Használati útmutató a mimagyaroknak, rólunk

Pénteken Novák Katalin fürdőruhájáról értekeztem. Ám a dolgozat természetesen nem a kilátástalanul randa ruhadarabról szólt, hanem valami másról. Az életünkről voltaképp, a tetves nyomorunkról, amint ez az úszódressz, illetve annak megvásárlási-beszerzési körülményei csak szimbolizálják a fölöttünk tespedő hatalom mineműségét. Ha az ember nem lineárisan és egybitesen gondolkodik, s mint ennek tükre: ír, akkor a mai Magyarországon sűrű az a veszély, hogy meg nem értik, föl nem fogják, mintha a Marsról jött volna nyolc karral, zöld bőrrel, kagyló fülekkel és karattyoló nyelvvel.

„Na most itt van a macsó, nőellenes kormány által vezetett ország élén egy nő. A macsó, nőellenes kormánypártok szavazatával, kinevezésével. A ‘nem szülök, éljen a szingliélet, szálljanak ki a méhemből’-párti ellenzék ízlésével ellentétben 21 éve házas, egy férjtől 3 gyermeke van. Egy ország családpolitikájának kidolgozója (amit több Nagy Nyugati Ország tanulmányoz, hogy merítsen belőle). Már ez magában provokáció és elviselhetetlen ugye… De vannak egyéb bűnei is. Okos. Csinos. Nőies. És sportos. Mibe, hogy nincs olyan fürdőruha, ami a Rezeda- és Huppa-féléknek nem csípi a szemét…”

Nos, ezt kaptam a képembe a Novák dolgozat után, amiből azt véltem levonni, hogy a kommentelő nem olvasta, amit írtam – és ez lenne a jobbik eset -, a másik, és kiábrándítóbb, hogy nem bírta fölfogni. Nem hülyézném le, mert képes volt még összetett mondatokat is megalkotni, hogy kifejtse lelkének éjfekete tartalmát, hanem inkább az világlik ki, egészen más univerzumban élünk. Így máshonnan látjuk az inkriminált fürdőruhát, aminek szimbólumát a mimagyar hozzászóló képtelen felfogni, mert szemüvegét Orbán Viktor faragta a rózsaszínű, százmilliárdos propagandával, amit lehet nyelni, akárha kacsa a nokedlit.

Csendben, higgadtan, türelemtől áthatva, de egyben nagyon lassan is mondom, hogy a mimagyar is megértse, engemet (minket) Novák Katalin hosszú házassága, gyermekeinek száma, csinossága (hm), okossága (hát), sportossága (ejj), és pláne családpolitikája (ugyan) egyáltalán nem érdekel. Mindezek gusztus kérdése csupán, hogy úgy ne mondjam, a fecsegő felszín. Engemet a Novák cselekedeteiben megmutatkozó morál foglalkoztat, amire egy példát mutatok a millióból, amikor a tanárok zokogva kérték, ne írja alá a státusztörvényt, amit aztán negyvenkét fogú bájvigyort villantva mégis megtett.

Novák amorális organizmus fürdőruhában vagy anélkül. Egy elnyomó hatalmi gépezet fontos alkatrésze, és még csak nem is csikorog, annyira beolajozta őt a nagyfőnök. De, hogy látásunk körét szélesítsük pöttyet, az Orbán hadijármű minden alkatrésze, amely mahomet szerkezet mintegy hétmillió magyart rekesztett ki a nemzetből, és működésével jól láthatóan ellene is dolgozik, minden miniszter, államtitkár, bátor képviselő és az összes főispán meg a többi gauleiter működésével, kétes erkölcseivel és kimunkált aljasságával ugyanaz, mint Novák. Még egyszer mondom, fürdőruhában vagy anélkül.

Illetve még annyi az idézetből, miszerint Novák mérhetetlen nagyságát én (meg a huppa-félék) a szinglilét miatt nem bírjuk felfogni. Nem hozakodtam volna elő ezzel, mert ez is csak felszín és állapot, de jómagam két gyerekkel és négy onokával dicsekedhetnék, de nem teszem, úgyhogy Novák e szempontból nekem csak jelenhet. Mindezzel csak arra óhajtottam utalni a magam egyszerű módján, hogy nem ezek hiányában – mint nemzetvesztő homokos – nem tetszik, amit látok, hanem éppen ezért. Mert – hogy nagy szavakat használjak – nem látom az unokák jövőjét a szétlopott és elhülyített országban, amiben a kommentelő viszont lubickol.

De azt is tudom, nem vagyunk mi egymásnak száj, én meg pláne az ő füleinek. Az ember mindezt szomorúan nézi, és immár reménytelenül is, hiszen meg kell látnia, az a kritikus tömeg, amelyik ezeket hatalomban tartja, úgy elbambult, hogy évtizedek kellenének a józanodásához, de még ez is bizonytalan. Két napja jött ki egy felmérés az inflációról azzal a végeredménnyel, hogy a fideszisták nem is érzik igazán. Ebből pedig azt a következtetést vonták le, hogy a politikai meggyőződés képes az egyéni élettapasztalatot is felülírni. Most akkor az a kérdés, egyáltalán érdemes-e bármit is mondani. Olybá tűnik, hogy nem igazán.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
7 hozzászólás “Használati útmutató a mimagyaroknak, rólunk
  1. szemlélő szerint:

    Kedves Rezeda,
    A vakhit ellen nincs logika👿

  2. kovacs_ugynok szerint:

    Ez egy harc a hazaáruló orbán maffia ellen. Elég egyenlőtlen küzdelem, és az orbánék bármilyen piszkos eszközt bevetnek ellenünk, magyar adófizetők ellen, akik ezt az egészet finanszírozzuk. Miért is? Na mindegy.

    Az egyik ilyen piszkos eszköz a fidesz trollhadserege. Amivel az a céljuk, hogy negligálják az értelmes vitát, hiteltelenítsék és magyarázkodásba kényszerítsék az értelmes hozzászólókat, értelmetlen adok-kapokba, személyeskedésbe trollkodják a hozzászólásokat. A megafonos cikk is pont erről szólt.

    Nekem az a célom, hogy felnyissam az emberek szemét, és az értelmetlen panaszkodás, idétlen szarkazmus állapotából átlépjenek a következtetés levonásához. Ahhoz a tényhez, hogy az országnak egy olyan semmirekellő, tolvaj kormánya van, amit (most már) mindegy milyen módon, de minél előbb el kell távolítani a hatalomból. Azt is tudván, hogy még minden törvényes eszköz nem volt e cél érdekében kimerítve. Szóval nem kellene felülni a trolloknak, hanem helyette nevén kéne nevezni őket, ha már un. szólásszabadság van. Utána meg ignorálni őket. Azt meg főleg nem hagyni, hogy a céltól eltántorítsanak. Mert kik is ezek a nicknév mögé bújó, aljas fideszes mamelukok? Igen, 5 forintért eladnák az anyjukat is, hát csak hadd erőlködjenek. Kitartást, a következő bejegyzésekhez, én hiszem hogy a végtelenségig nem folyatódhat az ország lerablása. Mert vagy az ellopható közpénz fogy el, vagy a türelem. :/

  3. polyvitaplex szerint:

    „Egy ország családpolitikájának kidolgozója (amit több Nagy Nyugati Ország tanulmányoz, hogy merítsen belőle).”

    Lehetséges. Csak az a baj, hogy mi meg feszt a Nagy Keleti Országokat tanulmányozzuk, hogy merítsünk belőlük.

  4. Ultron szerint:

    „Most akkor az a kérdés, egyáltalán érdemes-e bármit is mondani?”

    Nem. Már szóra sem érdemes az ország. Szavakkal amúgy sem megyünk itt már semmire. Akármilyen szörnyű is, egy ilyen rendszerben összesen két lehetősége van annak, aki azzal nem ért egyet:

    1. Ha van esze és lehetősége, elhagyni az országot, amig még lehet és amíg van olyan hely a bolygón (Türkmenisztán kivételével), ahonnan nincs – okkal – kiútálva a teljes magyarság.

    2.Itt maradni, beletörődni és várni a halált. Esetleg kicsit megsürgetni.

    Nem maradt más.
    Nem lesz változás (mármint pozitív irányban biztosan nem), a mai, legfiatalabb generáció életében már biztosan nem. Az idősebbek ebbe a rabiga rendszerbe fognak belehalni, főispánok által uralt vármegyei temetőben lesznek elföldelve, s még az unokáik is nyöghetik majd az orbáni pusztítás következményeit.
    Itt nincs jövő.
    A múltat letagadják, a jelent elhazudják, a jövőt pedig már réges régen ellopták.

  5. V.A. Lucky szerint:

    „a politikai meggyőződés képes az egyéni élettapasztalatot is felülírni”

    A Gulágon is voltak, akik azzal áltatták magukat, hogy ha sztálin elvtárs tudna erről, akkor nem engedné. Nem voltak mind feltétlenül buta emberek, csak ez az utolsó remény tartotta bennük a lelket.
    A valóságot viszont nem érdekli a propaganda. És amíg van egy Telex, egy Huppa, egy Rezeda, addig a haszonélvezők is tudják, hogy nem uralnak mindent.

    „Dőltömre Tökmag Jankók lesnek:
    Úgy szeretnék gyáván kihúnyni
    S meg kell maradnom Herkulesnek.”

  6. cyr45 szerint:

    „A múltat letagadják, a jelent elhazudják, a jövőt pedig már réges-régen ellopták.”

    Ez a mondat szinte tökéletes,magam sem írhattam volna le jobban!

    Talán még annyit hozzá, hogy nem csak réges-régen lopták el,
    hanem még most is folyamatosan teszik…:-((
    Amíg van, és lesz mit ellopni.

    Arról pedig, hogy legyen mit, amióta elapadt a Brüsszeli forrás, hitelek ész nélküli felvételével gondoskodnak!
    Amit az adófizetők fognak nyögni, évtizedeken át.:-((

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum