A csőcselék vezére

Most, hogy Orbán Viktor Hadházy képviselő videójában lecsupaszodott mintegy, s minden sallang nélkül mutatta meg a pőre valót, leginkább azt, hogy milyen emberi minőséget is képvisel, a róla szóló történetek és viccesnek szánt mémek, mondatok egyfajta egységfrontba tömörítik Magyarország népességének azon részét, amelyik morálisan még tartja magát valamire. A legtömörebb, a közösségi oldalon terjedő szöveg ez: „Kiállunk a szőrét hullató rossz vidéki rókák jogaiért a veréssel fenyegető részegekkel szemben.”

Ez a mondat elkülöníti a mesebeli jót és gonoszt, ez a szöveg, bár a mélységes elkeseredés szülte, de mégis csak egyfajta mérce, ahol Orbán és a Fidesz, illetve mind az egyharmadnyi bázisuk egyféleképpen jellemződik, mint „a veréssel fenyegető részegek”, és ebben – tömörsége ellenére, vagy talán éppen ezért – minden benne van. Itt volna az alkalom, hogy magamat valami váteszként feltüntetve dicsőítsem meg, ehelyett elmesélek egy nagyon szomorú történetet, amiből (is) kirajzolódik a mára valósággá váló borzalom.

Úgy húsz évvel ezelőtt egy televíziós beszélgetésben neveztem Orbán Viktort a „csőcselék vezérének”. Nem volt akkor abban semmilyen indulat vagy hangulatkeltés, hanem egy egyszerű logikai, sor vége. Akkor és ott azt kellett mondanom, mert azt követelte a józan megfontolás, hogy azok égettek zászlót – amitől csőcselékek lettek -, akik amúgy Orbán rajongók és szavára ugrók voltak, s ha a zászlóégetők Orbán vezénylete alatt álltak, akkor egyértelmű, hogy Orbán így a csőcselék vezérének bizonyul.

Nem részletezem, micsoda visítás kerekedett ebből, habzó szájak és szerény személyem máglyára küldése, a „monnyon le” a főszerkesztői posztról, ami minőségben gondolkodtam logikusan az említett eredménnyel. Szóval állt a bál, mert Orbán akkoriban a hatalom megszerzésének azon stádiumában volt, amikor polgári köröket épített épp, és a „polgárok” felháborodtak, hogy lecsőcselékeztem őket, mert akkor még maguk sem voltak tisztában azzal, ha Orbán egy a zászlaját követik fenntartások nélkül, tényleg azok lesznek.

Ilyen kis érzékeny volt a lelkük angyalaimnak, mert nem tudták, hogy rajongásukkal a sátánt szolgálják, nem vették észre bábu voltukat, de aztán villámgyorsan elkezdtek lehullani a díszletek. Ahogyan például elkövetkezett 2006., amit jogos felháborodásként aposztrofálva forradalomnak beállítva dicsőítették a csőcselék tüzes és véres tombolását, és tudjuk, ki és hogyan állt emögött. A gyújtogatást, a tévé székház kifosztását, a rendőrök lábának eltörését ma már szabadságharcként írják a történelembe, pedig nem volt egyéb, mint aminek látszott.

Orbán a csürhéjét ráeresztette a hatalomra, ekkor vált a csőcselék igazi vezérévé, bár még ekkor is igyekezett tagadni. Érdekes egyébként, ahogyan az időben előre haladva Orbán és kis csapata fasizálódott, úgy lazultak fel azok az eszmék, amelyek mentén a tömegbázisát szervezte. Milyen érdekes az is, akik húsz évvel ezelőtt polgárnak tartották magukat, én viszont a csőcselékhez soroltam őket, mert Orbán követték, mára hogyan ábrándultak ki szívük akkori szerelméből. Csalódtak, nem ilyen lovat képzeltek, de mégsem mondják, hogy igazam volt.

Pedig az, ám ez nem érdem, csupán egy szomorú állapot. Mert látjuk azt is, az egymás után sorjázó Orbán-kormányok miniszterei és számolatlan államtitkárai közt hogyan fogyott nemcsak a szakmai, hanem az emberi minőség is. Hogy mára csak egy hőbörgő banda csupán, akik semmi egyébbel nem foglalatoskodnak, mint teli pofával szidnak mindenkit. És látjuk a kitüntetettjeiket, sajtójuk nívóját, és látjuk nem utolsó sorban a szavazóbázis minőségét, a megvezetett elhülyítetteket vagy a gyűlölettől fröcsögő tömeget. A „B” közepet.

Mondhatjuk azt is, hogy nyílegyenes volt ez a húsz (sőt harminc) év, látjuk, illetve láttuk a végeredményét Hadházy videójában, ami után viszont nem „a rókák jogaiért” kellene kiállni, hanem fölfáradni a Karmelitába, és Orbánra borítani a nagy, nehéz tölgyfaasztalt. Nem akarnék most is jós lenni, hogy ez nem fog megtörténni, és most már sajnálatosan húsz évem sincs, hogy majd később visszatekintsek arra az alakuló történelemre, amelyben hazánk végleg elveszik. Nektek marad itt a szarhalom, és nem nekem. Innentől tiétek a felelősség.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
4 hozzászólás “A csőcselék vezére
  1. kovacs_ugynok szerint:

    Az a baj ezzel a „qrva országgal”, hogy az állampolgárok még mindig azt hiszik, ez az orbán rendszer még mindig az a kádár rendszer. Itt mindenki Hofit próbál utánozni, több kevesebb sikerrel.
    Nem poénkodni kéne a politikusaink viselt dolgain, hanem felháborodni a viselkedésükön! Aztán elzavarni őket még a politika közeléből is. Tessék tudomásul venni, hogy vannak akik nem alkalmasak politikusnak! Történetesen az a 4 senkiházi, akik videóval bizonyítható módon, a parlamentben Hadházyn keresztül elküldték a magyar állampolgárokat a picsába.

    Lehetne azt mondani, hogy ez is az orbánnak már ki tudja hányadik öszödi beszéde volt. De az a nagy helyzet, hogy az „öszödi beszéd” kutya fasza volt ehhez a performanszhoz amit az orbán bandája minap előadott a parlament folyosóján. A gyurcsány beszéde ugyanis egy túlhevült, a regnáló maszoposoknak címzett orbitális lebaszás volt. Amit alaposan elferdített az orbáni propaganda, és a már nekik bazseváló 2006-os(!) „köz” média. De nem csökkentve a gyurcsány felelősségét az elszólás tekintetében, 2 év múlva bele is bukott őkelme. Igen, azért, mert 13 évvel ezelőtt itt még nyomokban demokráciát tartalmazott Magyarország. Ezt a demokráciát adta fel 2010-ben ez a qrva ország, egy mentálisan sérült bűnöző és bandája kedvéért. Akik ellenzékben/kormányon is már évtizedek óta az ország erkölcsi lezüllesztésén ügyködtek.

    Szóval, visszatérve az orbánék parlamenti viselkedésére. Ez kb. azzal egyenértékű, mint amikor a pótjegy kartács a holokauszt megemlékezésen ízléstelen zsidó viccet mesélt, és véletlenül vette egy kamera. A különbség annyi, hogy a pártja utána úgy kivágta mint macskát szarni. Na ez a különbség a fidesz, a fideszesek, és az ország normálisabb fele között. Aztán a fütyiről az is kiderült, hogy 60 millát is sikkasztott. Akkor ez még jóval több pénznek számított, mint manapság, köszönhetően az orbán kormány ténykedésének. A rongy emberi tulajdonságok nem járnak egyedül.

    Szóval, nem tehetetlenül poénkodni kéne a politikusok vállalhatatlan viselkedésén, hanem nyomatékosan felszólítani őket nemcsak a hatalomból, hanem a politikából való végleges eltakarodásra is! Főleg, hogy nem vagyunk tehetetlenek. Csak össze kéne fogni végre a normális magyar embereknek a hatalomba furakodott bűnözők ellen! Bármennyire is ez ellen „dolgozik” a hazaáruló, tolvaj fidesz banda. Mi finanszírozzuk ezt az egész cirkuszt basszátok meg! Mi, magyar adófizetők. Úgyhogy a politikus azt csinál amit MI mondunk neki. Ha azt mondjuk takarodó van, akkor eltakarodik. Nem kéne bedőlni a fideszes propagandának! Ők vannak kevesebben, tessék tudomásul venni. Bármekkora is a pofájuk. :/

  2. Jane Doe szerint:

    „Kiállunk a szőrét hullató rossz vidéki rókák jogaiért a veréssel fenyegető részegekkel szemben.”
    Hogyan állunk ki? – szóban?, nyílt levélben „Kedves Hatalom” felütéssel?, petícióba? Hogyan? Ez a toprongy társadalom még soha, senkiért nem állt ki, szolidaritást senkivel nem vállalt. A pedagógusok sárba/gyalázatba tiprása azt mutatta: itt senkinek nincs gyereke, unokája, csak orbánhite és a felelősségvállalástól való rettegése.
    A mi generációnk (kb a Ratkó-gyerekek) már kifutó széria, nekünk már időnk nincs az illúziókra.
    „Innentől tiétek a felelősség.”

    • kovacs_ugynok szerint:

      Nem igazán értem azokat akik a „társadalmat” szidják az országban kialakult helyzetért. Itt mindenki a „társadalom” része.

      Az orbán banda taktikája a leszalámizás. Nagyon jól tudják, hogy a „társadalom” csak akkor fog kiállni magáért, ha vannak vezetői. Amint megjelenik valaki a színen, ez az ótvar banda rögtön elkezdi a gyűlöletet szítani ellene. Aljas, hazug módon. A népnek új vezetőkre van szüksége, és amikor kell ki kell állni mindenkinek mindenkiért. Máshogy a dolog nem működik.

      A tanárok tüntetése is csak korhű példája ennek a „leszalámizásnak”. Miért is „tüntettek”? Mi volt a tüntetések célja? A meghunyászkodás. Könyörögtek a hatalmon lévő bűnözőknek, mit tegyenek, és mit ne tegyenek. Amikor már régen nem erről kéne szólni ennek az egésznek. Az orbán kormány alkalmatlan az ország vezetésére. Érdekes módon voltak mellékzöngék a sintérsanya leváltására, de ezek nagyon hamar elhaltak. Észre kéne venni, hogy ezeket a tüntetéseket is gyakorlatilag a hatalmat bitorló banda irányítja. Pont úgy, hogy nekik jó legyen. Nehogy kormányellenesbe forduljon át a dolog. Hát, nem is fordult. Pedig itt a fő probléma a kormány, vagyis a kormányzás hiánya. :/

  3. Bogomil szerint:

    Jó 20 évvel ezelőtt például még Bayer Zsolt is polgárként tekintett magára — ma meg: https://www.orulunkvincent.hu/bayer-pogromot-akar/

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum