Orbánmatematika – Harminchat közmunkás, háromszáz méteres árok, fél év

2-693cÚgy éreztem csalok, sikkasztok, okiratot hamisítok, és elkövetem a hivatali visszaélés bűntettét. Azzal követem el mindezt, hogy igazolom: a falu közmunkásai dolgoznak, holott ez nem igaz, csak herdáljuk az ország pénzét – fakadt ki a baranyai Gyöngyfa polgármestere, és csendesen lemondott. Értelmetlennek tartotta a közmunkások által végzett maszatolást, és távozását így kommentálta: A közmunkások rendszeresen nem jönnek dolgozni, elhagyják a munkahelyüket, s ha itt vannak, akkor sincs haszna a tevékenységüknek. Nálunk harminchat közmunkás egy háromszáz méteres árkot tisztított fél éven keresztül.

Azóta van ez így, amióta a teljes foglalkoztatottság lázálma bevette magát ártunk és ormányunk, következésképp Orbán agyába, mivelhogy a kettő egy és ugyanaz, és kezdenek egészen vakvágányra menni a dolgok. Aki nem dolgozik, ne is egyék, magyarította a néplélek Pál igen veretes gondolatát – „Mert a mikor nálatok voltunk is, azt rendeltük néktek, hogy ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék.” (2Thess. 3,10) -, és ezt a polgárbarát ideát tette magáévá a mi fénylő csillagunk oly igen alaposan, hogy a családi pótlékot is elvenné attól, akinek azt rendelte a zúgó magyar sors, hogy naplopásba merevedjen, holott ezt ő egyáltalán nem is akarja.

Orban-Viktror fáraóMit tesz ilyenkor a jó nemzetvezető? Hát persze, hogy népének segítségére siet, hiszen ez élteti őtet egyedül magas hivatalában. Munkát kínál a szenvedőknek, mi mást tehetne, csak az a szar a propellerben, hogy neki a munka avas szagú parasztudvarbéli szocializációja okán egyet jelent azzal, hogy az ember gyereke nyakig olajtól iszamos vagy ganajtól bűzlik. Ez a két opció létezik, amely bizonyítja, hogy a jómunkásember megfogta a dolog végit. Azét a dologét, amelyet maga a vezető a büdös életben nem tapasztalt meg, mintegy nem létezik magasabb röptűen a posteriori létállapotban, de ez annyira szép, hogy Semjén is kéne hozzá.

Dologra fel! Adta ki hát a jelszót egyetlenünk, és hogy mutassa, ezt kurvára komolyan is gondolja, elkezdte szépen megfaragni államának azt a részét, amely a szociális kiadásokra szakosodva arra szolgálna, hogy gondoskodjék azokról, akik nem kapnak munkát. És mivelhogy olyan nincs, hogy a világ ne akképp működne, ahogyan ő maga akarja, éppen ellenkező irányba indult, mint a dekadens Nyugat. Arrafelé növelték a szociális kiadásokat, hogy enyhítsék a munkanélküliség okozta bajokat, itt minálunk, azon a helyen, amelyet egyelőre még Magyarországnak hívnak, kitűzték a Kánaán egy unortodox alapvetését, egy olyan világot, ahol nem létezik a munkanélküli segélynek még csak a fogalma sem.

devizahitel-átverésEzt a paradicsomi állapotot 2018-ra óhajtja elérni a nagy fáraó, s mivel amúgy munka nem nagyon akad minden bokorban, a Fényességes nagy elődje mintájára, aki a „Total Krieg” fogalmát vezette be oly igen szimpatikusan, hogy ötvenmillió ember pusztult bele csak, nálunk eljő a tudománytalan szocializmus új világa, a „Total Arbeit”, és akkor jó lesz, mert egy palackba zárjuk a szellemünk. Idén rekordra járatódik a közmunka, amely lelemény a statisztika pofozgatásán túl nem jó semmi másra. Ezt mindenki tudja, a sameszok is, és mindenki kussol is, ahogyan az komilfó fideszes fiúknál, na meg a narancsmédiánál, amely meg a nézettségbe rohad bele hamarost, de ez mellékszál. A fő az üzenet: minálunk mindenki dolgozik, farhátat zabál zacskóból, megél negyvenhétből, mint a gyöngyfaiak. Rózsaszínű vattacukor ez az egész világ, ha nem nézünk oda. Így megy ez.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!