Máma állampolgárságot adunk, és elveszünk, mint akciós banánt a piacon.
Máma állampolgárságot adunk, és elveszünk, mint akciós banánt a piacon.
Mindnyájan halak vagyunk, a tó pedig fogy: mocsarasodik.
Jelzésértékű volt 2010-ben, amikor a frissen kinevezett elszámoltatási kormánybiztos, egy Budai nevű alak – aki nem tudom, honnan a frászból került elő hirtelen – szinte vallásos buzgalommal állt szinte naponta a kamerák elé, és rántotta le újra meg újra a leplet valamiről, amiről szinte maga sem tudta, hogy micsoda, de
Ki hitetlen, és amellett jóakaratú, annak útja mindenképpen tiszteletreméltó, mert a földi és túlvilági jutalom reménye nélkül jónak lenni a legigazabb erény.
A jeles ételt el lehetne nevezni karcagikumnak is, és egy lépésben kikiáltani a Karcagi Köztársaságot, elszakadni az anyaország kebeléből. Mindez azzal az előnyel is járna, hogy az ott élők, mint külhoni magyarok több pénzt szakíthatnának a büdzséből, mint most, amikor csak rendesmagyarok.
„Az öröm annyi csak, mint a nyerítés. Vagyis mihelyt letelt a nap, akkor már majdnem mindegy, hogy jól telt-e vagy rosszul.”
Ha előrelátó csecsemő lettél volna/ Felkötöd magad a köldökzsinórodra.
„A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel…Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt…Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.”
A kurva anyátokat, azokat kérjétek meg besúgásra. De nem is kell, megy az magától is ebben az elcseszett országban. Építgetjük a rendszert, alakítgatjuk, aljasítjuk a pógárt, hogy elérje végre a hatalom önnön maga által kalibrált szintjét.
Körülbelül egy hónappal ezelőtt robbant ki a tankönyvbotrány, amikor az iskolás korú kölökkel megáldott szülők megtudták, hogy ártunk és ormányunk a nyár közepén akarja megsarcolni őket egyik nyúlványa által tankönyv-ügyben. De hát miért is történt volna mindez másként, ha már annyi mindenben van szopórolleren az ország, egy kis tankönyvezés biztosan
Legutóbbi hozzászólások