Nincsen pénz lóvéra

Panaszkodnak a magyar gazdák, hogy nem jutnak hozzá az uniós pénzekhez, anélkül pedig nem megy nekik, vagy nehezen. Nincs ebben semmi meglepő, gondolhatnánk a jelenlegi helyzetben, amikor kormányunk mindent meg is tesz, hogy ne érkezzenek meg azok az uniós pénzek, mert nem tudják, mi a jogállam, és nem bírnak leszokni a lopásról. Az immár másfél éves történet mára ott tart, hogy Ukrajna kapja meg a magyarok pénzét, s mint emlékezhetünk, maga Orbán Viktor indult azzal Brüsszelbe, hogy megkérdezi, hol a pénz.

De nem kérdezett semmit sem, hiszen maga is tisztában van vele, merre leledzik az a nyüves pénz. Haveroknál, strómanoknál, azaz a saját zsebében, de olyan jó hangulatot kelteni és uszítani. Illetve más egyebe már nem is maradt a magyar kormánynak, mint hogy a saját szarát kenegesse szerteszét, aminek is ékes bizonyítéka a tanárok fizetésemelése, amit a baloldal akadályoz meg Brüsszelben, azaz, totális a téboly. Ez hivatott elfedni, milyen ciklopi nagy a baj a gazdasággal és költségvetéssel, miszerint percekre vagyunk attól, hogy beleálljunk a földbe.

Csak ki kell várni.  Hogy mekkora a reszketés és gond, hogy úgy ne mondjuk, tragédia, amit permanensen brüsszelezéssel és ukránozással akarnak elfedni a maffia (galeri, ha a morális nívót nézzük) tagjai, arra Ujhelyi István képviselő nyitja fel csipás szemeinket. Ujhelyi az Brüsszelben, mint Hadházy itthon, ő az, aki kitartó munkával rántja le a leplet a Fidesz uniós viszonyairól, ő az, aki feltárja és megmutatja, mi az az igazság, amit itthon elhazudnak. Mint most is a gazdáknak járó pénzekkel, amihez viszont hozzájutni nem tudnak sehogy.

Mert nem az van – mint Ujhelyi képviselő szíves közléséből tudjuk -, hogy a sátáni Brüsszel nem küldi a pénzt a magyar parasztnak. Mert épp az agrártámogatások kerete nyitva van, kormányunk azonban pályázatokat nem ír ki, a magyar gazdák pedig potykaként tátognak a parton. Mint kiderült, „a kormány az elhibázott gazdaságpolitikájának eredményeként olyan súlyos pénzügyi gondokkal küzd, ami miatt nem képes a hivatkozott uniós pályázatok állami önrészét kifizetni, és ezért inkább sunyiban ki sem írja azokat”.

Nos, ha valami, akkor ez igazán delikát, főleg annak fényében, hogy Gulyás miniszter ezt milyen élénken tagadta, és sokkal egyszerűbb a sátáni ukrán gabonával foglalkozni, mint tényleg tenni valamit a magyar gazdákért. Ott tartunk tehát, már arra sincs pénz, hogy az ingyenpénzeket megkapjuk, összefoglalva, nincsen pénz lóvéra, és ez már igazán elég nagy baj, ha nem még annál is nagyobb. Sok mindenből látszik, de ebből különösen, hogy az eltelt rohadt sikeres tíz évben a magyar gazdaság külső finanszírozásra volt berendezkedve, ennek híján pedig halott.

A magyar gazdaság működésképtelen, Magyarország az Unió nélkül pénzügyileg nem létezik. Az eltelt másfél év, amely a pénzek várásával telt, ékesen bizonyította ezt, Varga Mihály pénzügyminiszternek sikerült negyed év alatt a GDP tíz százalékának megfelelő hiányt összehoznia, az MNB (Matolcsyval az élen) tőkéje mínuszba fordult, recesszió van, és az Európa bajnok inflációt már nem is érdemes megemlíteni. Tényleg ég a kunyhó és ropog a nád, a legaljasabb azonban ebben az apokalipszisben az, hogy a fiúk így is jól élnek.

Mert mindeme pénzhiány ellenére a hét végén az is kiderült, hogy a miniszterelnökség százmilliókat utalt baráti alapítványok számláira, az elsőszülött Tokajban vásárolt szőlőket, a férje cége, a nemzet veje milliárdos vissza nem térítendő támogatást kapott, a kedves papa pedig újabb súlyos hektárokat csapott a hatvanpusztai uradalomhoz. De mindezek is csak aprópénzek a nagy egészhez képest, amikor arra nincs pénz, hogy a gazdáknak járót lehívják, de a lopás mégis zavartalan és zökkenőmentes.

Amikor a múlt hetünk azzal telt, hogy Orbán és a Fidesz erkölcsi züllöttségét mutassuk be, nem feledkeztünk meg, csak nem fért bele, hogy mellé tegyük még nagyobb elrettentésül a kognitív képességek gyászos hiányát, hogy emiatt is alkalmatlanok és méltatlanok egy ország vezetésére. Bár e kettő hiány talán egymást tételezi, igaz, nem kellene feltétlenül aljasnak lenni annak, aki hülye. De nekik ez is sikerült, amiből fakadólag kies hazánk élénken száguld a szakadék felé, és velünk együtt fog abba zúgva alázuhanni. Jóccakát.