nem rontott az ország besorolásán. Orbán Viktor csak azért nem posztolta ki, hogy „na, ugye”, mert gazdasági kérdésekkel nem foglalkozik, illetve valahol bujkál épp. Magtárakban és Ibolya presszókban, illetve ezek végtelen számú permutációjában bukkan fel itt meg ott. Ő
2030. Valami miatt mostanában mindig belebotlunk ebbe az évszámba. Nemrégen Orbán álmaiban jelent meg abban az összefüggésben, hogy addig szeretne hatalmon maradni – vagy addig minimum, ez nem volt világos -, illetve, ha nem is ezzel összefüggésben, de ugyanígy 2030 az az időpont, amire már tényleg úgy nagyjából (egy kicsit)
Legutóbbi hozzászólások