Fetrengünk a röhögéstől

Eddig nem tudtuk, hogy Maruzsa államtitkár a Fidesz mókamestere, de Gulyás miniszter felvilágosított róla. Hogy ez a Maruzsa miért tölti még be a magas hivatalt, miután szar került a propellerbe, és egy rossz kattintással a Telex megkapta a belső használatra szánt intelmét, miszerint „Nagy nehézségben lennétek, ha mindig csak a színtiszta igazat kellene mondani”, az egészen a kormányinfóig nem volt világos. Maruzsának mennie kellett volna, hiszen ez a szöveg egyrészt hazugságra való felbujtás, abban való részvétel, illetve annak eltussolása, így ez egyrészt majdnem büntetőjogi kategória, és akkor még a Tízparancsolatról nem is beszéltünk.

Ezek közül is a nyolcadikról, ami így hangzik: „Ne hazudj, mások becsületében kárt ne tégy!” Keresztényileg kérdezzük, hogy akkor most mi van, ám mielőtt meghasonlanánk, Gulyás miniszter felvilágosít minket, hogy amikor Maruzsa államtitkár az idézett kijelentést tette, csak szellemeskedett, ezért maradhat a hivatalban. Jó ezt tudni, de, ha a Fidesznél ez a poén, akkor már csak ezért sem tartoznánk közéjük, egyéb kifogásainkat itt fel sem sorolva irányukban. Viszont elképzeljük Maruzsa beosztottjait, amint megkapták főnökük intelmeit, és lefordultak a székről röhögtükben. Soha rosszabb tripet, mondták a földön fetrengve jókedvükben.

Mielőtt a bohózati vonalat folytatnánk, jegyezzünk meg annyit, milyen öröm hallgatni, amikor nem a sablon-okádást kell mondania a fidesznyikeknek, és úgy zavarodnak bele a dolgokba, hogy észre sem veszik. Gulyás is, miután közölte, ez a Maruzsa rendszeresen bohóctréfákkal szórakoztatja a beosztottjait – a cukipofa -, kijelentette mintegy az élit elvéve a hazugság-szellemesség dichotómiának, hogy bárcsak ez volna a mostani kormány legnagyobb bűne, illetve betűhíven „öröm, ha csak ennyi”. Ezzel pedig, ha akarta, ha nem, utalást tett arra, hogy bizony van ennél sokkal nagyobb is, és látszott, hogy egyáltalán nem viccel.

Hogy mi lehet a hazugságnál nagyobb bűn, azt nem mesélte el, így is kiderült azonban, hogy a hazudozás alapállapot, azaz, Gulyás jól tette volna, ha meg sem szólal, hanem, illetve vagy, a főnöke nyomán boldogkarácsonyt kívánt volna az érdeklődőknek. Mert ugyanis így a bűnök mocsarát hagyta nyitva a képzeletünknek, bár túl nagy fantázia nem kell a hiátust kitölteni. Ámde ezen a ponton föltárul a múlt is, ahogyan a ködökbe bekúszik Müller Ceci nénnye, aki még Maruzsánál is nagyobb mókamester. Ha belegondolunk, egyenesen zenebohóc azzal az emlékezetes lebukással, ami így hangzott: „Nincs erre jobb szövegünk?”

Mint emlékezhetünk, így tréfálkozta el az adatszolgáltatás kötelezettségét arról, hány honfitársunk halt bele a Fidesz világéllovas járványkezelésébe, és ez már tényleg akkora sztori, hogy fölreped a hahotázástól a cserepes ajkunk, és csöpög belőle a vér az édes magyari anyaföldre. Amúgy pedig és ezen túl, ez a nézőpont, hogy a hazugság nem egyéb vaskos vásári tréfánál, egész mostani történelmünket is átírhatná, ha az öszödi beszédre, illetve az abból önkényesen kiragadott részletre emlékezünk, hogy „hazudtunk reggel, délben meg este”. Ezt hallva mindenki csak röhöghetne, nem lenne kétharmad, és nem volna NER sem.

Azonban itt, ezen a ponton belelóg az ujjunk a félig lévő éjjeli edénybe (vö.: bili), s fölébredvén fájdalmasan tapasztaljuk meg, az élet egészen más, mint az álom, s ami az egyik oldalon érdem, az a másikon halálos bűn, s hogy ebből fakadóan nincsen igazság a földön, de miért is volna. Soha nem is volt. Ezt mutatja az is, hogy Gulyás miniszter, miután Bergson nyomán előadást tartott nekünk a nevetésről, azt a lehangoló tényt is közölte, nem tud arról, hogy a bakinak személyi következményei lennének. Feltesszük azonban, hogy ő egészen másra gondolt, mint ami nekünk eszünkbe jutott. Szintekről van szó,

Mégpedig arról, hogy olvasatunkban ennek a Maruzsának kellene eltakarodnia a kéretlen vallomás után a színről, Gulyás pedig megengedőleg és kegyesen azt tudatta, még nem végezték ki azt a csinovnyikot, aki rossz gombot nyomott meg, és szétküldte a lebuktató szöveget. Ami ezek szerint nem is az, csak egy kabaréjelenet, Maruzsa lehengerlő szellemességnek lenyomata, ami arra bizonyság, milyen harsány jókedvvel végzik a munkát a NER rabszolgái, hogy úgy ér fülig a szájuk, akárha a Batman Jokerjének, a vezér által fölhasítva. Hát, nem lennénk minisztériumi dolgozók, annyi szent.