Végre, de úgyse lesz semmi

Gyurcsány Ferenc azzal vádolja Orbán Viktort, hogy politikai pályafutásának jelentős részében olyan jövedelmekhez jutott, amelyek túlmutatnak a vagyonnyilatkozatában megjelenő hivatalos jövedelmeken, és amelyek nélkül nem igazolható a vagyongyarapodása.

A miniszterelnök idei, illetve felesége legutóbb nyilvánosságra hozott, 2010-es vagyonnyilatkozata alapján Gyurcsány Ferenc úgy számolt, hogy kettejük vagyona legalább 310-330 millió forint. „Orbán Viktor idegen pénzekből gazdagodott, Orbán Viktor korrupt politikussá vált” – mondta Gyurcsány Ferenc, aki szerint a kormányfő számadással tartozik, hogy miből futotta 24 év alatt több mint háromszázmilliós magánvagyonra. „És akkor még nem említem” azokat a vagyonelemeket, amelyek „minden feltételezés szerint” nem saját nevén, hanem környezetében, felcsúti ismerősök, Simicska Lajoshoz köthető személyek tulajdonában vannak, de „okkal feltételezzük”, hogy a tulajdonjogot Orbán Viktor javára gyakorolják.

A miniszterelnök felnőtt életének legnagyobb részét politikusként töltötte, nevén vállalkozás, vállalkozásból befolyó érdemi bevétel nincs, mint ahogy „érdemi írói munkássága” sincs, politikusi tevékenységéből származó bevételei azonban nincsenek arányban az ő és családja elmúlt 24 évben felhalmozott vagyonával.

Érdekes, hogy a négyszólamú szóolvasók nem ugrottak a mikrofonok elé cáfolni a vádakat. Az a taktikájuk: ha nem beszélnek róla az nincs, mint a kisgyerek, amikor becsukja a szemét, és azt hiszi, hogy nem látják. A fideszfanok pedig azzal mentegetik, „hogy ők legalább nyilvánosan lopnak” szerintük ez rendben van.

Ezzel szemben pedig megvonhatjuk a négy év lakossági mérlegét:

Minden létező pénzt elvettek az emberektől. Segélyt, családtámogatásokat, ingyenes étkezést az egyedülállóktól, ingyenes tankönyvet, a rokkantak esetében is csökkentettek minden járandóságot. Magyarul: kifosztották a lakosságot. Ezzel párhuzamosan befingott a kiskereskedelem, majd a nagykereskedelem. Mindemellett tombolt a válság, nincsenek befektetők, lerohadt az ingatlanpiac. Most következik majd a nagyobb, tőkeerősebb cégek bedőlése is. Mint a dominó. A végén nem marad már, csak a zsebdiktátor és sleppje, csak nem lesz, aki a seggüket kitörölje mint eddig, mert a nép, az isten adta nép elbújt, elmenekült, szarik rá.

Tenni kell valamit, mert ez így nem megy tovább. Mindenkinek el kell menni szavazni, nem kell bedőlni a közvélemény-kutatók adatainak. A kubatovi lista alapján úgyis tudják, ki a biztos fideszes szavazó, s azt tanácsolják a kutatóknak, hogy ezeket keressék fel. A másik: ha valaki azt mondja, hogy nem nyilatkozik, mennek tovább, míg olyat nem találnak, aki bátran ki meri vágni, hogy ő a Fideszre szavaz. Hogy miért félnek megmondani az emberek, hogy az ellenzékre szavaznának? Mert tudják, hogy mindenhol van fideszes besúgó, s már másnap az illetékes asztalán lesz a véleménye, annak összes következményével együtt. A következmény pedig, hogy őt, vagy családtagját kirúgják a Fidesz uralta munkahelyről. Nem lehet elszámoltatni addig, míg Polt a helyén van, őt pedig csak kétharmaddal lehet leváltani.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum