2015 év bejegyzései

A Füvészkert virul

Mint ahogyan másfél évtizede, most is totálisan érdektelen, hogy egy gittegylet valahol az országban épp föloszlott, avagy sem. Újak még bőven vannak, igaz, a konc fogy, de még akad. Megnyugtató megoldás akkor születnék, ha a Füvészkertet szántanák be végképp, erre viszont várni kell. Magam viszont gyurkálom a homok-gombócaimat. Ki tudja?

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Unom

„Unom én ezt az egészet. Unlak én benneteket, de nagyon. Mondta. És csendesen elhunyt.” Mindezt a tételmondatot Füst Milán mondja nékünk, amikor Störr kaptány feleségéről mesél elemi erővel, viszont az asszonkáról végül soha nem derül ki, hogy cemende volt-é, avagy nem, és persze hála Istennek.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Itt lennél?

A Haladás benne fog maradni az enbéegyben. Ez ziher. Azaz épülhet a stadion, nem lesz azabaj, hogy enbékettő. Most, hogy így kielemeztem szülővárosom legégetőbb problémáit, tán lenézek a kukához, hogy lássam, az aktuális keményen dolgozó ember elvitte-e az oldalára akasztott száraz kiflis zacskót.

Posted in Egyéb
Tags: ,

Aludni veszélyes foglalatosság

Mérges lett a Dzsong, hogy ilyen tiszteletlen vele ez a tábornokja neki, és úgy vélte, hogy illő módon bünteti meg. Légvédelmi ágyúval lövette szarrá, mert úgy vélte, hogy a halálbüntetés kérdését napirenden kell tartani. Ott is tartotta, mint kitetszik.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Copa América

Ilyen szintű tárgyalásokhoz azonban kéne a futsálos tarajos is, akit meg külügyminiszternek csúfolnak, de ő meg mostanság elfoglalt, épp a kétszáz milliós házát építteti át teljesen. Összedobta ezt is a család. Mint ahogyan bizonyára Orbánnak is a saját lábon álló veje finanszírozza a Copát, csak még azt nem tudjuk, Gazsi ott lesz-e, mint nem közszereplő.

Posted in Egyéb
Tags: , , , ,

Talicskás ember

Már jó ideje nézem én az emberemet. Úgy már hosszú évek óta. Van neki egy talicskája, azzal közlekedik föl és alá szerte a világban, és mindig vidám, akárha a rosseb. Panaszt én az ő szájából még sohase hallottam. Tolja a taligáját, és az utcán töltött éjszaka után bóbiskol ilyen kocsmákban, ahová italos emberek járnak. Szundít, szuszog.

Posted in Egyéb
Tags: ,

Orosz

Az ember végül mindig lehorgad. Ez a sorsa neki. Nagyapám vigyorgott csak az oroszokon, amikor elfoglalták a saját faluját neki. Nem röhögött, olyat ő nem tudott, valahogyan kuncogott a bajusza mentén, és mesélt. Istenien tudta a dolgot arról is, hogy az oroszok szétszarták a zsíros bödönt. Ezt még én is

Read More…

Posted in Egyéb

Add má’ ide a zsiráfot!

Jolán néni semmit sem sejtett, de elkezdődött a nagy leszámolás, és a harc a fölfújható zsiráfért, akit a dagadt másnak óhajtott már adni azért, mert Simicska azt mondta róla, hogy ő egy geci.

Posted in Egyéb
Tags: ,

Lerohadás

Aztán beleközlekedte magát a végtelenbe. Így járt. Meg így járok én is, akit odahagytak a világban magára. Jött egy levél, amely csekkeket tartalmazott, meg fölszólítást anyámnak, hogy fizessen. Ilyen jólszituált adósságbehajtó cég ez, akik nyomulnak ezerrel. Mondtam nekik már a telefonba, mert folyamatosan csörgettek, hogy anyám meghalt.

Posted in Egyéb
Tags:

Sára

Valljuk be, Rózsika néni szenvedett. Kialvatlan volt, ezért mostani nyöszörgése elsősorban nem a liberóból frissen kikelt népségnek szólt, hanem az éjszaka zajainak. Az elmúlt napnyugta után, amikor már az összes atlétatrikós közmunkás elcsöndesedett, kamaszok cseszték szét a megszokást.

Posted in Egyéb
Tags: ,

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum