Paks zöldben, ez sem jó

E hónap közepén kezdte meg hivatalosan működését a világ legnagyobb naperőműve. Mostanra kiderült, a hatalmas tükrök megperzselik a föléjük szálló madarakat, az elmúlt hónapokban az erőmű több tucatnyi állatot megölt. A tükrök felett nagy a forróság, akár az 500 Celsius-fokot is elérheti a hőmérséklet. Az erőmű tervezésénél tisztában voltak azzal, hogy néhány madár áldozatául esik a naperőműnek, de azt nem gondolták volna, hogy ilyen sok fog elpusztulni. Ugyanakkor az erőmű vezetése még korainak tartja, hogy az adatok alapján bármilyen messzemenő következtetést levonjanak.

Maga a naperőmű már hónapok óta dolgozik, de hivatalosan február közepén kezdte meg a működését. A Nap fényét háromszázezer, egyenként is számítógép-vezérelt, két méter magas és három méter széles tükör vetíti rá a három, egyenként 137 méteres torony egyikére. Az Ivanpah Napelektromosság-termelő Rendszer Las Vegastól 64 kilométerre délnyugatra található, 1600 hektáron terül el.

A környezetvédők egészen odáig mennek, hogy megkérdőjelezik ezeknek az erőműveknek a létét. Szerintük nem biztos, hogy megéri megépíteni ezeket az alternatív energiaforrásokat, ha közben az veszélyezteti az élővilágot. Az Ivanpah erőművet eredetileg sokkal nagyobbra tervezték, de az építők egy szakaszt végül kihagytak, hogy ne rombolják le a környéken élő sivatagi teknősök élőhelyét.

Mi pedig megkapjuk Paksot.

Úgy tűnik, ebben – mármint energetika ügyben – jót tenni nem lehet. De míg ott csak a madarak perzselődnek, itt nálunk az egész szerencsétlen lakosság. Kérdés, melyik a rosszabb.

Rohadt drága ez az egész, másrészt a piac már most bedőlni látszik. 1990-től 2006-ig nőtt, az azt követő hat évben lényegében visszaállt az 1990-es szintre az energiafogyasztás az Európai Unió 28 tagállamában.

Az összeállítás szerint 1990-ben 1670 millió tonna olaj-egyenértéknyi volt a bruttó energiafogyasztás az EU jelenlegi 28 tagállamában, a fogyasztás 2006-ban érte el a tetőpontját 1830 millió tonnával, majd 2012-ben 1680 millió tonnára csökkent.

A magyar energiafogyasztás kissé eltérő mintázatot követett: a bruttó belföldi energiafelhasználás mértéke az 1990-es 28,8 millió tonnáról tíz év alatt 25,3 millió tonnára csökkent, innen nőtt 2006-ig 27,5 millió tonnára, azóta csökken, 2012-ben 23,6 millió tonna volt. A 28 tagállamból Magyarországon volt a negyedik legmeredekebb csökkenés a 2012 előtti hat évben. 2006 és 2012 között a 28 tagországból 24-ben csökkent az energiafogyasztás, és csak Észtországban és Hollandiában nőtt érzékelhetően (11,6 és 2,9 százalék).
(MTI)

Akkor most kinek lesz jó? Hát persze, hogy a Fidesz csatolmányainak. Rohadtélet.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum