Kétségek és bizonyosságok

Kocsis Máté kijelentette, hétfőn választ új köztársasági elnököt az országgyűlés, egyben teljesen biztosra véve Orbán új kreálmányának közjogi méltósággá emelését. Mintha amúgy nem tornyosulna ezernyi akadály az aktus sikeressége előtt. Pedig elméletileg igen, ám, mint kitetszik, gyakorlatilag semmi. Olybá vehetjük tehát, mintha Sulyok elvtárs máris a Sándor-palotában ücsörögne, holott Novák nacsasszony még ki sem költözött belőle.

Pedig az, hogy Orbán, és az ő szájával mind az összes bátorak a nagy ’almádi bunkerlétben kijelentették: az Alkotmánybíróság volt elnökét tartják alkalmasnak az új golyóstoll-szerepre, az csak egy dolog. Jobb helyeken – amit nem csak demokráciának hívnak, hanem tényleg az is – ezután még számos akadály tornyosulna azelőtt, hogy valóban azzá is váljon. Neria azonban nem az az ország, ahol ilyesmik fölvetülnének. Itt nyílegyenesek a dolgok.

Akkor természetesen, ha a kedves vezető is úgy akarja. Erről az ügyről azonban ordít, mihamarabb a végére szeretne jutni, hogy elüljön az a nagyon kellemetlen vihar, amit a pedofilkegyelmi-lemondás kavart. Ehhez az elüléshez még lehetne néhány szavunk, de kétségeink ne legyenek, már most nagyon kicsik a hullámok, így nyomorult életünket változatlan körülmények között tengethetjük tovább. Ahogyan eddig is.

Érdekes azonban Kocsisnak ez a nagy határozottsága. Hiszen – mint ahogyan ez a törvény -, ahhoz, hogy Sulyok elvtárs egyáltalán hivatalos jelölt lehessen, a parlamenti képviselők ötödének aláírása szükséges. Itt tehető fel az a kérdés – de kizárólag csak elméleti síkon, mint ahogyan minden ezután következő morfondírozás is így értelmezhető csakis -, Kocsis et. honnan olyan biztos, hogy meglesznek azok az aláírások a kellő számban.

Illetve tovább haladva ezen a szűk ösvényen, honnan tudja azt ennyire előre, hogy mindezek után meglesz a szükséges számú voks is. Hiszen, mint emlékezhetünk rá, nem is olyan régen a svédek NATO tagságának ratifikálása kapcsán jelentette ki a kisebbik Orbán, a Balázs, a politikai igazgató, hogy a parlament nem szavazatgyár, amivel arra kívánt nagy hamisan utalni, mintha Orbán bátorainak lenne saját tudata és saját akarata. Amin akkor jót mosolyogtunk.

Vigyoroghatnánk ezúttal is, de cserepes a szánk. Ugyanakkor, mivel elméleti síkon vagyunk, mint azt jeleztük jó előre, azért benne lehetne a pakliban, hogy nem jön minden össze úgy, ahogyan a Fidesz forgatókönyvében megíródott. Tehát, már csak a forma kedvéért sem kellene ilyen határozottan kijelenteni, hogy hóttziher Sulyok et., elnöksége, s így nekünk, és a demokráciánkért aggódó külvilágnak legalább valami illúziója maradna.

De nem így történt és történik. A legszebb az egészben mégis az, hogy senkiben föl sem merül az a dilemma, hogy ez nincsen egészen jól. Mindent elmond az ország állapotáról ezeknek a kétségeknek a teljes hiánya, mint ahogyan a Fideszről is az, hogy ők meg már most teljesen biztosak Sulyok elnökségében, holott, mint reszkető hangon utaltunk rá, nem szabadna annak lenniük. Ez is mutatja, itt csak az történhet meg, amit a Fidesz (Orbán) akar.

Most pedig azt akarja – nagyon -, hogy meglegyen, méghozzá igen gyorsan a kármentő új elnök. Minden, ami ezen kívül történik, csak ócska színjáték. Ennek pedig a legócskább jelenete, hogy Kocsis Máté, mint annak idején az aranyhalai sanyarú sorsát, a Facbookon jelenti be, ki lesz Magyarország köztársasági elnöke. Innen látszik, hogy az egész voltaképp annyit is ér, így tulajdonképpen magamat sem értem, miért zavar ez az ócska cirkusz.

De, mint látjuk, a mostani történet nem is a köztársasági elnök személyéről szól – mert ez teljesen érdektelen -, hanem a Fidesz, s így természetszerűleg az ország működéséről, legyen az bármennyire is lehangoló. Látjuk, mennyire kiüresedett minden, hogy semminek, már a szavaknak sincs jelentése, csak a színtiszta hatalom van, illetve az érette való reszketés. Így biztos minden és ennyire bizonytalan is.  

De ez már bejáratott módi. Hiszen nem is olyan régen, amikor Novák K. lett kijelölve golyóstollnak, ő hónapokkal a megválasztása előtt készült a hivatalra, és úgy is viselkedett, mintha már elnök lenne. Most meg már nem az. Ami nekünk arra nyújt reményt a kilátástalanságban, hogy lehetnek ezek akármilyen biztosak is valamiben, az élet bonyolultabb, nem habostorta, ugye, így a vége is egészen más lehet, mint ahogyan eltervezték.