Én írok magának

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Nem véletlenül, és nem is épp teljesen ok nélkül fordulok Magához. De kérem, hallgasson meg. Óhatatlanul szükséges volna, hogy nagy bajomban a segítségemre siessen. Ez – igaz – nem olyan mérvű gond, mint hogyha a házam rohadna a fejemre, mint ilyen sajnálatos eset a szomszédságában megesett. Ám az Ön ismerőse, a gázszerelő, aki épp a falu elöljárója, és épp néhány milliárdot tett a zakója zsebébe, mert szereti a jóisten őtet, aztán mégse tudott segítséget nyújtani a ‘zasszonyak, akinek csak járt a pofája, hogy rászakad a ház, mert a környékbe fúrtak meg faragtak.

felcsútÉn nem házat akarok palléroztatni, jegyet óhajtanék csak egy meccsre. Hírlik, hogy ott a budija tövében van valami eget elfeledtető csoda, meg belevaló csapat is, akik futbóliáznak. Én még sohase láttam olyat, ezért kérem, hogy nekem ezeknek a láblabdásoknak a meccsére biztosítani szíveskedjék valami belépési lehetőséget. Az se baj, ha Omega. Soha el nem múló gyönyöröket szerezhetne vele nekem, és néptelen családomnak egyaránt. Az Isten áldja meg Kendet, adja meg nekem a világlátás lehetőségét, maradok őszinte híve, ha még nem ösmerne:

Rezeda Kázmér

Tisztelettel várom kedvező válaszát.

Mindezt ez inspirálta:

„Merész vállalkozásba fogott az egyik Arsenal-drukker. Charlie Pearce levelet írt a brit királynőnek, hogy ha van rá lehetőség, őnagysága segítsen neki belépőt szerezni az FA-kupa döntőjére. Jegyet ugyan nem kapott, választ azért igen.
Kedves Charlie, A királynő arra kért meg engem, hogy megköszönjem önnek május 5-i levelét, amelyben kifejezte őfelségének, mennyire szereti kedvenc csapatát, az Arsenalt. Az együttes bejutott az FA-kupa döntőjébe, melyet a Wembleyben rendeznek meg május 30-án. A királynőhöz eljutott azon kérése is, mely szerint ön segítséget kér ahhoz, hogy jegyet tudjon szerezni magának és barátjának, Leo Murphynek. Sajnálattal közlöm, ez nem olyan ügy, amelyben őfelsége a segítségére tudna lenni. Őszintén sajnálom, hogy csalódást kellett okoznunk önnek. Mindazonáltal a királynő reméli, hogy élvezi majd a mérkőzést, és ezúton szeretném tolmácsolni őfelsége szívélyes jókívánságát önnek és Leo barátjának a jövőre nézve.”

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!