Sára

3Ej, ezek a mai fiatalok, siránkozott Rózsika néni a B/3-ból. Kint ült a padon. Most, hogy beszökött a nyár a telepre, jobbára ott múlatta az időt, és el kellett viselnie a szomszédban lévő óvoda zajának minden kínját, amin még a pad hűvöse sem enyhített.

Egy fa alatt leledzett a koszlott alkalmatosság. A friss lomb jó búvó-, és élőhelye volt a beton élővilágának, mókus is akadt, hajnalban kalapáló fakopácsok, meg rigó. Annyi, mint a szemét. Ezek szartak össze mindent a pad körül olyannyira, hogy Rózsika néni egyik nap fölmosta az utcát.

Most épp az óvodásoktól szenvedett igen látványosan, aki népek nem néztek se Istent, se embert, és olyan zajjal hajtották műanyag dömperjeiket meg motorjaikat, mintha az apokalipszis lovasai volnának. A házak, amelyek mindent körülöleltek, oda-vissza verték az iszonyatos hangokat.

Valljuk be férfiasan, Rózsika néninek minden baja akadt a megszentelt világgal. Kialvatlan volt, ezért mostani nyöszörgése elsősorban nem a liberóból frissen kikelt népségnek szólt, hanem az éjszaka zajainak. Az elmúlt napnyugta után, amikor már az összes atlétatrikós közmunkás elcsöndesedett, kamaszok cseszték szét a megszokást.

Ez a korosztály az, aki úgy véli két sör után, hogy az összes hasmenéses rigó neki fütyöl, és ennek tudatában éli az életét. A saját megzavarhatatlan ritmusában. Az elmúlt éjjel is volt pörformansz a B/3 előtt, erről okádások szivárványos tócsái tanúskodtak, de Rózsika néninek nem volt ereje máma, hogy megint fölmossa az utcát, helyette a dömperesekre haragudott. Jobb híján.

ezmegazÉs jött a pofon. Bicikli keltette szél kerekedett hirtelen, anyuka tekert. Hátul, az ülésen pöffeszkedett egy pufók pofa. Szinte még a szája sarkán volt az ozsonna. De nem is ez volt az érdekes a földöntúli jelenésben. Zászlaja volt ennek a liberósnak a járgányba tűzve, amely csattogott a szélben, és az állott rajta: Sára. A kölök büszkén ült, amint elzúgtak Rózsika néni előtt. Van remény, összegeztem a negyedikről. A távolból felzúgott egy műanyag dömper hangja.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!