Copa América

Amint beköszönt az igazi nyár, és Európában befejeződik a futballisták őrülete, az egész bagázs átköltözik Chilébe, hogy egymásnak feszüljenek a földkerekség legrégebb (1916) óta megrendezett láblabdás cirkuszában, a Copa Américában, amely hivatalosan a Dél-amerikai válogatottak küzdelmeit takarja. Következésképp európai csapat egy darab sem lesz ott, mindez a körülmény pedig kizárja, hogy a VIP páholyban a Gazsi gyerek szülőapja oldalán összefusson Merkellel vagy akár Putyinnal. Viszont mint kiderült, a szülőatya azért részt vesz az egészen, mert nem bír magával futballbéli őrületében, más oka és indoka nem lehet a nagy vizet átszelő útra megint.

copa-america-2015Ez az egész gyógyíthatatlan rajongásnak tűnik, hacsak más mozgatója nincs a mélyben. De még az is lehet. Hogy, hogysem, bár nem alanyi jogon, de Venezuela is ott lesz a cirkuszon, így olybá tűnik, jó alkalom kínálkozik, hogy a mi prime ministerünk összeakadjon Maduróval, ami maga lenne a kéj netovábbja. Venezuela – mint köztudomású – a demokrácia csimborasszója, maga az illiberális paradicsom, Már majdnem Azerbajdzsán. Igaz, hozzája nem kelet felé köll röpködni, hanem épp a másik irányba. De megoldható úgy is, csak akképp egy csöppet hosszabb, és jobb logisztikát igényel, ha a Csendes-óceán felől kell legyen a befutó, de mint tudjuk, pénzzel mindent el lehet intézni.

Abból meg Venezuelában van. Bár a közelmúltban, amikor az olaj ára beszakadt, azért egy csöppet bajban voltak, a boltokban pelenkát ugyan lehetett kapni, más egyebet nem nagyon. Azért kievickéltek a slamasztikából, mert a fekete arany nagy úr, még azt is megérjük, hogy végül onnan jön nekünk a nyersanyag a víz alatt, már minden elképzelhető. Ilyen szintű tárgyalásokhoz azonban kéne a futsálos tarajos is, akit meg külügyminiszternek csúfolnak, de ő meg mostanság elfoglalt, épp a kétszáz milliós házát építteti át teljesen. Összedobta ezt is a család. Mint ahogyan bizonyára Orbánnak is a saját lábon álló veje finanszírozza a Copát, csak még azt nem tudjuk, Gazsi ott lesz-e, mint nem közszereplő.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!

Archívum