Létállapot 2.0 október, kiderülések hava

2013-0.10., országgyűlés, pssszt…

Körülbelül egy hónapja hangzott el a nevezetes kijelentés a parlament falai közt Illés Zoltán államtitkár szájából, aki amúgy a nőiséget gyalázva mellékesen arra is felszólította képviselő-társát, Szél Bernadettet, hogy a miniszterelnök úr nevét a szájára ne vegye. Akárha Mózes a pusztaságban. Még jó, hogy nem indultak aztán kövezni, a’la Briaen élete, és mégis valahol itt tartunk. Jó, tudvalévő volt már régóta, hogy a mi mostanra rendelt miniszterelnökünk egy narcisztikus faszfej, de hogy erről saját maga állítsa ki a bizonyítványt, az már feltűnő és érdekes, de igaz. Rózsája rendszerében nem méltó a csodálatra, annak csupán természetes folyománya, ha már. Interjút adott ez az én angyalom, mármint O.V. prime minister a brit konzervatív Telegraph névre hallgató orgánumnak, amiből sok minden kiderül. Legfőképp az, hogy lassanként cézárnak képzeli magát. Egynéhány mondat, amelyből süt a taplóság.

„Ahogy öregszem, hajlamosabb vagyok szkeptikusabb lenni. Az értékeket fontosabbnak tartom, mint a pénzt. A nemzeti szuverenitás egyre fontosabb a fejemben. A kérdés az: ki kormányoz minket? – ez a kulcskérdés. De visszaemlékszik a nehéz időkre is, a késő 80-as években, amikor a Fidesz még kis pártként szemben állt a szovjetekkel, a szakszervezetekkel, a milíciákkal és az államapparátussal. Ezzel voltunk körülvéve, és nyertünk. Hasonlítsa össze a kockázatot most – ez csupán semmiség. Lehet, hogy Putyin szerepére kényszerülök – vallotta be végül. Persze, csak ha a kényszer úgy kívánja, és nem nő elég ütemesen a gazdaság.

Tehát Putyin lesz, vagy csak arról van szó, hogy mindenki miniszterelnöke belengette az Armageddont arra az esetre, ha Európa elzárja a pénzcsapokat? Mert ez néz ki, ugye? A cikk utolsó bekezdésében a miniszterelnök személyiségére térnek ki: Orbán személy szerint nem szerény, kész felvenni a harcot. A boksz nemes sport – jelenti ki harciasan, majd hozzáteszi, Nyugaton a politika gyakran csak karrier. Számomra ennél sokkal több.

Meg ilyenek

Közben szobrot is döntöttek: sokkolta Orbán Viktor hungarocell másának ledöntése annak a levélnek az aláíróit, amely négy országos napilapban jelent meg pénteken. A Magyar Szolidaritási Mozgalom és az Együtt–PM közös, szeptember 29-i rendezvénye – amelyen Bajnai Gordon is felszólalt – az aláírók szerint olyan politikai barbárságot” valósított meg, amely „nem fér össze a jó ízléssel, és a gyermekeink jövőjéért érzett felelősséggel. Mindenki gondolja végig, mit érezhettek gyermekeink a képsorok láttán – írta a többek között Grosics Gyula, Kun Miklós, Szűrös Mátyás, Reviczky Gábor, Jankovics Marcell, Eperjes Károly, Kálomista Gábor, Melocco Miklós, Cseke Péter, Balázs Péter Bencsik András által szignált levél. Az aláírók felszólítják Bajnai Gordont és a Szolidaritást, hogy kérjenek elnézést, „mert ilyen mentalitásnak nincs helye a magyar közéletben”.

Nekem sem.

Nem vagyok tökbarom, csupán ízelítőt adok a jelenből, ami egyszer már megvolt. Ennyi.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!