február 2024 hónap bejegyzései

Kérdezzék az elnökasszonyt

Lazul az őrizet. Felelőtlen a testőrség, vagy eltévedt a TEK, de az utóbbi napokban valami különös ok miatt többször is doktorminiszter urunk közelébe kerültek mindenféle újságírók, akik kérdésekkel ingerelték a nagy utcai harcost. Ugyanazt kérdezte tőle mind az összes elvetemült, sorosista firkász, amire amúgy egyként kíváncsi a nemzet: miért kapott

Read More…

Posted in Egyéb

Az erő lándzsahegye

Emlékszünk Nyikanor Ivanovics keserű sorsára A mester és Margaritából. A lakóbizottsági elnök Korovjov tréfájának lett az áldozata, ennek következtében egy köteg dollárt találtak a szellőztetőjében, amitől a bizottsági elnöknek kezdett elmenni az esze, és azt ordítozta, hogy az ellenőrök, akik miatt most sorsa beteljesedik, a sátánnal cimborálnak. Ez a kis

Read More…

Posted in Egyéb

Fölállni, letérdelni

„Sovinisztáknak nem jár tisztelet” – jelentette ki tegnap nagy hangon és önbizalomtól duzzadva Orbán Viktor, így intésére, utasítására és szellemiségében ő és a bátrai nem álltak fel a parlamentben Navalnij emlékezetére. Ezt az aktust egyébként az „ellenzék” szorgalmazta, ha már amúgy érdemi dolgot tenni nem tud, de írjuk jóvá nekik,

Read More…

Posted in Egyéb

Elé, helyére, mögé

Érdekes elmélettel – nézőponttal, megközelítéssel – indokolta Ungár Péter (LMP), hogy ő és a pártja miért nem ment el a tegnapi összellenzéki tüntetésre. Ez neki – és a pártjának is – szíve joga, az azonban indokul, hogy „a politikának nem a civilek és szakemberek elé és helyére, hanem mögéjük kellene

Read More…

Posted in Egyéb

Kétségek és bizonyosságok

Kocsis Máté kijelentette, hétfőn választ új köztársasági elnököt az országgyűlés, egyben teljesen biztosra véve Orbán új kreálmányának közjogi méltósággá emelését. Mintha amúgy nem tornyosulna ezernyi akadály az aktus sikeressége előtt. Pedig elméletileg igen, ám, mint kitetszik, gyakorlatilag semmi. Olybá vehetjük tehát, mintha Sulyok elvtárs máris a Sándor-palotában ücsörögne, holott Novák

Read More…

Posted in Egyéb

Deutsch és a hányás

Tegnap, midőn örömmel nyugtáztuk, a bátorak több tízmillió pénzünkbe kerülő világtól való elzárkózásuk során Deutsch Tamást bírták jelölni EP-választási listavezetőjüknek, csak gondoltuk, hogy kevés lesz oda ő szegény. Ám, mivel minden viszonylagos, és a rossznál is lehet még rosszabb (vö.: Örkény: A pogány Süttőfia Süttő gondolatai, miközben Vencellin abádszalóki prépost

Read More…

Posted in Egyéb

’Almádi anziksz

Birizgálta az embert már az évértékelő – illetve és jobban mondva immár akármely Fidesz-rendezvény – hermetikus lezárása, mert minek beszélgessünk olyasmiről, ami mindennapos. És talán unalmassá is válik vagy válhatna, ha a jelenség nem a rendszer lenne maga. Mint a pedofil-kegyelmi affér, ami nem Novákról és Vargáról, nem is Balogról

Read More…

Posted in Egyéb

Nagy zűr kis Kínában

OV kiegyezett a kínai kommunistákkal, miszerint kicsi, sárga és óccó rendőröket importálunk azért, hogy Mária országának utcáin járőrözhessenek. Elsőként és kezdetnek nem egyedül, hanem mimagyarokkal párban, aztán majd meglátjuk, hová fejlődik a dolog, ha az akkugyárak környékén már nem lehet nemzeti szót hallani. És az őslakosok (vö.: ma magunk) meggárgyult

Read More…

Posted in Egyéb

Durvul? Durvul

Nem tudom, milyen színű autói vannak a NAV-nak, de, ha kislányrózsaszínek, akkor is bízvást nevezhetjük őket nagy, feketének. És tegnap kétszer is eljöttek. Iványi Gábor egyházának (MET) gazdasági vezetőjét és iskolájának egyik igazgatóját vitték el, értük jöttek el, s ami a legszebb az egészben, hogy amikor megkérdezték az intézkedő erős

Read More…

Posted in Egyéb

Von der Leyen bizonyítványa

Szijjártó miniszter belerúg mindenkibe, amerre jár. Kivéve a bizonytalan állagú keleti despoták, meg Lavrov. Amúgy nem igazán kellene megszólalnia, mert minden egyes szavával csak mélyebbre ássa magát a ganyéban, húzva bele az egész országot is, amelynek az a nagyobbik fele, amelyik még nem őrült meg teljesen, mindezt tehetetlenül nézi. Az

Read More…

Posted in Egyéb

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum