Fetrengünk a röhögéstől

Eddig nem tudtuk, hogy Maruzsa államtitkár a Fidesz mókamestere, de Gulyás miniszter felvilágosított róla. Hogy ez a Maruzsa miért tölti még be a magas hivatalt, miután szar került a propellerbe, és egy rossz kattintással a Telex megkapta a belső használatra szánt intelmét, miszerint „Nagy nehézségben lennétek, ha mindig csak a színtiszta igazat kellene mondani”, az egészen a kormányinfóig nem volt világos. Maruzsának mennie kellett volna, hiszen ez a szöveg egyrészt hazugságra való felbujtás, abban való részvétel, illetve annak eltussolása, így ez egyrészt majdnem büntetőjogi kategória, és akkor még a Tízparancsolatról nem is beszéltünk.

Ezek közül is a nyolcadikról, ami így hangzik: „Ne hazudj, mások becsületében kárt ne tégy!” Keresztényileg kérdezzük, hogy akkor most mi van, ám mielőtt meghasonlanánk, Gulyás miniszter felvilágosít minket, hogy amikor Maruzsa államtitkár az idézett kijelentést tette, csak szellemeskedett, ezért maradhat a hivatalban. Jó ezt tudni, de, ha a Fidesznél ez a poén, akkor már csak ezért sem tartoznánk közéjük, egyéb kifogásainkat itt fel sem sorolva irányukban. Viszont elképzeljük Maruzsa beosztottjait, amint megkapták főnökük intelmeit, és lefordultak a székről röhögtükben. Soha rosszabb tripet, mondták a földön fetrengve jókedvükben.

Mielőtt a bohózati vonalat folytatnánk, jegyezzünk meg annyit, milyen öröm hallgatni, amikor nem a sablon-okádást kell mondania a fidesznyikeknek, és úgy zavarodnak bele a dolgokba, hogy észre sem veszik. Gulyás is, miután közölte, ez a Maruzsa rendszeresen bohóctréfákkal szórakoztatja a beosztottjait – a cukipofa -, kijelentette mintegy az élit elvéve a hazugság-szellemesség dichotómiának, hogy bárcsak ez volna a mostani kormány legnagyobb bűne, illetve betűhíven „öröm, ha csak ennyi”. Ezzel pedig, ha akarta, ha nem, utalást tett arra, hogy bizony van ennél sokkal nagyobb is, és látszott, hogy egyáltalán nem viccel.

Hogy mi lehet a hazugságnál nagyobb bűn, azt nem mesélte el, így is kiderült azonban, hogy a hazudozás alapállapot, azaz, Gulyás jól tette volna, ha meg sem szólal, hanem, illetve vagy, a főnöke nyomán boldogkarácsonyt kívánt volna az érdeklődőknek. Mert ugyanis így a bűnök mocsarát hagyta nyitva a képzeletünknek, bár túl nagy fantázia nem kell a hiátust kitölteni. Ámde ezen a ponton föltárul a múlt is, ahogyan a ködökbe bekúszik Müller Ceci nénnye, aki még Maruzsánál is nagyobb mókamester. Ha belegondolunk, egyenesen zenebohóc azzal az emlékezetes lebukással, ami így hangzott: „Nincs erre jobb szövegünk?”

Mint emlékezhetünk, így tréfálkozta el az adatszolgáltatás kötelezettségét arról, hány honfitársunk halt bele a Fidesz világéllovas járványkezelésébe, és ez már tényleg akkora sztori, hogy fölreped a hahotázástól a cserepes ajkunk, és csöpög belőle a vér az édes magyari anyaföldre. Amúgy pedig és ezen túl, ez a nézőpont, hogy a hazugság nem egyéb vaskos vásári tréfánál, egész mostani történelmünket is átírhatná, ha az öszödi beszédre, illetve az abból önkényesen kiragadott részletre emlékezünk, hogy „hazudtunk reggel, délben meg este”. Ezt hallva mindenki csak röhöghetne, nem lenne kétharmad, és nem volna NER sem.

Azonban itt, ezen a ponton belelóg az ujjunk a félig lévő éjjeli edénybe (vö.: bili), s fölébredvén fájdalmasan tapasztaljuk meg, az élet egészen más, mint az álom, s ami az egyik oldalon érdem, az a másikon halálos bűn, s hogy ebből fakadóan nincsen igazság a földön, de miért is volna. Soha nem is volt. Ezt mutatja az is, hogy Gulyás miniszter, miután Bergson nyomán előadást tartott nekünk a nevetésről, azt a lehangoló tényt is közölte, nem tud arról, hogy a bakinak személyi következményei lennének. Feltesszük azonban, hogy ő egészen másra gondolt, mint ami nekünk eszünkbe jutott. Szintekről van szó,

Mégpedig arról, hogy olvasatunkban ennek a Maruzsának kellene eltakarodnia a kéretlen vallomás után a színről, Gulyás pedig megengedőleg és kegyesen azt tudatta, még nem végezték ki azt a csinovnyikot, aki rossz gombot nyomott meg, és szétküldte a lebuktató szöveget. Ami ezek szerint nem is az, csak egy kabaréjelenet, Maruzsa lehengerlő szellemességnek lenyomata, ami arra bizonyság, milyen harsány jókedvvel végzik a munkát a NER rabszolgái, hogy úgy ér fülig a szájuk, akárha a Batman Jokerjének, a vezér által fölhasítva. Hát, nem lennénk minisztériumi dolgozók, annyi szent.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
2 hozzászólás “Fetrengünk a röhögéstől
  1. Tom Sawyer szerint:

    Kedves Rezeda !

    Mint tudjuk Róma óta, kicsi a világ. Keresztlányom férje, úgy a negyvenes évei elején futkosóra lett állítva. Nem volt ám rossz elvtárs, Brüsszelben képviselte a nácikat. Csak valamit nagyon félreértett, talán egy vagonnal kevesebbet küldött volna..(Bocs, de ezt a szót nem bocsátom meg a barom gazembernek, a Jóisten látja a lelkem )
    Szóval most a rokonok itt vannak Pesten, kemény önkritikát gyakorol a fickó, és imádkozik a család, hogy megbocsássanak nekik. Addig is példát statuálnak rajtuk.
    ” Lám, mégse lett keresztre feszítve..”

  2. Tom Sawyer szerint:

    Volt egy kiállítás Kőszegen. Szálasi nyilasai, Horthy vitézei címmel. Ölìg botrányos vége lett. Na ott láttam azt a képet ahogy terelik a zsidókat a vagonba. Persze Auswitz végállomással..
    Sajnos nem találtam meg a képet, pedig feltenném hogy mindenki lássa. A barom miniszterelnökünk miket uszít..
    Vadbarom gazember féreg!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum