A NER butít

Jelentem szomorún: beérett a gyümölcs, az ország elérkezett a 2010-ben kitűzött célhoz, a totális elhülyülés állapotába, legalábbis az a része, amely minden fenntartás nélkül támogatja azt, hogy látványosan az arcába hugyoznak, és sokan vannak. Vezérük sem törődik már semmivel, csak eltátja a száját, hogy akadály nélkül ömöljék belőle a hígfos, mindenfajta kontroll nélkül, mert megteheti négy év múltán, gátja alig van. Mint tegnap is a parlamentben, ahol kérdésekre nem válaszolt, csak nyomta a mantrát, amit önmaga töltött önmagába, és vannak, akik tapsolnak ennek. Így beszélt:

„Sok munkánk van még hátra. A legfőbb kihívás a magyarok életkörülményeinek javítása, ehhez olcsó energiára van szükség, ezért le kell törni a magas energiaárakat. Az a kabinet célja, hogy Magyarországon legyen a legolcsóbb és így a legversenyképesebb az energiaár, amely így a befektetőket is vonzani fogja. Ezért legfontosabb feladat a rezsicsökkentés folytatása és megvédése. A rezsicsökkentés nem kampány-, hanem nemzetstratégiai kérdés, amelynek egyre több követője lesz Európában, ez pedig sokaknak fáj. Nem tűrjük tovább a magánmonopóliumokat, még akkor sem, ha megpróbálják eltéríteni Magyarországot erről az útról. 2014 egyértelműen a rezsiharc éve lesz, amelyben Brüsszel és a befolyásos multik újabb támadást készülnek indítani a magyar családok ellen. Ez a fajta harc korábban, még a kormányváltás előtt kezdődött, 2010-ben csak az volt a kérdés, hogy az új kabinet kinek az oldalára, a szorító melyik sarkába áll, mi pedig a piros-fehér-zöld sarkot választottuk. Meg fogjuk védeni a rezsicsökkentést, ennek egyik fontos lépése a harmadik csökkentési lépés parlamenti jóváhagyása. A legnagyobb egységben kell felsorakoznia az országnak a rezsicsökkentés mellett, és – történelmi módon – törvényben kell megalkotni a nonprofit alapú energiaszolgáltató-szektort. Ez jár a magyaroknak, az elmúlt négy évben megdolgoztak érte. Magyarország csak akkor lehet versenyképes Amerikával és Európával szemben, ha radikálisan lenyomja az energiaárakat; ezt pedig csak árszabályozással lehet elérni. Magyarország példát, megoldást mutat egész Európának, az már Európa dolga lesz, hogy követi-e a pozitív példát vagy sem.”

Már megint előjött belőle a nagy tanító géniusza, de hogy világos legyen: mindezt a paksi bővítés kapcsán bírta makogni, amikor arról kérdezték, hogyan jön ő ahhoz, hogy egymaga eldönti: hetedíziglen is eladósítja az országot, titkossá teszi a szerződést, és a demokrácia álcája alatt ezt meg is szavaztatja képviselői nyájával, akiknek annyi köze van a valósághoz, mint neki: semmi. A NER beérett, a butítás össznépi butulássá vált, de mit is várhattunk?

Így kezdődött az egész:

“A magyar nemzet 2010 tavaszán még egyszer összegyűjtötte maradék életerejét, és a szavazófülkékben sikeres forradalmat vitt véghez. A győzelmet a magyar emberek a régi rendszer megdöntésével és egy új rendszer, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének megalapításával vívták ki. A magyar nemzet e történelmi tettével arra kötelezte a megalakuló Országgyűlést és a felálló új kormányt, hogy elszántan, megalkuvást nem ismerve és rendíthetetlenül irányítsák azt a munkát, amellyel Magyarország fel fogja építeni a Nemzeti Együttműködés Rendszerét. Mi, a Magyar Országgyűlés képviselői kinyilvánítjuk, hogy a demokratikus népakarat alapján létrejött új politikai és gazdasági rendszert azokra a pillérekre emeljük, amelyek nélkülözhetetlenek a boldoguláshoz, az emberhez méltó élethez és összekötik a sokszínű magyar nemzet tagjait. ”

Így folytatódott:

“A pénteken megalakult forradalmi Országgyűlésnek a jövő érdekét szolgáló törvényalkotáson túlmenően feladata lesz az is, hogy végleg lezárja a szavazófülkékben megdöntött rendszert, és felépítsen egy újat, a nemzeti együttműködés rendszerét. A politikai nyilatkozattal olyan széles körű összefogást szeretnénk létrehozni Magyarországon, amilyet a magyar emberek régóta várnak. ” (Szíjjártó Péter)

Így végződött:

A NER-ben csak annak van helye, aki fenntartás nélkül támogatja a – sokszor egyik napról a másikra ellenkezőjére változó – kormánypárti ötleteket és ukázokat. Aki nincs velünk, az ellenünk van – ez az inverz kádári szlogen vált az elmúlt évek legfontosabb hatalmi rendezőelvévé. Sokan, akiket megfosztottak tulajdonuktól, nyugdíjuktól, munkájuktól vagy épp a tanulási lehetőségtől, ma sem értik, mi volt a bűnük, miért is kaptak a fejükre egy orbáni kokit. Pedig nagyon egyszerű: nem álltak be a sorba.

Félreértés ne essék, ez utóbbiak vannak többen, csupán nem igazán tudják artikulálni mondandójukat, a kisebbség a butaság bátorságával harsogja túl őket. Csak úgy, mint Orbánbasi tátott szája a parlamentet és az egész országot. A gép forog, az alkotó pihen, mert a NER olyan, mint az ingyen főzött házipálinka: öl, butít, és nyomorba dönt.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!