Zebra

Navracsics Tibor átadott egy zebrát. Hogy ne essék félreértés, nem egy csíkos szőrű patást, akit mondjuk Novák Sándor-palota kapott ajándokul vagy cserébe a messzi Afrikában átnyújtott tehenekért. Illetve nem is egy kitömött példányt, aki szerencsétlent pedig Semjén lőtt volna ugyanott, mint valamely testvéri busman törzs háziállatát, hogy aztán egy iskola szertárjában porosodjék, míg reá nem omlik a tető. Navracsics zebrája föstékből áll, amit a flaszterre kell kenni, hogy a részeg autósok jobban lássák rajta az elütni óhajtott gyalogosokat. Ilyképp vagy közlekedési, vagy kivégzési eszköz, tehát mindenképp okot ad a felhőtlen boldogságra.

Pláne, hogy önerőből. Plusz négyzeten az orgazmus, hogy Pusztamiskén, amely településről aztán egy, a Hadházy képviselővel fojtatott csörte után Navracsics nem átallotta azt írni, hogy az ország háromszáz legszegényebb településének egyike. Mit nem mond a miniszter, aki ekkor és így megsérti a NER szókészleti alapszabályát, amit még régebben a hangzatos nevű Emberi Erőforrások Minisztériuma állított össze. Ebben ilyen, hogy legszegényebb, egyáltalán nem szerepel, sőt, egyenesen tiltott lexika. Navracsics tehát ezzel a zebrával többszörösen is betévedt a mesebeli erdőbe, ahonnan nincsen visszaút.

De miből áll egy zebra? Tesszük fel a kérdést, amikor ez ez a vita tárgya. Ha már a flaszter ott van, akkor nem egyéb, mint fösték, és abból sem kell hektószám. Mindezt csak azért tartottuk fontosnak megjegyezni, mert Navracsics miniszter, akinek az a munkaköri kötelessége, hogy az uniós pénzekért rimánkodjon, e zebra átadásakor nem győzte hangsúlyozni, hogy mindezt önerőből valósította meg a falu, nagy valószínűséggel kiürítve a kincstárát teljesen. A kérdés viszont az, ki fizette az utat, amelyre a fösték került, mert enélkül nincsen zebra, mint az ismeretes. Nem tudjuk, de minden bizonnyal európai pénzből készült.

Ilyképp ez a zebra azon a flaszteron nem egyéb, mint magyar masni az EU csomagján. Erre futja. S lám, most is igaza volt doktorminiszter urunknak (lásd: O1G), aki már rég kijelentette, megvagyunk mi az Unió pénze nélkül is. És íme a bizonyság. Kegyelmes urunk nem tud hibázni, egyenesen képtelen, Navracsics pedig az ő csicskabábja, akit kirendelt Pusztamiskére, és ott bábozott vele trombitaszóra. Rossz nyelvek szerint meg is lett áldva a frissen föstött csíkozás, ám ha ez nem is igaz, csak libsi ármány, de a képek tanúsága szerint nemzeti színű szalag és annak átvágása volt mindenképp, hogy a nyomorunkat bizonyítsa.

Pusztamiske így fejlődik önerőből, és ez az aktus beleillik abba a sorba, amely pár napja a tokaji földút avatásával is demonstrálódott. Ott meg Gulyás miniszter avatott rámutatva az ünnepi aktus során arra, ez jól bizonyítja „hogy gyorsan fejlődik a tokaji térség, ezzel együtt az ország egésze”. Akárha a szakadékba zúgó gyorsvonat. Ismerjük a NER átadási-avatási viszketegségét, sajnálatos módon azonban képtelenek fölfogni, hogy ez az egész mikor fordul át kabaréba, melyik az a pont, amikor kontraproduktív a kényszeres boldogság, mert csak a cifra koldusság bizonyítéka minden nyüves szétnyírt nemzeti színű szalag.

Ez az ő nyomoruk. Nekünk és számunkra sokkal nagyobb baj azonban – és tényleg az elevenünkbe vágó -, hogy a NER főellensége, Soros György (Open Society Foundations) kivonul Európából, így értelemszerűen Magyarországról is. Az itteni civilek tehát (az igaziak, nem a mi pénzünkön hízlalt CÖF például) ezzel halálra vannak ítélve. Nekik ezután az sem jut, hogy egy zebrát avassanak (bár ilyet nem szoktak, tehát tessenek ezt szimbólumként érteni), kész, vége, jöhet Orbán gyaluja. Boldogok is emiatt a NER háza táján, Orbán Balázs, a másik Orbán politikai igazgatója reagált is a hírre, valahogy úgy, mint a gazdája ’89-ben a Nagy Imre újratemetésen.

„Az ilyen kérdésekről nekünk, magyaroknak vannak történelmi tapasztalataink: csak akkor hisszük el, hogy a megszálló csapatok valóban távoznak a kontinensről, ha az utolsó Soros-katona is elhagyja Európát és Magyarországot.” – Így örvendezett és minősített a kisebbik Orbán, amit osztályozni részünkről nem igazán kell, mert beszél ő magáért is, illetve szól helyette Navracsics zebrája eleget. Európai pénz nélkül ennyire futja, erre telik a köznek, mert azért ne feledjük Mészáros vadiúj és méregdrága jachtját se a történet ízéből, amivel kerek lesz az a világ, amiben élnünk adatik. Viszont azért búslakodni nem igazán kell.

Lógatni a fejünket minek. Hiszen mindez nem új, nem váratlan és nem példa nélkül való, évtizede ez megy, s úgymond szokva vagyunk hozzá, csak a nevetés képességét kell megőriznünk. A most a mindennapi mocsokból előtűnő két aktus is kabaré a maga módján, mert látjuk benne a főhősök kisszerű vergődését. Navracsics megfelelni óhajtó nyüszítését a festékcsíkokkal, és a kis Orbán végtelen ostobaságát, ami számunkra annak bizonysága, hogy ezeknek az élete maga a pokol, aminél mi sokkal jobban élünk éhezve a fa tetején, a bennünk meglévő végtelen szabadságban. Az élet tehát csodaszép.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
3 hozzászólás “Zebra
  1. repulo szerint:

    Hát, nem tudom…
    A képek tanulsága szerint, a zebra létesítésének indokoltsága vetekszik a Vál-völgyi kisvasútéval.

    • kovacs_ugynok szerint:

      Na, de hol is van az a zebra? A két buszmegálló között, a kultúrháznál? Nem, hanem a templomnál B+! Hol máshol? Tuti volt elütés elleni felszentelés is. Aztán, ember tervez, Isten perverz… :/

  2. Tom Sawyer szerint:

    Kedves Rezeda !

    Ha jobban megnézed, igazából cirkuszi zebra az.. 🙃

    Dee valami eszméletlen kényszert, szereplési vágyat látok én ez mögött. Nem nekünk szólt ez. A Führernek, meg a többi gazembernek-bandatagnak, no meg az egy bites birkáknak, hogy lám-lám még én is itt vagyok . Szóval így van az, ha a hülyeség szorgalommal párosul ! 🙃
    Amúgy meg ez is hír lesz a KESMÁ-ban, ha kimaxolják ( és simán fogják) akár több hasáb is. Addig se kell írni a nyomorról, hogy mennyivel nőtt a hajléktalanok száma, stb..
    Viszont eggyel nem számolnak az idióták, mert még ahhoz sincs eszük : az utca „fidesz-banyái” is már lemondták a Kisalföldet, mert ” a hülyeségért nem fizetünk !!” 😂

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum