Édes hazám

Ha Gergelyiugornya felől közelítjük meg Jándot, ezt a szabolcsi kis falut, akkor annak határában nem az a felirat fogad, mint másutt, és miszerint „Isten hozott”, hanem ez: „No Migration, No Gender, No War”. Ha ismerős volna, ez doktorminiszter urunk szlogenje, csak épp külföldiül. Szép a tábla, amire föstötték ezt az életbölcsességet, egy decens faforgácslap. Semmi cifraság, hiszen, mint tudjuk, az élet nem habostorta.

Hétszázhúszan lakják ezt a Jándot, akik – mint a polgármester beszámolójából kiderül – örülnek a feliratnak, és azonosulni tudnak annak tartalmával, de erről azért nem ártana a helyi kocsmában is érdeklődni, feltéve, ha van ilyen. Az amúgy függetlennek nevezett polgármester szerint az ő falujában még az ellenzék is fideszes, ettől eltekintve azonban nem tudható, kinek készült a tábla a falu határában. Hacsak nem Orbán Viktornak.

Ha netán látná, mennyire szervilis az itteni független közeg, még jutalmat is adhatna, vagy nem tudjuk, mi lehet a cél. Hiszen az nehezen hihető, hogy Gergelyiugornya felől özönlenének a látogatók a faluba, akik számára miheztartás végett készült a felirat, hogyha genderek meg várok meg migrációk, akkor nem mehetnek be, vagy valami ilyesmi. Egyébiránt a polgármester szerint ez a három dolog korunk legfontosabb kihívása.

Hát, ha a falunak ezek a legnagyobb gondjai, akkor aranyélet lehet arrafelé, mert azt olvasni a településről, miszerint a Tisza vonalát követő dzsungelgyümölcsösökben és a kertekben rengeteg szilva terem, aminek fölöslegéből sok pálinkát főznek. Mint kitetszik, ekképp is igazi, Orbán Viktornak tetsző hely ez az alapvető élelmiszerrel, ahol akkora a boldogság, hogy már csak a genderek zavarnak abba bele. Nem a lakosságon élcelődünk azonban.

Voltaképp a polgármesteren sem, hiszen erős a gyanú, hogy ez a Jánd a magyar falu archetípusa, az ilyenek biztosítják a Fidesz permanens győzelmét. S amikor arról mesélünk, hogy nagy valószínűséggel nem nagyon lehet legyőzni a maffiát a választásokon, akkor erre (is) gondolunk, és csak azért nem nevezzük a hagyományos magyar sötétségnek, mert még valaki felhúzza az orrát, megsértődik, hogy nem is bunkó ő. Dehogynem.

Ebből az egészből csak a kommunikáció érdekes. Mert látszik, mi az a szint, ami alá lőni kell, hogy a jelszavak célba érjenek, s innen nézve ugrunk egyet Szabolcsból Budapestre. Ha azt nézzük, hogy a főpolgármesterségre pályázó hadügyminiszterné meg motoros fűkaszával a kézben, és valami járványügyi kezeslábasban fotózkodott, mint a választóknak szóló üzenet, akkor világosan látszik, Jánd és a főváros közt túl nagy különbség nincsen.

Legalábbis abból a szempontból, hogy a Fidesz honnan és milyen nívóról remél szavazatokat magának a bűnös város és Brüsszel bevételéhez, de szertenézhetnénk a hazában mindenütt. Illetve megvizsgálhatnánk mind az összes fideszista választóknak szóló üzenetét Orbántól a jándi polgármesterig, és megfordíthatnánk a tételt, hogy azt is lássuk, kik azok, akik ezekért minden körülmények között rajonganak. Az alavju nénik és bácsik.

De onnan is lehetne nézni a dolgokat, hogy a Fidesz hülyítette el az embereket, vagy a készen kapott nyersanyaggal dolgozott. Lévén, minden nemzetben nagyjából hasonló százalékban vannak jelen az ostobák és a nem ostobák, a hatalom nívóját pedig az adja, kit szólít meg ezek közül, kiknek akar megfelelni, kitől remél szavazatot. És ekkor érkezünk meg Gergelyiugornya felől Jándra, majd látjuk meg a decens faforgácslapot.  

Mindeközben Jászapátiban a DK képviselőjelöltjét, miközben aláírásokat gyűjtött, úgy leütötték, hogy kórházba kellett szállítani, és egyre gyakoribbak az ilyen atrocitásokról szóló híradások. Ütik az ellenzéket sokszor szó szerint, és nagy valószínűséggel azok, akik rettegnek a Wartól, Gendertől és Migrationtól, és az van a fejükbe verve, ha nem Orbán győz, akkor effajta világvége következik, és mindmeghalunk.

Mint egy jó dolgozat kívánná, itt is kellene valami összegzés, tanulság vagy az erkölcsi mondanivaló kifejtése, ilyen azonban nincsen és nem is lehet. Ez a magyar valóság, ez az édes hazánk, amelyben a Fidesz „értelmisége”, most épp Bencsik elvtárs mondta azt Magyar Péterről, hogy egy „ócska szar”. De hozhatnék példát Bayertől, illetve a Hadházyt rókázó Orbántól is. Mindezek mellett nincsen mit csodálkoznunk. Jóccakát.  

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
6 hozzászólás “Édes hazám
  1. kovacs_ugynok szerint:

    Ha a magyar politika egy falu lenne, ahol a fidesznek, átutazóban, az elején az „Isten hozott” tábla volt kirakva, akkor a végén meg az „Ördög vigyen” tábla fogadja őket, és már régen túljutottak a falu közepén, a tábla is feltűnt a varangykirályék látóterében. Tegnap Magyar Péter szerintem sok szemet felnyitott.

  2. hj szerint:

    Vajon Jánd mind a 720 lakosa tud angolul, vagy mivel úgysem mennek el még a falu határáig sem, így tökmindegy, hogy ott angol nyelvű vagy rovásírásos, esetleg – még inkább igazodva – cirill betűs tábla díszeleg?

  3. Ultron szerint:

    Az ország tele ilyen „független” kiskirályokkal. Milliókból ültetnek 2 fát, Afrikában nyaralgatnak évente ötször, a hetedik réteg szigetelést pakoltatják fel a kizárólag általuk és a slepp által a havi osztogatáskor látogatott művházra, kéthetente új kocsi, napelempark a rezidencia tetején, miközben EU-s táblák törötten, az árokba hányva rohadnak…
    Ezer és ezer miniorbán.

  4. Yeti szerint:

    Volt idő, amikor még sajnáltam ezeket a buta népeket.
    Évtizedekkel ezelőtt.
    Ahogyan a haszonélvezőik régebben majd agyvérzésig dühítettek, ma már azokra is csak legyintek – nyukpics, oszt jóvan.
    Majd kihalnak ezek is (sajna velem együtt, de ez van).
    Aztán kezdődhet minden szarság előlről.

  5. polyvitaplex szerint:

    A felirat a Beregsurány felől érkezők kedvéért angol nyelvű, hogy tudják, hol vannak. Hogy ez már nem az elvadult Kelet, hanem a kulturált Nyugat.
    No War, make love, szabad a szex, persze csak akkor, ha rendesen meg vagytok esküdve.
    No Gender, ez ugyanazt jelenti, szabad a szex, ha össze vagytok házasodva.
    No Migration, nincs migrén.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum