Szoboszlai elmagyartalanodása

Elment ez a mi fiunk. A Szoboszlai. Kiszakadt a keblünkből, és azonnal elkezdték megrontani őtet a rabszolgatartó imperialisták. Annak ellenére, hogy van nekünk ilyen életünket megszabó bőgatyás, fokosos, avas zsírban úszó szentenciánk, amit nem más, mint maga Orbán Viktor adott életvezetési és egyben erkölcsi mércéül, hogy aszongya kisangyalom, „magyar ember csak a Jósiten, a hazája és a szerelme előtt térdel le”. Erre ez a Szoboszlai az első liverpooli meccsén térden állt, és elkezdett recsegni a nemzeti torony, amit harsonaszóval építettek az átigazolása köré, s amelynek a lényege a szintén orbáni naugye volt.

Vélhetően nem minden én nyájasom tartja ujjait a világ-, s pláne nem a magyar láblabdázás (közkeletűen futball) üterén. Így az ő számukra előadom, hogy Szoboszlai Dominik magyar születésű fiatal, futballista ember, aki a nyár folyamán Liverpoolba igazolt. Ezt a klubot tán nem kell bemutatni senkinek, röviden nem egy Felcsút, de nem is Ferencváros, így amikor a mi fiunk odakerült, a népnemzeti sajtó annak igazolásául kezdte használni az ő nevét és alakját, mint aki bemutatja, helyes volt Orbánnak száz és ezermilliárdokat a futballba pumpálnia, aminek ím, a mi fiunk a megtermett gyümölcse. De itt is már csak a baj volt.

Mert akik otthonosan mozognak a láblabda világában, azonnal azzal álltak elő, hogy Szoboszlai nem egy Túró Rudi, nem magyar termék, lévén tizenhat évesen már elvitte a labanc Salzburg, aztán a Lipcse, és most az angolok. Így amikor Orbán szállóigévé tette a hozzá észben megfelelő indoklást „naugye”, ami részletes elemzés akkor fakadt ki belőle, amikor a magyar válogatott a létszámbővítés miatt kijutott a láblabdás Eb-re, az annyira volt igaz a futballbuziságának igazolására, mint amikor most Szoboszlai sikerét a magukénak tudva óbégatták végig a nyarat a magyar felsőbbrendűségről. De most beütött ezt a térdeplős mennykő.

Szoboszlai már nem olyan szép, nem is annyira okos, és nem is annyira a mienk. Elkezdett megromolni. Letérdelt a gyöpre, ekképp vétett a fokosos, bőgatyás (lásd Orbán) magyari szellem ellen, rövidebben nem eléggé fasiszta. A gyöpre térdeplés vs. magyari néplélek dichotómiája, mi több antagonisztikus ellentéte két éve bukott föl az árból hirtelen, amikor a nálunk vendégeskedő ír láblabdások térdeltek le, és a magyar szurkolók kifütyölték őket. Ebből rohadt nagy botrány, viszont nemzeti nagylétünk újabb igazolása lett, amit a kedves vezető összegzett egészen máig hatóan, hogy még most érezzük a fokhagymaszagot.

„A nemzeti csapatainktól nem azt várjuk, hogy letérdeljenek, hanem azt, hogy harcoljanak, győzzenek, és ha nem sikerül, állva haljanak meg.” Illetve a jóistenes tétel, valamint még egy annak igazolására, hogy Orbánnak a nagy pofája ellenére fingja sincs a világról, mert ilyesmit is delirált akkoriban: „Alapvetően volt rabszolgatartók találták ki (a térdeplést, rk.), Magyarország viszont sohasem volt rabszolgatartó. Minden nemzetnek a saját terheit kell elhordania”. Mindezek után azért szólnunk kell erről a térdeplésről, ami úgy tűnik, olyan alapvető probléma, ami egy nemzet identitását roppantja meg.

