Masinka Feketebalog – Kicsiviktor pityereg

Van egy hely az Univerzumban, a téridő görbületen nem is oly messze, a mi kies fővárosunktól csupán háromórányi laza autókázásra, és Szlovákiában. Ez a hely Feketebalog (szlovákul Čierny Balog) község.

A Besztercebányai kerületben, a Breznóbányai járásban, Breznóbányától kilenc kilométerre délre, a Fekete-Garam partján fekszik. 2011-ben 5227 lakosából 4657 fő szlovák és 289 cigány volt. Olyan Felcsút méretű emberi tömörület ez tehát.

Van neki síközpontja, Szűz Mária temploma, farsangi fesztiválja, erdészeti múzeuma, és uram, ne hagyj el, erdei kisvasútja is van neki, és pláne gőzös, bizony, ha már gyerekkori álom, ugye. A Fekete-garami erdei vasút Kisbalogból Feketebalogba vezet, építése 1908-ban kezdődött.

masinka_feketebalog

De mindez semmi. Futballpálya is van ebben a Feketebalogban, és ez a kisvasút ott pöfög el a pálya és annak nézőtere között. Felcsút kutyafasza ehhöz képest, ilyen idillt akkor sem tud produkálni, ha Mészáros Lőrinc ülve hugyozik.

Tessenek tanulmányozni képünket, amint a zakatoló alkalmatosság épp elhúz a népes szurkolósereg, valamint a futballpályán zajló öldöklő küzdelem között, megzavarva mintegy a néző és láblabda elválaszthatatlan és örök szimbiózisát, és mégis utolérhetetlen kéjeket okozva. Látszik, amint a B-közép tapsorkánban tör ki, ahogyan a mozdony füstje megcsapja őtet.

Ebből csak az következhet – ha ezeket a tótokat le akarjuk győzni, márpedig mért ne akarnánk -, hogy örökös miniszterelnökünk, leendő királyunk megszentelt szülőhelyén téli olimpiát fogunk rendezni. Esetleg az ő kis vasútkáját valamilyen fondorlattal a stadionjának a kezdőkörébe applikáljuk, a VIP páholyba, vagy a szotyolaárus zsebébe. Valami ilyesmi.

Másképpen nem megy.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!