Mi lesz itt?

Pár napja világraszóló diadalként kaptuk a képünkbe, hogy az S&P hitelminősítő nem rontott az ország besorolásán. Orbán Viktor csak azért nem posztolta ki, hogy „na, ugye”, mert gazdasági kérdésekkel nem foglalkozik, illetve valahol bujkál épp. Magtárakban és Ibolya presszókban, illetve ezek végtelen számú permutációjában bukkan fel itt meg ott. Ő ettől reméli a győzelmét itt is, Brüsszelben is. Lelke rajta.

Ennél sokkal érdekesebb azonban, hogy az S&P a hírek azért volt kegyes a NER adósbesorolásával, mert állítólag ígéretet kapott arra, hogy a választások után megszorítások lesznek kies hazánkban. És bár ezt a Sátántól való szót, vagy mint Isten titokzatos nevét (JHVH) itt ki nem lehet mondani, az hírlik, hogy a Bokros-csomag kutyafasza ahhoz képest, ami majd következik. Csak épp nem árulják el, és megvédésként lesz eladva.

Hogy rohadt világ lesz, arra az S&P alábbi szövege enged következtetni: „Várakozásunk szerint a kormány hitelt érdemlő konszolidációs tervet fog bemutatni 2024 második felében, amely tartalmazza a költségvetési pálya stabilizálásához szükséges lépéseket egy fenyegető túlzottdeficit-eljárásnak megfelelően.” Ennek, bárhonnan is szimatolja az ember, megszorítás szaga van, nem véletlenül nem készült el még a 2025-ös költségvetés.

Pedig a Fidesz bevett gyakorlata szerint már masnival átkötve nézegethetnénk, de – mint emlékezhetünk – az a duma lett beadva az eziránt érdeklődőknek, hogy megvárják vele Trump újbóli elnökké választását. S bár sokan tűnődtek rajta, ennek (mármint egy amerikai belpolitikai eseménynek) mi köze van a magyar büdzséhez, mégsem kérdezte meg senki a rezsim illetékeseit. Most már érdeklődni sem kell, mert magától kiderült.

A legérdekesebb egyébként, hogy az S&P azért bízik a magyar költségvetés fényes, 2025-ös jövőjében, mert azt is megállapította, hogy azt már nem fogja terhelni a reptér megvásárlása, míg az ideit meg igen. De a hitelminősítőnek nem dolga azt megkérdezni, amit mi viszont megteszünk, hogy erre miért van szükség minden körülmények között, ám a válasz ismeretes, hogy majd valamely oligarcha (végül is Orbán) zsebében kössön ki.

A pénzeknek és vagyontárgyaknak általában ez a sorsa Neriában, és ez magyarázza azt is, hogy ugyan kies hazánk az Uniótól Orbán uralma alatt nagyságrendekkel több pénzt kapott, mint mondjuk a háború után a porig rombolt Németország a Marshall Segéllyel, de míg az újjáépült, Magyarország meg le, ahol lassan már semmi sem működik. Ez történelmi léptékű bűn a nemzet ellen, de úgy elkövetve, hogy az állampolgároknak fogalma sincs róla.

„Amit az azt megelőző hónapokban titokban meg lehetett csinálni úgy, hogy nehogy a választási kampány utolsó heteiben előkerüljenek olyan papírok, hogy mire készülünk… Nincsen sok választás. Azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált… Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz.” – Ismerős ugye? Ez az őszödi beszéd.

Most akkor induljunk székházat gyújtogatni? Nem ilyen a habitusunk, helyette inkább segíteni kellene értelmezni az alavju népségnek, hogy amikor a boltban nem tudja megvenni, amit szeretne, az nem azért van, mert a multi ki akar cseszni vele, hanem azért, mert így szedi be azt a pénzt, amit Orbán ráterhelt, hogy tudjon eleget lopni. A dolgok annyira egyszerűek, de nem mindenkinek. Majd kapnak pár üveggyöngyöt, és dicsérik az istenüket.

A legszomorúbb ebben az egészben, hogy voltaképp semmi újságot nem adtam elő most, csak megint – újra – fájdalmasan jön szembe a valóság. A kormány azt ígérte az S&P-nek, hogy „Megszorításokkal együtt az államadósság idén nőni fog, jövőre stagnál”. Mi pedig azt a kérdést tesszük fel kedves mindannyiunknak: mindent tönkrevágtak az országban és nemzetközi kapcsolatokban is, mitől javulna bármi? És erre van válasz, csak meg kell találni.

Mert elmesélem egy sztorival, hol tartunk. A hadügyminiszterné zárt körű piknikkel ünnepelte a munkát tegnap a Városligetben. Itt volt egy beszólása, miszerint a DK, az MSZP és a Párbeszéd néhány száz méterre tőlük tartotta a közös majálisát – a kormány által felújított Városligetben. Ez szerinte arcátlanság. Ez a gondja a nacsasszonynak, Menczernek meg az atomháború, amitől csak a Fidesz győzelme véd meg. Miközben abba döglünk bele, mint kitetszik.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
4 hozzászólás “Mi lesz itt?
  1. Yeti szerint:

    A népségnek kurvára felesleges segíteni bármiben is.
    Pláne értelmezésben.
    Nem igénylik, nem is tűrik jól az „okoskodást”.
    Alavjuzzanak csak kedvükre, amíg bele nem döglenek.

  2. kovacs_ugynok szerint:

    A magyar az EU legmegadóztatottabb népe. Az egész gazdaság ezt nyögi. El nem tudom képzelni milyen plusz megszorítás jöhet még? Felemelik a 27%-os ÁFA-t duplájára?

  3. Ultron szerint:

    Erről beszéltem, amikor jócskán elhamarkodottnak éreztem a jókedvű popcornozást. Ebben a moziban ugyanis csak mi szívhatjuk meg. Ők a legnagyobb káosz közepén is csak röhögnek és gazdagodnak.

  4. polyvitaplex szerint:

    Mivel nem országgyűlési, hanem önkormányzati és EP-választás lesz, most a választók fejét nem annyira gazdasági, inkább politikai-ideológiai kérdésekkel érdemes megterhelni; nem az a fontos, hogy milyen lesz a költségvetés, lesz-e egyáltalán, hanem hogy hogyan lehetne megszabadulni a maradék ellenzéki városvezetéstől, és hogyan lehetne még inkább betartani az uniónak.
    A költségvetéssel, eladósodással, elszegényedéssel egyáltalán nem kell foglalkozni.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum