Államadósság, rezsi, korrupció

„Minden hazug, mindent szabad”
(Nietzsche)

Közzétette a januári adatokat az Államadósság Kezelő Központ, amiből kiderült: soha nem tartoztunk még annyi forinttal, mint idén januárban. Az adósság értéke 22,84 ezer milliárd forint volt, és az ÁKK szerint idén várhatóan a GDP 77,9 százalékát teszi majd ki.

Idáig jutott tehát a rezsim nagy szabadságharcában, amelyet – jól emlékszünk azért – elsőként az államadósság ellen hirdetett meg, s mint ilyen, az új idők első időszakának bevett toposza volt. Olyannyira, hogy az ingyen pálinkafőzés ideája mellett szinte csak ez uralta a fideszmédiát egészen addig, míg a kudarc egyértelművé nem vált teljesen, akkor leszakadtak a mantráról. De addig ezerrel nyomták, mint egyedül üdvözítő mannát, gyógyírt az összes bajokra. Ím így:

Orbán Viktor bejelentette: A kormány döntésével kilenc év után először jelentősen csökkentette Magyarország államadósságát, és ezzel megnyitotta a stabil és tartós államadósság-csökkentés korszakát – jelentette be Orbán Viktor miniszterelnök, és kijelentette: Magyarország ezzel fordulóponthoz érkezett. A döntés értelmében egy lépésben 81 százalékról 77-re csökken a GDP-arányos államadósság mértéke, ami több mint 1.340 milliárd forintos csökkenést jelent.
(2011)

Az Eurostat kimutatása szerint Magyarországon 78,3 százalékot tett ki a GDP-arányos államadósság az idei második negyedév végén: ezzel 1,3 százalékponttal volt kevesebb, mint az első negyedévben. Ebben a tekintetben csak Litvánia előzte meg Magyarországot, ott 2,3 százalékponttal volt kisebb az államadósság a második negyedévben, mint az elsőben.
(MNO 2012)

Hm?

2011, oder 2014, csak két szám összevetve: 77, meg 77,9, ez a növekedve csökkenés Cipolla-i mértéke, ámbár ki emlékezik már erre? Senkisem.

Pedig a nyugdíjrablás háromezer milliárdja is erre fordítódott, állítólag, aztán itt tartunk:

A szeptemberi-októberi zsugorodás után novemberben csaknem teljesen lenullázódott a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap vagyona, így 2013. november végén a különféle eszközökben már csupán 16,3 milliárd forint állt az ÁKK legújabb adatai szerint.

A ’zemer, aki sohasem hazudott, itt áll előttünk pőrén. Az eltelt közel négy év persze eredményeket is hozott, csak nem nekünk, ’zembereknek, nekik inkább. De erről kussol a mindenható gépezet, mert ilyesmik folytak Simicskástul, Mészáros Lőrincestül, és még tovább, a végtelenségig.

Sok szokatlan közbeszerzési eljárás versenykorlátozó és korrupt. Általában azokkal az eljárásokkal van baj, ahol kivételesen rövid az ajánlattételi idő, vagy nagyon kevés a jelentkező – állapítja meg Korrupciókutató Központ Budapest egy tanulmányában. A Központ összevetette a nemzeti és az európai uniós forrásokra vonatkozó Korrupciós Kockázati Index értékeket. Arra jutott, hogy Magyarországon az EU-s források korrupciós kockázata 8 százalékkal magasabb, mint a nemzeti források kockázata. A szerzők becslést adnak a 2009-2012 között részrehajlóan odaítélt EU-forrásból finanszírozott közbeszerzések nagyságára is. A becsült arány Magyarországon a 2009-2011 években évente átlagosan az éves GDP 1,15 százalékára tehető. Ezek szerint évente 335 milliárd forint, azaz négy év alatt mintegy 1340 milliárd forint EU forrás elköltésére kerülhetett sor részrehajló (korrupt) módon.

Most meg Pakssal köpik szembe a saját alaplófaszukat.

A nemzetgazdasági miniszter által vasárnap benyújtott törvényjavaslat bontja ki a január 1-jén hatályba lépő új Alaptörvény azon rendelkezését, mely szerint mindaddig, “amíg az államadósság a teljes hazai össztermék felét meghaladja, az Országgyűlés csak olyan központi költségvetésről szóló törvényt fogadhat el, amely az államadósság a teljes hazai össztermékhez viszonyított arányának csökkentését tartalmazza”.
(2011)

És Varga miniszter úr véletlenül lerántja a leplet.

Sikerült megállapodni Oroszországgal a paksi beruházás pénzügyi szerződésének részletkérdéseiről – jelentette be szerda este Varga Mihály a Hír TV Magyarország élőben című műsorában. A nemzetgazdasági miniszter közölte: a szerződést néhány napon belül alá tudják írni. Varga Mihály elmondta: az orosz fél arra vállalt kötelezettséget, hogy tízmilliárd eurós hitelkeretet biztosít a beruházáshoz. A miniszter szerint olyan megállapodást sikerült kötni, amilyet a piacon nem lehetett volna elérni. Elmondása szerint 80-20 százalékos felosztásban állapodtak meg, vagyis 20 százalékot kell hozzátennie a költségekhez a magyar félnek.

Számításaim szerint ez tízmilliárddal növeli (euróval) az adósságot, szembemegy az alaptörvényasztalával, meg mindennel, amit a józan ész diktálna, de tőlük ilyet ne várjon a ’zember. Azt is tutulják, hogy ezzel is csökken a rezsi. Húsz év múlva. Tizenhárom százalékkal lesz drágább az ott majdan termelt áram a mostaninál, mondják, akik értenek is hozzá. Meg a szerződésben az is szerepel, hogy az oroszok is belepofázhatnak abba, mennyibe is kerüljön az itt termelt nafta.

Lózungok: szabadságharc, gyarmat, rezsi. Ennyire futja a fijúktól, és emberek tapsolnak nekik. A butítás már majdnem bevégezte küldetését, alig van fény az értelem felé, minimális.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!