„Tisztelt hölgyeim és uraim! A következő vasárnapon, május 31.-én, Orbán Viktor születésnapján hálaadó szentmisét tartunk a Hermina kápolnában.
Gyertek, imádkozzunk együtt Érte! A kápolna mellett az iskolaudvaron parkolhatunk a szentmise idején! Bp. XIV., Hermina u. 23. nem a templom, a kápolna!”
Minden további értesítés helyett: mi, magyarok így imádkozunk, és más célokért. Puffatagok nincsenek a könyvtárban.
„Nem tudtam, mi a siralom. Most siralommal zokogok, bútól aszok, epedek. Zsidók világosságomtól, megfosztanak én fiamtól, az én édes örömemtől. Ó, én édes Uram, egyetlenegy fiam, síró anyát tekintsed, bújától őt kivonjad! Szemem könnytől árad, szívem bútól fárad. Te véred hullása szívem alélása. Világnak világa, virágnak virága, keservesen kínzanak, vas szegekkel átvernek! Jaj nekem, én fiam! Édes vagy, mint a méz, de szépséged meggyalázzák, véred hull, mint a víz. Siralmam, fohászkodásom belőlem kifakad, én szívemnek belső búja, mely soha nem enyhül. Végy magadhoz engem, halál, egyetlenem éljen. Maradjon meg az én Uram, világ tőle féljen! Ó, az igaz Simeonnak bizony érvényes volt a szava. Én érzem e bú tőrét, melyet egykor jövendölt. Tetőled válnom kell, de nem ily szörnyű valósággal, mikor így kínoznak, én fiam, halálosan! Zsidó, mit tész törvénytelen? Fiam miért hal bűntelen? Megfogván, rángatván, öklözvén, kötözvén megölöd! Kegyelmezzetek fiamnak, nem kell kegyelem magamnak! Avagy halál kínjával, anyát édes fiával vele együtt öljétek!”
Ha már kurva nagy magyarok vagyunk, ugye. Kirielejszon.
Vélemény, hozzászólás?