Közmunkások Fidesz szorításban

Július

Tragikus, komikus, ám sajáságosan nem tragikomikus, és éppen ezért gusztustalan az, ami ebben az országban egy politikának nevezett játékban folyik immár jó ideje, és a helyzet fokozódni látszik. Nem kicsit, nagyon. A magát jobboldalnak nevező, amúgy vérkommunista módon kormányzó – illetve annak látszatát keltő oldal, amely Fidesz (és csatolmányai) névre hallgat, mindent megtesz, hogy a saját szar ocsmányságait újabb fekália kenegetéssel igyekezzen eltakarni, és ezért semmi sem drága neki.

Még az sem, hogy az amúgy – egyre kevesebb – nyitott szemmel járó embert is igyekszik a szinte totális médiahatalom birtokában hülyének nézni. A sajátjaival már nem kell foglalkoznia, azokat régen leszedálta, számukra csak a megfelelő napi gyógyszeradag előteremtése a fontos, de ez minden nehézség nélkül sikerül is. Kevés szerre van szükségük a szinten tartáshoz, többeknek gyógyszer sem kell, mert ők hisznek, és ez a létállapot nem tételez gondolkodást, hiszen Szent Ágoston óta tudjuk a lényeget: „Hiszem, mert képtelenség.”

Most ellenséget kell találni kívül és belül, s míg ez a határokon túl az Unióban manifesztálódik, az újra – szellemileg – fölépített falakon belül manapság Bajnai van soron, mert benne látnak veszélyt totalitáriusra tervezett rendszerük elgáncsolásában. Gyurcsánnyal azt hiszik, végeztek, már vedelnek a medve bőrére, ezért a kilövetési engedélyt ezidőtájt Bajnaira adták ki, méregetik, kóstolgatják, és mennek neki központi irányítással. Ennek először a fő motívuma a liba lett, hovatovább ezzel a jóravaló szárnyassal kéne lecserélni a turult, mint a magyarság ős-szimbolikáját, a szittya vér genezisének újabb jelképét.

Már régebben lebuktak ezek egyszer. Dunakeszire látogatott ugyanis Bajnai Gordon volt miniszterelnök, és a helyi polgármester igen aktívan készült az eseményre, hiszen amellett, hogy tüntetést szervezett Bajnai ellen, még abban is segítséget nyújtott, hogy a demonstrálók mit írjanak a transzparensekre. A levél szerint, amit egy szűkebb baráti társaságnak szántak, de véletlenül nagyon sok mindenkinek elküldtek, Dióssi Csaba az alábbi húszféle feliratot ajánlotta a tüntetőknek:

„Bajnai a tolvajok fejedelme! (liba)/ Gyilkos a humorod! (+ rajzoljatok libát a transzparensre, hogy érthető legyen)/ Megdupláztátok a munkanélküliséget gordon!/ Gordon= adóemelés!/ Gordon=csökkenő fizetés!/ Nem akarunk minimálbér-csökkenést!/ Gordon= 40% szja/ A maffiabaloldal Európa szégyene!/ Együtt áruljátok el Magyarországot!/ Gordon, nem kérünk a drogból!/Soha többé bankárkormányt!/ El a kezekkel Magyarországtól!/ Nem akarunk nyugdíjadót!/ Gordon, nekünk számít a rezsi!/ El a kezekkel a fizetésünktől!/ Gordon, az IMF helytartója./ Ki pénzel gordon?/ Mennyit nyertél cipruson gordon?/ A földet vissza a magyaroknak!/ El a kezekkel a magyar földtől!”

Veretes, meg kell adni, csak az a baj, hogy mindezt kiderítette a 444.hu honlap, és nem átallott érdeklődni, hogy akkor mi is van. De a kommunikáció csak nem akart működni a lebukás után, hiszen: a levél nyilvánosságra kerülését követöen a 444 szerette volna elérni a polgármestert, de nem sikerült neki. Az önkormányzati dolgozóktól viszont úgy értesültek, valóban a polgármester küldte a levelet.

Most meg Szigetvár.

Itt is áll a bál, Bajnai oda is képes volt elmenni, és itt is furcsaságok történtek:

Szigetvár korábbi csődjére utalva 1,65 milliárd forintról szóló csekket akart átadni Bajnai Gordonnak a város fideszes polgármestere csütörtökön, de azt a volt miniszterelnök nem fogadta el. Kolovics János akkor lépett az Együtt-PM szövetség vezetője elé, amikor ő be akart menni a szervezet lakossági fórumára. Bajnai Gordon a csekket nem vette át, ugyanakkor arra kérte a város első emberét, jöjjön be a rendezvényre, és hallgassa meg, mit mond. Kolovics János a helyszínen újságíróknak azt nyilatkozta: a csekket azért akarta adni Bajnai Gordonnak, mert Szigetvár a Gyurcsány-Bajnai kormányok idején halmozott fel 1,6 milliárd forint adósságot, Szigetvár Bajnai Gordon miniszterelnöksége idején, 2010 első időszakában jutott csődhelyzetbe. „Akkor nem jött ide, hogy segítsen, most pedig, amikor ismét kormányra akarja juttatni a maffiabaloldalt és újra bankárkormányt szeretnének Magyarországon, úgy gondolom, befizetheti” – közölte. Kolovics János arra reagálva, hogy Bajnai Gordon nem vette át a csekket, azt mondta, ezt úgy értékeli, mint a volt kormányfő eddigi összes teljesítményét: megfutamodott a feladat elől.
(fidesz.hu)

Viszont:

Az Együtt PM Facebook oldalán olvasható bejegyzés szerint „a szigetvári közmunkásokat rendelte ki a polgármester, hogy Bajnai Gordon ellen tüntessenek. Többen elmondták nekünk, hogy féltek nemet mondani, hiszen a kenyérkeresetük múlik az önkormányzaton. Ami Szigetváron történt, az tisztességtelen és törvénytelen. Ráadásul mindez kísértetiesen hasonlít arra, ami Bajnai Gordon országjárásának többi helyszínén történt. A szövetség szerint a rezsim visszaél a hatalmával és ellenfeleinek lejáratására, megfélemlítésére még a törvénytelen eszközök használatától sem riad vissza. Az Együtt-PM arra is figyelmezteti a hatalmat helyben gyakorló fideszes politikusokat, hogy ne merjék megfélemlíteni, vagy retorzióknak kitenni a közmunkásokat. Közlésük szerint helyi szervezetük nyomon fogja követni az ügyet, és megvédik az ügybe akaratuk ellenére belekényszerített, kiszolgáltatott embereket.

Ez nyári történet, akkor körmöltem, és semmi sem változik.

Napjainkban

A kiszolgáltatott közmunkások a Fidesz kampányában is énytelenek részt venni – hívták fel az figyelmet az Összefogás képviselői. Dorosz Dávid, a Párbeszéd Magyarországért politikusa és Veres Gábor, az MSZP szóvivője az index.hu beszámolójára hivatkoztak. A portál egyik újságírója beállt közmunkásnak, és az ott tapasztaltakat írta le. Mint fogalmazott, „az önkormányzati tulajdonban lévő rendezvénytermet kellett kipakolnunk”. Másnap „hivatásos takarítónők mosták fel azt a padlót, amit előző nap két közmunkás lány is feltakarított, ezek szerint feleslegesen. (…) Majd egy fiatalember rezsicsökkentés fórum – Fidesz feliratú plakátokat cipelt be. Aztán az asztalokra aláírásgyűjtő ívek, fideszes plakátok kerültek, és egy nagy halom CÖF-ös füzet, amiben a Fideszhez nem köthető civil szervezet Bajnai és Gyurcsány bűneit veszi számba. A pártnak dolgozom közmunkásként, állt össze a kép” – számolt be tapasztalatairól az újságíró.

Dorosz Dávid követelte, hogy vizsgálják ki azokat az eseteket, amelyek bizonyítják, hogy közmunkások dolgoztak a Fidesz kampányában, a kormánypártot pedig felszólította, hozza nyilvánosságra az ezt megalapozó szerződéseket. Veres Gábor pedig lapunknak arról beszélt: a birtokukban lévő információk alapján három városban is közmunkások gyűjtenek aláírásokat a Fidesz jelöltjeinek. Hozzátette: sokkal több helyről jeleztek hasonlót, mint ahányat bizonyítani tudnak, ugyanis a közmunkások félnek.

A Fidesz közleményében azt állította, nem használnak közfoglalkoztatottakat semmilyen pártrendezvényen, és arra kérik az MSZP-t, hogy hagyja abba „a kétségbeesett hazudozást”.
(Népszava)

Két napja kezdődött el a kampány – hivatalosan -, az igazi mocsok eztán jön. Nem kéne okádni, ha már…

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum