Táblatéboly

Fokozódik a helyzet Jándon, ahol pár nappal ezelőtt – mint meséltünk róla – a polgármester Orbán seggéből kinézve táblát helyezett el a falu határában őfensége hitvallásával, miszerint: „No Migration. No Gender. No War”. Amikor először elmélkedtünk a jelenségről, a végtelen szervilizmust véltük fölfedezni benne, ostobaságról szót sem ejtettünk. Azóta azonban, hogy úgy mondjuk, eszkalálódott a helyzet a faluban, és a tábla fölirata ellenére rohadt nagy „War” van. Épp csak a vér nem fröcsög.

Akkor még nem tudtuk, a helyieknek milyen a viszonya az inkriminált műalkotáshoz, többen azt tételezték, nem is látják, mert még odáig sem mennek el. Kiderült azonban, hogy akadt a hétszáz lakos közül olyan, aki fölfedezte, és a maga módján tiltakozott is ellene úgy, hogy kicserélte a fadarabot új felirattal, és ezt a jelek szerint nem kellett volna. A híradások szerint egy helyi jobbikos organizmus új táblát rakott ki, ezen pedig ez állott: „Otthont. Hitet. Békét”. Ennek az eredetivel szemben az az előnye, hogy magyarul van.

Amúgy hasonképp teljesen fölösleges, mert és ugyanis normális helyeken ilyen jelszavaknak egy helyiségtábla mellett-alatt helye nincsen. Hogy más, elvadult vidékeken tapasztalható-e hasonló, arról információink nincsenek, ezért azt szűrjük le, hogy csak a NER-ben ennyire hülyék az emberek, de ez már régi tapasztalat. És az is csak a NER-ben fordulhat elő, ami ezután következett, hogy kitört a táblatéboly, mivelhogy a polgármester a hírek szerint elkezdett erősen tombolni, és életveszélyes fenyegetésekbe torkollott a dolog.

Illetve munkahelyről történő kirúgás is van a pakliban, amitől szintén olyan NER-es feelingje lett az egésznek, mint ahogyan attól is, hogy maga az atyaisten, Orbán Viktor is ellátogatott a településre, ahol voltaképp az ő baromsága miatt estek egymásnak az emberek. Első körben nagyon elégedett volt a látottakkal, a másodikban pedig döntőbíraként is föllépett, sajátos fordításos etimológiát alkalmazva a két táblaszöveg egymásnak való megfeleltetésének, amitől az ember ösztönösen felhorkan, miszerint asztakurva. De mutatom.

Egyetlenünk a Facebookon magyarázta a dolgokat azt megállapítva, a két táblaszöveg ugyanazt jelenti: „A migráció ugyanaz, mint az otthon. Azért nem akarunk migránsokat, mert meg akarjuk tartani az otthonunkat. Apa az férfi, az anya az nő, ahogy a jóisten teremtette. Ha azt mondja valaki, hogy hit, az azt jelenti, hogy no gender. A végén azt mondjuk, hogy no war, az ugyanaz, mint a béke”.  – Ezek már svejki magasságok (vagy mélységek gusztus szerint), viszont mégsem tudunk röhögni rajta, mert cserepes a szánk, meg azért, mert ez a hazánk.

Az atyuska azonban a nyelvészkedésével nem tudott békét teremteni (még ebben a szaros kis faluban sem), mert épp az ő szelleméből fakadóan a polgármester, mint valami helyi kiskirály – vagy gauleiter – nekilátott tombolni, a következőképpen. A táblacserélő jobbikos ember ezt nyilatkozta ugyanis: „…a miniszterelnök távozása után telefonon beszéltem a polgármesterrel, aki életveszélyesen megfenyegetett, felmenőimet szidalmazva szemkinyomással, megöléssel fenyegetett és ígéretet tett rá, hogy mindent el fog követni, hogy tönkre teszi az életemet.”

Más cuki kurvaságok is történtek még ott, a békeszerető faluban, ezek közlésétől azonban eltekintünk. Ugyanis ennyi is épp elég, hogy lássuk, hol is élünk, és mivé vált ez az ország a mélyrétegekben. Nincs rá sok szó. Mint ahogyan arról sincsen információnk, hogyha doktorminiszter urunknak a bemutatott nyelvészkedésre volt ideje, arra vajon akad-e, hogy a nevében tomboló polgármestert megintse, leállítsa, hogy ne szúrja ki az ellenfele szemét. És ne ölje meg végül. Vagy pediglen ez volt a mesterterv, hogy így működjenek a dolgok.  

Nagy valószínűséggel ez utóbbi az igaz, ha nem is vallja be senki sem. Mert mit látunk nagyban, ami ott Jándon kicsiben mutatkozik, azt, hogy doktorminiszter urunk és decens csapata „baloldal” csatakiáltással az ajkain vonul csatába. Az így feltüzelt talpasaik pedig standokat borogatnak, és ellenoldali aktivistákat pofoznak, mintha ez volna a világ természetes rendje. De, amint kitetszik, a NER-ben ez is. A hit az no gender – mondja Orbán, és innen olyan isten igazából már nem is lehet mit kérdezni. Jóccakát emberek.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
13 hozzászólás “Táblatéboly
  1. Ultron szerint:

    No democracy
    No justice
    No future

    Ezeket minden határátkelő beléptetőjéhez, trikolor keretben.

  2. Yeti szerint:

    No roxa áj

  3. Coolman szerint:

    No normality

  4. hj szerint:

    Régóta nem tudom eldönteni, mit kívánjak magamnak: hogy minél előbb feldobjam a talpam, és ezzel részemről vége legyen a NER-nek, vagy hogy még láthassam a bukását. (Habár az utóbbi csak némi elégtétel lenne, kárpótolni nem tudna az ellopott évtizedekért és a valaha volt remények helyett „kapott” reménytelenségért és barbárságért.)

  5. Tom Sawyer szerint:

    Kedves Rezeda !

    Ez, még a közel 40 év Nácihoz szokás után is k@rva kemény.
    Röhej az egész életünk. Nem tudom, ha páros lábbal rugnám picsán..
    Naa az is kevés lenne…

  6. Nyista szerint:

    „… és mivé vált ez az ország a mélyrétegekben.”
    Ez az ország nem vált ilyenné a mélyrétegekben, hanem minidig is ilyen volt! Néhány „látnok” (Pl. Márai vagy Kertész. Korábban Ady, József Attila, Radnóti) tökéletesen leírta, hogy milyen a magyar társadalom és mire lehet számítani tőle. Semmi váratlan nem történt. Mikor 1990-ben előbújtak a nyilasok és a nyilas csemeték a nyilasból lett bolsevikok meg a moszkovita bolsevikok elővették a díszmagyart és a „bocskait” akkor már lehetett tudni, hogy mi következik. Csak idő kérdése volt.
    Én most Sheffield-ből írom ezeket a sorokat. Aki nem akar ilyen lenni annak azt tanácsolom, hogy fusson! Minél messzebbre nyugat felé! A gyerekem a szomszéd szobában a éppen a barátaival játszik. Angolul beszélnek. A magyart már csak töri, de ez csekély ár azért, hogy ember maradhat. Nekem még van egy Arany meg egy Radnóti kötetem a polcomon. Arany-t gyakorlatilag elfelejtették. Radnóti-t is csak előtte még megölték ezeknek a felmenői. Számomra Radnóti, Arany, Petőfi, József A, Móricz Zsigmond és a többiek testesítik meg a magyarságot. De ők mind halottak. Ahogyan Magyarország is az!

    P.S. Tényleg! Van még néhány Rejtő regényem is. Ő is halott. A munkaszolgálatban halt meg mint Petschauer Attila olimpikon. Ez egy ilyen ország ilyen néppel!
    Nincs mit tenni! Menekülj!

    • hj szerint:

      Kedves Nyista!
      A hozzászólásod nagyon megrendített (ezért is reagálok két nap múltán), mert a magyarságomat – bár „ezeknek” én félig idegenszívű vagyok – ugyanígy érzem, a folyamatot pedig hasonlóképpen látom.
      Mondanám, hogy kívánok Neked és a családodnak egy boldogabb, szabadabb életet, mint amilyen „itthon” lehetséges, de ez – úgy tűnik, és őszintén remélem – már megvalósult, így marad a GRATULÁCIÓ, a kommentért meg a KÖSZÖNET.

      • Nyista szerint:

        Kedves hj!

        Köszönöm a „méltatást”. Ilyenkor az is eszembe jut, hogy bárcsak tévednék!
        Köszönöm a jókívánságokat. Én is boldogabb, szabadabb, teljesebb életet kívánok neked és családodnak. Egyébként ezt kívánnám az egész emberiségnek is, mert ha mindenki emberhez méltóan élhetne akkor a konfliktusok is ritkábbak lennének és talán kevésbé lennének hevesek. Ezzel mindenki csak nyerne.
        Azt meg, hogy ezek „idegenszívűnek” tartanak tekintsd kitüntetésnek. A tisztesség, az emberség, a gerinc ezeknek tényleg idegen. Ezért tesznek tönkre maguk körül mindent és mindenkit. Érzik, hogy hitványak de képtelenek mit kezdeni ezzel a felismeréssel
        „Önszégyenét meg nem bocsátja a nép.” (Madách Imre: Az ember tragédiája)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum