Ezerszer annyi béke

Kocsis Máté szerint már megint az imperialisták fenyegetik hazánkat – illetve csak őket -, mert ahogyan fogalmazott az aranyhaltulajdonos: „a külföldi finanszírozók most is háborúpárti baloldali kormányt akarnak Magyarországon”. Illetve bővebben: „a mögöttük állók szándékai, a külföldi finanszírozók céljai ugyanazok, a jelenlegi háborúellenes magyar kormány megbuktatása, vagy meggyengítése”.  

Ebből is kitetszik, hogy egy pokol a Fidesz (meg a KDNP) élete, mert magunk is beláthatjuk, az egész világ összefogott a megbuktatásukra, ami aknamunka ellen magtárban és az Ibolya presszóban lehet a legjobban küzdeni. Érthető és jogos tehát a sietség, amellyel gyűjtik az aláírásokat a választásokhoz, így az is, hogy Menczer elvtárs közölje ennek kapcsán a diadalmi jelentést, miszerint „Elsők vagyunk. Megint.”

Derék, de semmi értelme. Ugyanis a másodiknak és a tizediknek is ugyanannyi esélye van győzni a választásokon, de, ha nem értik, akkor elmagyarázom. „Elsőként gyűjtöttük össze az aláírásokat, elsőként adtuk le, és az indulásunkat is elsőként vették hivatalosan nyilvántartásba. A többi párt még le sem adta az aláírásokat.” – Ez Menczer elvtárs felhőtlen boldogságának oka, de, mint kitetszik, ezzel kitörölheti az arschát.

Az már még ennél az ok nélküli csűrdöngölésnél is visszataszítóbb, hogy a másodvonalú sportriporter miért tarja ezt olyannyira fontosnak. „Tudjuk jól, hogy a tét óriási: háború vagy béke. Védjük meg Magyarország békéjét és biztonságát! Június 9-én csak a béke, csak a Fidesz”, és íme, hölgyeim és uraim, a kör bezárult, megint ott vagyunk Kocsis Máténál, illetve a kampánynál újra, amelynek ez a két éve bevált háborús hisztériakeltés a veleje.

Ez jutott a Rogán eszébe, ami egy feltalálótól savankásnak tűnik. Illetve olyan pállott szaga van már minden mondatuknak, ahogyan a lejárt lemezeiket ismételgetik, viszont egyre nagyobb hangon. Abba most ne menjünk bele, hogy sem Kocsis külföldi finanszírozásának, sem a baloldal – ami már rég nincs – háborúpártiságának az ég egy világon semmi alapja nincsen, viszont ebből fakad, hogy aki hazudik az ordít. Beszakítja a dobot.

Az az érdekes azonban, hogy míg a Fidesz ellenoldalát jól bizonyíthatóan nem pénzelik az imperialisták, az ő kampányuk viszont közpénzből folyik, ami azonban a miénk. Azaz, a befizetett adónkból hazudnak a pofánkba, holott erre felhatalmazást nem adtunk, s ami ellen Hadházy képviselő hosszú évek óta folytat szélmalomharcot. Mellékszálként megjegyzendő, hogy az ellenzék eddigi lelkiismeretét ma mennyire elfeledte mindenki.

Csak a Magyar, meg csak a Gyurcsány, akik most a közvélekedés szerint versenyben vannak, Hadházyra tehát átmenetileg nem lőnek, de elnyomja az ő hangját a trombitaszó meg az ágyúdörej. Egy nyüves hét telt el a kampányból, de már most látszik, mennyire egyenlőtlenek a feltételek (ami Hadházy vesszőpapripája), és az is kitetszik, hogy a pénzünk számolatlanul áll a fideszcsürhe rendelkezésére, amit nem restek elverni.

Már készült egy gyors számvetés, ami azt mutatja, hogy százszor annyit költött a Fidesz a kampány első hetében a Facebookon hirdetésekre, mint a Momentum, és ezerszer annyit, mint a DK.  Ha rosszmájú akarnék lenni, aminek az ódiumát nem szívesen vállalnám, akkor azt mondhatnám, nincsen semmi baj, hiszen ezerszer több a béke, mint a háború, dolgos népünk tehát a Fidesz jegyében győzni fog. Viszont ez nem olyan egyszerű.

Akik vizsgálták a költéseket, csak a pártokét és csak a Facebookon nézegették, de tessenek hozzá képzelni még mondjuk a Megafont, a CÖF-öt meg a többit, akik szintén a miénkből szórják a százmilliókat, a Fidesz lapjai és tévéi pedig szintén a miénkből a százmilliárdokat, és akkor Rogán költései ebben még benne sincsenek. Mondhatnánk azt is, hogy az ellenzék szél ellen pisál, de megállapítható konszolidáltan, hogy így legyőzni őket maga volna a csoda.

Az Állami Számvevőszék szokta vizslatni a pártok költéseit (megjegyzendő, hogy leginkább az ellenzékét), s ha az a sanda szándékunk volna, hogy fölhívjuk a hivatal becses figyelmét a kormányzó erők eszetlen pénzszórására, az fölösleges erőfeszítés volna. Mert és ugyanis ebben a kampányban nincs költési limit, mindenki annyit fordíthat kampányolásra, „amennyi jól esik neki” – vagyis inkább „amennyije van”. Elképzelhető, mi lesz ennek a vége.

Jól ki van ez találva, mint ahogyan a választási rendszer meg az ország utolsó eresztéke is, és minden a hatalom megtartását szolgálja időtlen időkig (egyszer kell győznünk, de akkor nagyon), így látjuk is az eredményt. Szóval egy hét telt el a kampányból, ez még csak afféle bemelegítés, így érdeklődve várjuk, mit fognak még a mi pénzünkből ordítva a pofánkba hazudni. Ahogy kitetszik, ez a háborút, meg a békét. Egy tolsztojok ezek.