Navracsics Tibor átadott egy zebrát. Hogy ne essék félreértés, nem egy csíkos szőrű patást, akit mondjuk Novák Sándor-palota kapott ajándokul vagy cserébe a messzi Afrikában átnyújtott tehenekért. Illetve nem is egy kitömött példányt, aki szerencsétlent pedig Semjén lőtt volna ugyanott, mint valamely testvéri busman törzs háziállatát, hogy aztán egy iskola
Vasárnap kaptuk az örömöket, miszerint az idei augusztus 20-i népnemzeti ájtatos köldöknézés fénypontjául harmincnégyezer rakétát (lásd tűzijáték) lőnek fel az éjfekete égbe, elpuffogtatva jónéhány tankerület pedagógusainak béremelését. Mert Brüsszel, meg a dollárbaloldal. A szervezők abbéli reményüknek is hangot adtak, lehetőleg lengedez majd egy kis szellő, hogy a főváros nem fulladjon
Pénteken Novák Katalin fürdőruhájáról értekeztem. Ám a dolgozat természetesen nem a kilátástalanul randa ruhadarabról szólt, hanem valami másról. Az életünkről voltaképp, a tetves nyomorunkról, amint ez az úszódressz, illetve annak megvásárlási-beszerzési körülményei csak szimbolizálják a fölöttünk tespedő hatalom mineműségét. Ha az ember nem lineárisan és egybitesen gondolkodik, s mint ennek
Elválik tehát a Tóth Gabi. Nem nagy ügy, akárkivel megeshet, elég bizonytalan intézmény ez a házasság, azaz, hogy hősünk fölbontja, az engemet bulvárilag egyáltalán nem érdekel. Maga az organizmus sem izgatott, míg meg nem találta magában az Istent, vagy annak hűlt helyét, hogy mit óbégat, érdektelen. Amit előad, olyan messze
Novák Sándor-palota, mint ismeretes, átúszta a Balatont (rossznyelvek szerint búvárok húzták fogdmegek őrizete mellett). Ezek után kijelentette, hogy Balaton-átúszás sehol máshol a világon nincs, tehát megint győzött nemzetünk, emellett azonban a meglehetősen ronda, ámde monogramos fürdőruhája vonta magára a figyelmet (a fenti bölcsesség mellett), ami ízlésficamról árulkodott. De ez nem
Ránk nézve lehangoló, hogy úgy ne mondjuk, tragikus, történelmileg azonban mindenképpen helytálló villámképet festett Orbánról Martin Schulz egy interjúban, amikor azt mondta – többek között -, hogy őt, őket (mármint Orbánt és Kaczynskit) lehetetlen reintegrálni az európai politikába, ezek az emberek értékközösséget (Európával) nem vállalnak, csak hasznot akarnak húzni belőle,
Hogy részeg volt-e Tusványoson az ősfideszes Pesty László vagy sem, az voltaképp édesmindegy, mert a baj megtörtént. Mint emlékezhetünk, „Lölö-jelenségről”, lopásról zsarolásról, hazugságról értekezett nagy nyilvánosság előtt, voltaképp a Fidesz esszenciáját ragadta meg, akárha annak idején Simicska Lajos, aki legecizte Orbánt. Simicska sorsa ismeretes, életben maradt, de eltűnt a süllyesztőben.
Amikor P. S. belügyminiszterhez utalta a vezér az oktatás irányítását, ő úgy volt vele, hogy ezzel sem lesz gond. Hiszen, ha az egészségüggyel elbír, és a rendőrök irányítása is megy, baj nem lehet, mert mindent fel lehet fűzni ugyanarra a képletre, ami a katonás rend és fegyelem. Az oktatást úgyis
„Orbán Viktor nem maradt teljesen egyedül az uniós csúcstalálkozókon, beszélgetnek vele, de a nézeteivel jobbára egyedül van.” – Ezt a riposztot a jelenlegi szlovák miniszterelnök kapta Menczer államtitkártól, akit, ha nem lenne, nagy valószínűséggel ki kellene találni. Vagy festeni egyet a példányából. De itt és most mégsem Menczer államtitkár az
Az utóbbi napokban biblikus méretű eső ömlött a mi vármegyénkre. Marquez után éreztük úgy, hogy a tető beszakadni készül a lezúduló víz nyomásától, így magam is megdiskuráltam az ablakban a mindig ott tollászkodó rozsdafarkú fecskékkel, verebekkel és más jószágokkal, építsek-e vajon bárkát. De azt mondták, nekik édesmindegy. Valljuk meg, az
Legutóbbi hozzászólások