Valamennyi bejegyzés

Kosárlabda és más melankóliák

Mert emlékezhetünk, a nyugdíjukat ellophatták, a netet viszont nem adták, hogy kátyús az utca, az elmegy, de, hogy kosárlabdát se lehessen nézni, az már mindennek a teteje és hallatlan. Mert a lélek bozontos útjai kifürkészhetetlenek. Így tegnap nem tudtam, bánkódjak, mert nem nézhettem meccset, vagy legyek elégedett, hogy megint és ezzel is közelebb került Orbán bukása. Ezen még méláznom kell máma.

Posted in Egyéb
Tags: , , , ,

Kosár? Labda!

Mert tudták? És ezt is tudták, hogy a baszketbália itt minálunk a vérvörös Kuncze Gábor rokona, a pláne libsibolsi Kuncze Géza nevéhöz fűződik? Ugyehogy, nem? Pedig a boldog időkben, 1912-ben tette meg, amit tett, megismertette Kárpátiát a baszket bállal. Most meg itt pattogtatunk, az M4 meg nem veszi a fáradságot, hogy mutassa. Különben meg rohadt jól vagyunk.

Posted in Egyéb
Tags: , , , ,

Műveljük kertjeinket!

Ilyképp ennek a tehetséges trénernek oly igen sikerült megkedveltetnie vele imádott sportágját, hogy abba is hagyta a jó büdös francba, elment inkább közgazdásznak. S mivelhogy tiszta apja volt, ergo nem hülye, egészen Ausztráliáig röpítette az itthon nem nagyon szükséges tudása.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Vb. – vs – Vb.: kosár-, oder láblabda

Csak úgy jelzem, hogy elkezdődött a kosárlabda egyik nagy ünnepe, a világbajnokság ott Hispániában, és vigyázó szemek arrafelé néznek éppen. Magyarországon ez a sportág népszerűbb, mint a labda rugdosása, bármilyen fájó is ez az aranycsapat-szindrómában szenvedőknek.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Kertész Imre – medáliák

Édesanyám horvát, édesapám szerb. Montenegróban nőttem fel, a feleségem magyar. Ezt az infót Sztojan Ivkovics (Ivkovics Sztojan), a magyar férfi kosárlabda válogatott kapitánya osztotta meg a honi polgárokkal.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Volt egyszer egy Bulgária

Bebizonyosodott, amit Böll olyan zseniálisan írt meg az „Egy bohóc nézetei”-ben, hogy a legjámborabb szüzek is képesek meglett kurvaként viselkedni minden tapasztalat nélkül, ha azt kívánja a valahonnan beléjük ivódott ösztönük.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Nincs veszve minden Baszketbáliában

Bizakodó vagyok az oroszverés után. Kései utódaink, a mai ifik mást kapnak, mint az én korosztályom, és úgy tűnik, képesek többet vissza is adni, ami jól van, meg az is, hogy Szombathely rákerült a kosárlabda magyar térképére utánpótlás szinten.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , , , ,

Gratula Putesz

Sok mindent mesélhetnék még, de minek. Üdv, öreg haver a Prima díjhoz. A legjobb helyen van nálad.

Sok mindent mesélhetnék még, de minek. Üdv, öreg haver a Prima díjhoz. A legjobb helyen van nálad.

Sok mindent mesélhetnék még, de minek. Üdv, öreg haver a Prima díjhoz. A legjobb helyen van nálad.

Sok mindent mesélhetnék még, de minek. Üdv, öreg haver a Prima díjhoz. A legjobb helyen van nálad.

Sok mindent mesélhetnék még, de minek. Üdv, öreg haver a Prima díjhoz. A legjobb helyen van nálad.

Sok mindent mesélhetnék még, de minek. Üdv, öreg haver a Prima díjhoz. A legjobb helyen van nálad.

Sok mindent mesélhetnék még, de minek. Üdv, öreg haver a Prima díjhoz. A legjobb helyen van nálad.

Sok mindent mesélhetnék még, de minek. Üdv, öreg haver a Prima díjhoz. A legjobb helyen van nálad.

Sok mindent mesélhetnék még, de minek. Üdv, öreg haver a Prima díjhoz. A legjobb helyen van nálad.

Posted in Egyéb
Tags: ,

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum