Valamennyi bejegyzés

Rizsa az van

A nemzetvezető most épp Kínában van, ott osztja az észt.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

A NER butít

„Magyarország példát, mutat egész Európának, az már Európa dolga lesz, hogy követi-e a pozitív példát vagy sem.”

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Találkozás egy focistával

Nem, ez bizony nem Felcsút, gondolhatta Orbán Viktor, amikor a Puskás-díjat Zlatan Ibrahimovicnak adhatta át.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

A lapalapító – féléves történet

Nem tudom, hogy meddig lehet fokozni a primitív tébolyt, most már csak a béljósok és a máglya hiányzik.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Rezsicsökkentő paranoia – újabb levél Orbántól

A külföldi közműcégek és bankok igyekeznek eltörölni a rezsicsökkentést.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Hagyj békén!

A magunk vezetője pedig éppen ebben az időben halad a messiási szerep felé.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Szénszünetes ország

Azt mondta ez a hangsor, hogy hideg van, és már kurvára nem bírjuk, összeomlott a rendszer.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Két világ

„A magamfajta emberek szeretnek valami jelentőset véghezvinni, valami rendkívülit. A történelem megadta nekem ezt az esélyt.”. (O. V.)

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Mindene a foci

A téboly magasabb szintre emelkedett, ez az az ország, ahol a fizetés egy részét futballjegyek formájában lehet majd kézhez venni.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Mocskos idők

Önfényező PR-akcióval járják az országot a kormány képviselői Orbán Viktor megbízásából. A pergamenszerű dokumentumok formájukban a középkori bizonyságleveleket idézik.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum