Konjunktúraérzékelés

Önnek jó, csak nem tud róla. Mindenféle borongásokkal van tele a feje, és azért nem mannával tömi magát, mert rosszul érzékeli a világot. – Ha azt mondom, Nagy Márton, ön rávághatja, Ryanair, vagy „Közgazdaságtan hülyéknek” (Economics for Dummies), ami egy könyv, s amelyet a mi nemzetgazdasági miniszterünk a repcsis cég vezérétől, Michael O’Learytől kapott, hogy ne beszéljen annyi zöldséget, s legfőképp ne is csináljon. Nem segített.

Nagy Márton azért hasznos számunkra mégis, mert egy új, mókás szemüvegen keresztül mutatja meg nekünk a kajla világot. Ha úgy tetszik, Örkény módján a lába között hátranézve, ami a groteszk alapállapota volna, de Nagynál inkább már a téboly előszobája. Jó, ha tudjuk ugyanis – így ez a mi miniszterünk még régebben -, hogy nem azért zuhant be a fogyasztás, mert nem volnánk képesek megvenni a mannát, hanem, mert spórolunk.

Félretesszük azt a pénzt, amit amúgy kacarászva elkölthetnénk. Így direkt kicseszésből, hogy ne legyen meg kormányunk tervezett áfabevétele, inkább éhezünk, erre jutott miniszter elvtárs, amikor képtelen volt megérteni, miért nem ömlik az ÁFA a büdzsébe, és miért recseg-ropog a költségvetés. Ezen rajta kívül még a Varga-Matolcsy duó is karatézik, de minket az ő nyomoruk nem érdekel, csak ezé a Nagyé, mert ő foglalkozik a lelkünkkel.

Most is kiderült az ő előadásában, hogy ez a világ a lehetők legjobbika, csak a mi szemüvegünk rossz, és erre megint született egy új fogalom, illetve magyarázat, miszerint (muszáj idéznem): „a lakosságnál megfigyelhető, hogy az inflációs kérdések miatt az erősebb konjunktúra érzékelése gyengébben érvényesül.” Azaz, dübörgünk, csak nem látjuk, jó nekünk, csak nem tudjuk, illetve nem merjük tudni, azaz, óbégatunk a gyönyörök kertjében.

Nagynak egyébként ez volt a magyarázata arra, miért avatkoznak be megint a benzinárakba, s mint kitetszik, nem azért, mert mi ne tudnánk vígan megfizetni. Hanem leegyszerűsítve, csak ránézünk a rohadt drága benzinre, ezért nem vesszük meg a kiflit, inkább a malacperselybe rakjuk az erre szánt összeget, míg, ha újra hatósági ára lesz a benzinnek, akkor szaladunk a boltba az emlegetett mannáért tucatjával. Plusz tejszínhab.

Már ebből is kitetszik, ráfért az a könyv miniszterelvtársra, ha az a megoldás a bajainkra – és az összeomlóban lévő gazdaságéra -, hogy a konjunktúraérzékelésünket javítja. Ha valami kellemetlen jelzővel illetnék Márton gazdát, kérem, egyelőre még ne tegyék meg, adok muníciót még a megfelelő díszítő vagy minősítő elem kiválasztásához. Csak az a kérésem, hogy aztán halkan tessenek mondani, hogy ne jöjjön el önökért a nagy, fekete autó.

Az elmúlt hetek, hónapok történései közé tartozik az a lehangoló tény is, hogy az általunk régebben oly erőteljesen lenézett Románia, odavert nekünk a kanyarban GDP-ben, bérekben, nyugdíjakban, mindenben. Még az a szerencse, hogy ezt nem tagadják le előttünk, de talán még az is jobb lenne, mint az a magyarázat, amit Nagy miniszterelvtárs rittyentett nekünk a rossz konjunktúraérzékelésünk mellé. Kérem, tessenek megfogózkodni.

Romániában azért keresnek többet az emberek a Nagy-féle álomvilágban, mert ott kevesebben dolgoznak, mint nálunk. Ha most elsőre nem érti, nem baj, tovább is van, mondom még. Illetve mondja nekünk Nagy elvtárs, mindent megtéve széles jókedvünkért. Íme: „sokkal kevesebb ember dolgozik ott, és ha így nézzük, a bértömeg, amit képes a gazdaság előállítani, Romániában sokkal kisebb, mint Magyarországon”. – De lefordítom.

Románia szarabbul áll, gazdasága összeomlóban, és csak azért élnek ott jobban, mert kevesebb felé osztják el a pénzt, míg viszont minálunk a szárnyaló gazdaság jótéteményeit mindenki élvezheti. Csak, mint kitetszik, nem veszi észre, mert a benzinárral van elfoglalva. Mielőtt előkerülne a jelző, még egy mondat, mintegy slusszpoén ettől a Nagytól: „Kérdezzék meg az embereket, hogy hol szeretnének élni: Magyarországon vagy Romániában?”  

Azt nem tudjuk, ki kérdezze meg őket és milyen módon, talán kellene tartani egy nemzeti konzultációt a témában, ami lehet, meglepő eredményt hozna. Viszont lesz ez még rosszabb is a választások után, amikor jönnek a nem is megszorítások. Mert a kedves vezető ezt egy másik fórumon így készítette elő tegnap: „amit ma az európai gazdaságban tapasztalunk, az csak a háborús vihar előszele… elég csak az inflációra gondolni”.

Gondolunk erősen, és látjuk is. Itt is, ott is, hol mennyi, azt. De folytatta Orbán elvtárs is, mégpedig így: „de, ha Európa maga is fegyvert fog, akkor a vihar kellős közepében találjuk majd magunkat”. Jó, ha tudjuk, Európa akkor fog fegyvert, ha Orbán ott nem győz. (Nem fog.) Viszont máris kész a magyarázat. A mutogatás és a hárítás. De nem baj, addigra rendbe tesszük a konjunktúraérzékelésünket, és minden a legnagyobb rendben lesz. Vagy épp nem.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
4 hozzászólás “Konjunktúraérzékelés
  1. Tom Sawyer szerint:

    Kedves Rezeda !

    Asszem’ már írtam-írtunk párszor Trianonról. Nem ismételném, csak annyit hogy rendesen odatettük mi is (az elődeink ) érte.
    Ehhez a „románozáshoz” meg csak két megjegyzés.

    1. Május elsején a hírek arról szóltak Neriában, hogy Románia államadóssága X % -al megnőtt.
    Capító ?? Románia. Államadósság. Május 1. Kossuth rádió.. Mégegyszer is : Capito??

    2. Orsovai nagy barátom, (echte rumanien ) most hagyta ott a szegedi céget, mert otthon jobban fizető állást kapott..

    No most ki az a hülye aki ezt nem látja. 🤪

  2. Yeti szerint:

    Valaha panelproliként azt kaptam a távhő reklamációra – rossz a hőérzetem. Na most akkor rossz a konjunktúraérzetem, gondolom ez ugyanaz a szar csak másik pofa eregeti.

    Románia sok ismerősnek munkahely, mások bevásárolni járnak át Nagykárolyba, megint mások pedig a magyar oldalon vesznek olcsón ingatlanokat román állampolgárként.

    A mindenkori aktuális seggfej meg lényegtelen, miről hablatyol.

  3. Tom Sawyer szerint:

    Most nem azért. Nézzétek meg hogyan néz ki. Egy karikatura a manus. Pont olyan, mint az egész ország maga.. Röhej..🤪😜😛

  4. gont szerint:

    Én „aszittem” régen, hogy a Matolcsy egyedül olyan hülye, de nem! Komoly kihívója volt, csak hát két dudás egy csárdában…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum