Szénszünetes ország

Én nem vagyok olyan kiváltságos helyzetben, mint az egyetemek, nem tudom kikapcsolni sem magam, sem az épületet, ahol lakom. Irigykedve figyelem, hogy a campusok megtehetik, akárha móriczi időket élnénk. Így van ez 2013 decemberében Mária országában, Felcsúton túl, ahol a kismalac is túr. Ide, s tova a létezés mélyén is tovabillegve: Magyarország. A kisebb egyetemek néhány millió, a nagyobbak több tízmillió forintot spórolhatnak azzal, ha karácsony és szilveszter között bezárnak. Az egyetemek többsége így is tesz. Sok intézmény két hétig nem nyitja ki kapuit, de lesz olyan egyetem, amely már december 13-án lezár egyes épületeket, amiket csak január 5-én nyit ki.

Szép, új világ.

haon-news-charlotteInform-20101216-0237006900-1853 Valaha akkor volt szénszünetnek kikiáltott intézmény bezárás, amikor odakint kavargott a hó, tökös mínuszok voltak, és minden ilyen cukiság. Valaha volt értelme ennek az összetett szónak, és jelentése is. Azt mondta ez a hangsor, hogy hideg van, és már kurvára nem bírjuk, összeomlott a rendszer. Máma másképpen dalolnak a madarak. Most épp arról van szó, hogy holott tűz a Nap, és fogalmunk sincsen arról, miként alakul majd három hét múlva az idő járása, előre lehúzzuk a rolót, ergo beismerjük, hogy a rendszer összeomlott. Ezek olyan látens dolgok a rezsim testén, apró pörsenések, amelyek szépen, lassan furunkulussá válnak. A baj csak az, hogy mindez nekünk fáj, akik nem kértek az egész hóbelevancból. De mondhattam volna tovuhabovut is.

Úgy érzi.

1325075373_288258365_1-Fotok--Elfolyo-szetfolyo-ora-Salvador-Dali-tervezesA ’zember, hogy ebben az állapotban leledzik, az őskáoszban, amelyet a program nélküli programozók szabadítottak rá, összekuszálva mindent. A ’fijúk küldetésesek: föl akarták forgatni a világot, és megtették. De vajon ki tehet arról, hogy buzgalmukban oly buzgókká váltak, hogy maguk felé hajlott a kezük? Ők maguk. Mi meg hagytuk: Te, meg te, meg én. Télire bezárnak a campusok, hidegre fogni mindent lehet. Egyet nem: elboruló aggyal kiötlött hasamraütök kormányzást, egy céllal, hogy enyém legyen minden hatalom és dicsőség, mint az Úrnak templomában. Pedig ez történik éppen az orrunk előtt. Szétlopják, haveroknak adják ki aprópénzért fialtatásra azt, amit valaha országnak neveztek. Már rég nem az.

Gondoltam volna.

Azt – mondjuk – húsz évvel ezelőtt, hogy a királyfiból eszelős dagadt akarnok válik? Gondolta a fene. Gondoltam volna, hogy eltapos, mert úgy tartja érdeke? Gondolta a fene. Azt sem gondoltam volna, hogy ide jutok köszönve neki. A hatalmának alárendelt embertömeget sem gondoltam volna. Meg azt sem, hogy szénszünet lesz az egyetemeken. Ha óvodás volnék, örülnék, hogy épp nem engemet szorítanak – pardon – meg.

Fáznék.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!