Százötvenezres bírság az ENSZ-nek Ásotthalomról

Vannak dolgok a világon, amelyekre nincsen épeszű magyarázat, illetve volna, sajtóperrel fűszerezve. Ilyen szorításban és vergődések közepette mesélünk most Toroczkai Lászlóról, aki Ásotthalom polgármestere, valamint és egyben a nagyon nagy ellenzéki erő, a Jobbik alelnöke is. Meg magyar cowboy.

Szerdán Facebook-olt főhősünk, posztolt úgymond, és ezt:

toroczkay„Felszólítom az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatalát (UNHCR), hogy 48 órán belül takarítsák el a pártfogoltjaik által hátrahagyott szemetet, amelyet a mezőőreim által ma reggel felfedezett új embercsempész-váró, úgynevezett erdei pihentetőhelyen találtunk. Amennyiben nem teszik, eltakarítjuk mi, a munka borsos árát pedig kiszámlázzuk az ENSZ-nek. A 150 ezer forintos bírság ettől függetlenül megy a szemetelésért a migráció fő támogatójának számító nemzetközi szervezetnek.”

Ne röhögj, mert kapsz a pofádra.

Ez egyébként – ez a kiállás a nemzetért, oder elborulás vagy mi a rosseb – nem egyedi eset, Ásotthalom tehát nem állatorvosi ló úgymond, és Toroczkai sem az. Élénken emlékezünk a két évvel ezelőtti történetre, amikor meg Csizmadia úr a CÖF nevében kívánt levelezni Obama elnökkel, per tu. Mert ez így megy minálunk. Akkor a levélben a CÖF biztosította az amerikai elnököt arról, hogy:

„A magyar nemzet és a civil társadalom egy tapodtat sem kíván eltávolodni nyugati szövetségeseitől, és velük együtt örömmel és állhatatosan kíván dolgozni a jogállamiság keretei között megvalósuló szabadság és demokrácia értékeiért”.

Ezt meg az Ovális Irodába címezték, és erről se beszéljünk többet.

csikos_mokusViszont mindezek kapcsán jut eszünkbe Kövér László szoptatásügyi biztos elmélkedése a baloldal genetikai kódoltságáról, amely torzult karaktereket eredményez. Ezzel a felismeréssel ő egy évvel ezelőtt örvendeztetett meg bennünket.

A fentiekre figyelemmel azon mélázunk, hogy genetikáról gondolkodni valóban hasznos tevékenység, ámde teljesen más aspektusból, minthogy milyen oldala van az embernek. Ady tömören föstötte le az archetípust: „Vad csókok, bambák, álom-bakók…”

Mindezt annak bizonyságaként emlegettük föl, hogy nem vagyunk mi szibériai csíkosmókusok (tamias sibiricus), aki egy cukorfalat, ellenben arról híres, hogy csak hetvenkét órára terjed ki a memóriája, és mindig elfelejti, hová dugta a makkot. Mert lássák, azt is tudjuk, mi történt tavaly, és pláne tavalyelőtt. Milyen demenciára utaló tünetek mutatkoztak/nak a túlparton.

Genetikailag.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!