Van ez az NFL, az amerikai profi fociliga, ami nem azonos az európai játékkal. Ott többnyire hajigálják a tojáslabdát, ilyképp az magyari szemmel nem is sport. Ez azonban mindegy. Az viszont egyáltalán nem, hogy ott, abban a ligában térdelt le meccs előtt az emberiség történetében először két fekete játékos, akik – és az őseik sem – nem igazán vádolhatók az Orbán által delirált rabszolgatartás bűnével. Nemzetvezetőnk tehát tőle egyáltalán nem szokatlanul hülyeségeket beszélt. Viszont jó hangosan, hogy azóta is ez az igazodási pont azoknak, akik a seggébe bújva és éppen ezért várják a baksist.

Mint például Bencsik Gábor, a Demokrata című népnemzeti-fasiszta lap szerzője, aki szükségesnek tartotta bemutatni ez alkalommal is, mennyire hangosan hülye. Ő Szoboszlai letérdelését ahhoz hasonlította, mint amikor őt ifjúkorában a kommunisták az Internacionálé éneklésére kényszerítették. Szerinte a britek „a futballistákat rászorítják a térdelésre, tudják, hogy a futballisták tudják, hogy ez az egész hazugság, a térdelés nem bátor kiállás, hanem ellenkezőleg, megalkuvás”. Innen nézvést tehát Szoboszlai máris megalkuvó, ha így folytatja az orbáni propaganda, őt fogják kifütyölni a magyar bőrfejűek, ha hazatér.

A térdeplés egyébként mára minden elnyomott és megalázott kisebbség és másság melletti kiállás lett. A NER-ben viszont az értelme elhallgatottan, utalás szintjén, de elég nyilvánvalóan a „buzik” és minden nem az apaférfianyanő világlátás elleni tiltakozás szimbóluma, ilyképp Orbán fasiszta világának elutasítása miatt ilyen véres csont. Szoboszlai pedig ebbe keveredett bele, térdepelve már nem igazi magyar, viszont őt magát senki sem kérdezte meg, hogy az angol imperialisták ostorral kényszerítik-e mindarra, ami miatt most ez a lehangoló tutulás elkezdődött valaha volt hazánkban, ami immár nincsen.

Szoboszlainak egyébként ezek az angolok minden meccs előtt, alatt után, térdeplés közben és attól függetlenül éneklik az Anfield Roadon hátborzongatóan hangzón „You’ll Never Walk Alone”, azaz, „Sosem leszel egyedül”. És ezt komolyan is gondolják. A Liverpool nem megalkuvásra tanítja mi magyar fiunkat, hanem beszippantja a kultúrájával, amiről egyébként az odakint ezerszámra „mosogató” magyar menekültek is tudnának mesélni. Hogy nem a pénz a fontos, hanem a szabadság, és aki ebben részeltetik, az a NER szemszögéből elveszíti magyarságát, aminél lehangolóbb látlelet rólunk már nem kell. Itt döglünk meg mindannyian.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
8 hozzászólás “Szoboszlai elmagyartalanodása
  1. kovacs_ugynok szerint:

    Nem érdekel a fodal. Se az, milyen messzire száll a finn gerelye. Az orbán kormány viszont nem kérdezte, az adómból rendezhet-e az egész Földnek világversenyeket. Miközben annak azok a 100-1000 milliárdok soha az életben nem térülnek meg nekünk, és lett volna sokkal jobb hely neki. De az orbán kormány soha nem szokott fukarkodni amikor a fidesz nevű kamupártnak kampányol az összes magyar adófizető pénzéből, mintha az az övék lenne. Nem az. :/

    Minél előbb el lesznek zavarva, annál kevesebb további károk érik az országot, a magyar adófizetőket.

  2. polyvitaplex szerint:

    Nem hiszem, hogy Szoboszlai képes lenne megváltoztatni az itthoni futballközegre jellemző mentalitást. Például a volt lipcsei csapattársa, Gulácsi Péter tavalyi Facebook-posztjára („Minél több időt tölt az ember külföldön vagy különböző emberek között, annál inkább rájön, hogy attól, hogy nem mindenki egyforma, csak színesebb lesz a világ, és hogy a legfontosabb a szeretet, az elfogadás és a tolerancia mások iránt”) sokkal többen reagáltak gyűlölködve, mint támogatóan.

  3. Tom Sawyer szerint:

    Kedves Rezeda !

    Magam részéről is árnyalnám a Führerünk elnyomásról alkotott nyugat-fóbiáját. Ugyan Trianon után a szomszéd tesóknak sem lett több esze mint ahogy mi is a csizmaszárában hordjuk azóta is, dee azért egy kis töri nem ártana szerintem. Erről elég lenne a szlovák ,román, szerb, horvát és még a ruszin kollégákat se megkérdezni . Csak hát szerintem a hülye csürhe bandája (jó esetben !!) látott néhány filmet amiben volt gyapot is, aztán ez a baromság maradt meg bennük. A magyar múlthoz való sajátos viszonyukat meg talán senkinek sem kell bemutatni..
    Na ezek után kérdem én, hogyan várhatnánk el ettől a náci fasiszta csürhétől , hogy a romák, a zsidók, az LMBT, a hajléktalanok, és egyáltalán bárki más felé empátiát érezzenek . Hogy stílszerű maradjak, hozzák a papírformát.
    Ha csupán ezt néznénk is ( pedig van még ezer a bűnlajstromukon ) , ez a maga meztelen valóságában mutatja meg, hogy mennyire tudatlanok, mennyire tapló-bunkók, és főleg mennyire gonoszak !

    A sportról, a nálunk rendezett világbajnokságokról meg nekem a két német olimpia jut az eszembe . A Berlini 36′-os, ami mutatja Hitler meg a mi jó Orbán Führerünk önigazoló megalomániáját, no meg azt, hogy hova jut az a nemzet aki nem rúgja időben tökön a barom idióta diktátorait .
    A másik, a Müncheni 72′-es, ami meg a rasszizmus „bájait” tárja fel a nagyvilágnak.

    Szóval kedves Rezeda ! Köszönöm, hogy a mai írásoddal ismét elgondolkodtattál lángokban álló kis Hazánk nyomoráról ! Tanulságos történet az biztos..

    • kovacs_ugynok szerint:

      Ez a „nyugat-fóbia”, meg a többi sorosozós, ballibsizős, buzizós „prolitika” az orbánéktól teljesen tudatos, aljas figyelem elterelés, porhintés arról, hogy a rokonaik, haverjaik szétlopják az országot. Mindebben jeleskedik a Vas megye szégyene, a rogán propaganda mi’sztériuma. Ahogy ez az átkosbeli „sportos trükk” is a propaganda része. Azt kéne már végre felfogni, hogy mindezek következtében az ország tönkre megy, és ez ellen tenni kéne valamit. A fotelből kesergés nem old meg semmit. Az álellenzék se old meg itt semmit. Csakis úgy lehetne a latrok ellen tenni, ha összefogunk. Az meg, hogy mennyire hasonlít a dagadt a hitlerre, vagy nem teljesen lényegtelen. Az akkor volt, most meg most van. Most a tolvaj orbán és a kormánya a probléma. Tessék a lényegre koncentrálni, és akkor meglesz a megoldás is! :/

  4. Ultron szerint:

    ” Magyarország viszont sohasem volt rabszolgatartó”

    Valóban nem volt. Mostmár az. Ráadásul a legaljasabb fajta, amelyik a sajátjait szolgásítja el, csakhogy legyen elég nafta a hétmérföldes luxusyacht-ba.

  5. Hebrek cuncu szerint:

    Szokásos fidéssásesses nácikok fásisztájá rettegés megvót már?

  6. Tom Sawyer szerint:

    Megvót . Te hugyagyu náci bérenc ! Bódog vagy remilem.

    Érteni magyari ? 😂

  7. Dearne Valley szerint:

    Kedves Rezeda! Nekem tényleg nagyo jól esik, hogy végre valaki pozitívan említi az angliai magyarokat. És idézőjelbe teszi, hogy „mosogatunk”. Valóban nem a pénz a fontos, hanem a szabadság! Meg a tisztesség, egyenlőség, méltóság, emberség. Bárcsak megértenék ezt a magyarok is!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum