A Kreml megreccsent, a Karmelita elnémult

Prigozsin már Moszkva határában járt a katonáival, Putyin rég eliszkolt Moszkvából, az oroszok az autópályát törték fel, hogy a másik oroszok lassabban haladhassanak, lövészárkokat ástak az orosz főváros védelmére, tehát mindenki úgy látta, mindjárt elszabadul a pokol, de kormányunk és annak élén Orbán utcai harcos erősen hallgatott. Illetve a közösségi oldalán Tellér Gyulát búcsúztatta (háromszor is), aki – szerinte – harcos volt és harcosként távozott. Hogy épp történelem készül Oroszországban, amit amúgy az egész világ figyel, arról egy kurva szó el nem hangzott.

Sem ő, sem a kormánya, sem Szijjártó meg nem szólalt. Sőt, akkora volt a kuss, hogy teljesen leállt a kommunikáció. Más napokon a minisztériumok a Fidesz frakció, a kormány, Szijjártó pedig különösen, telefossák a lapszerkesztő email-fiókját, hogy alig is bírja törölgetni a sok hülyeséget. Tegnap azonban semmi. Ahogyan Prigozsin először csak Sojgut, aztán már Putyint is fenyegette, a moszkvai polgármester hétfőre munkaszünetet rendelt el, hogy a népeknek ne kelljen a veszélyes utcákra kimenniük, aki pedig tudott, repülőn menekült, a mi utcai harcosunk és kakadu barátja megnémult.

Délutánra járt az idő, amikor a baráti Index ki tudott sajtolni belőlük valamit, de abban sem volt túl sok köszönet. Ezt közölte velünk a tökös kormány, a harcos Fidesz meg a százharmincvalamennyi bátorak: „A magyar kormány számára Magyarország és a magyar emberek védelme a legfontosabb. Csak ebből a szempontból követjük nyomon az Oroszországban és Ukrajnában zajló fejleményeket”. Ebben a dumában rohadt nagy csontok vannak. Akkorák, hogy az ember a kutyájának sem adná oda szívesen, ezen túl azonban csak egyvalami sugárzik belőle: fingjuk sem volt arról, mi van.

S legfőképpen, hogy mi lesz. Ekkor még nem állította le a hadseregét a zsoldosvezér, ami majd megtörténik. S bár kevés esély mutatkozott rá, de benne volt a levegőben, hogy Putyint elsöprik, ebből fakadóan pedig nagy valószínűséggel a mi kedves vezetőnk a Karmelita függönye mögé bújva reszketett. A magyar kormány számára a magyar emberek védelme egyébként annyira fontos volt abban a pillanatban, hogy azzal sem foglalkoztak, mi lesz a polgárháború felé sodródó Oroszországban lévő – feltehetően rengeteg – magyar emberrel. Nem adtak nekik tanácsokat, nem ígértek segítséget.

Számos nyugati ország figyelmeztette a Moszkvában, vagy a térségben tartózkodó állampolgárait, hogy maradjanak otthonaikban, ne utazzanak, s ha lehet, távozzanak. Nagy valószínűséggel ők nem a ’zemberek védelme szempontjából figyelték az eseményeket, míg a mi kormányunk meg igen. Ez okozhatta, hogy Szijjártó nem óbégatta tele a világot arról, hogy segítene, és a kormány Facebook-oldalán sem volt jele az oroszországi helyzetnek. Pedig más alkalmakkor, földrengés, egyéb természeti katasztrófa, illetve terrorizmus, háborús veszélyek esetén a magyar konzuli szolgálat és a külügy tanácsokkal szokta ellátni az érintett magyarokat.

Most semmi. Pedig nagy valószínűséggel ezúttal is megtették volna ezt, hiszen a propaganda mindent megér, csak előtte tisztázni kellett volna a viszonyukat azzal, ami Oroszországban történik. Hogy akkor most ki a rossz és ki a jó, egészen leegyszerűsítve, kinek a valagát érdemes nyalni. Mert ha Putyin alfelében van a nyelvük, amikor az bukik, akkor abból baj lehet, s Prigozsinnak sem hasznos hamar behódolni, mert ez is balul sülhet el, ha úgy fordul a történet. Innen fakadt tehát, hogy se vélemény, se egy reakció, semmi az ég egy világon el nem hangzott, amiből tisztán látszott, hogy ezek Moszkva nélkül még fingani sem tudnak.

Hogy Orbán nem egyéb, mint egy rossz bábu, akit, ha nem rángatnak a megfelelő helyről, akkor megnémul, és moccanni sem bír. Szánalmas ez a szerep, illetve módfelett veszélyes is. Hiszen jól látszott, Oroszország percekre volt attól, hogy totális káoszba süllyedjen, így mindenki áldhatta az eszét, aki már egyáltalán nem függ tőlük (olaj, gáz). Függetlenül az ideológiától, kizárólag pragmatikus okokból sem, mert kiszámíthatatlanok, s ha most valami ismeretlen paktummal meg is állították a lázadót, látszik, semmi garancia nincs arra, hogy ez bármikor ne ismétlődhessen meg. Vagy bármilyen más felfordulás.

Várjuk egyébként ezt a vasárnapot, amikor nagy valószínűséggel a számukra kedvező fordulat után kormányunk és Orbán fellélegezve magához tér, és lehet folytatni azt az okádást, ami eddig jellemezte őket. De azt a bénultságot, amit tegnap produkáltak, egy életre megjegyezte az ember, illetve szomorúan konstatálta, már megint a rossz oldalon állunk, mint történelmünk során rend szerint. Putyin marad, a fideszkaraván halad, még csak takargatniuk sem kell a szégyenüket. Szavazóbázisuk zöme nagy valószínűséggel azt sem észlelte tegnap, hogy valami történt a világban, hogy hajszálon függött a sorsa. A Fidesz most megúszta. Mi nem fogjuk.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
10 hozzászólás “A Kreml megreccsent, a Karmelita elnémult
  1. Yeti szerint:

    Megnyugodtam, önállóan tudok fingani.
    Csutkány pedig ha be van szarva, le van szarva.

  2. kovacs_ugynok szerint:

    Nincs a történésekben semmi logika. Ha valóban így történt, és nem csak propagandaátbaszarintás, aminek azért van jócskán esélye, akkor ez a prigozsin teljesen síkhülye. Agyilag zokni. Ami azért elég ijesztő amúgy a normális emberek számára. Egy ekkora balfasz azért el tudta egrecírozgatni a „hadseregét”, ártatlan emberek 10-100 ezreit lemészárolva, miközben a többi balfasz birka szó nélkül követte, ujjával a ravaszon. Jobb hely lenne a világ az ilyen en’berek nélkül! Beleértve a putykó gazdáját is, és annak ölebét a Soros… izé orSos (anagramma) ölebét is.

    Ébredjetek már öntudatra kartácsok, és söpörjétek el az elnyomó rezsimeket, tolvaj, bűnöző vezetőikkel egyetemben!

    • Yeti szerint:

      Ez a valaki vigye le a szemetet olyan ismerős helyzet nekem valahonnan.
      Ahogyan a csalán és a többiek farka viszonylata is verésileg.

      • kovacs_ugynok szerint:

        Érdekes, hogy pont ezt hallottad ki a mondatból (vagy ezt akartad kihallani?). Pedig arról van szó, hogy akik még nem fogták fel ezeknek a tolvaj, elnyomó diktatúráknak a lényegét, nem ártana ha kicsit elgondolkodnának. De hát, nem vagyunk egyformák. 😛

        Amúgy, ha kezdődik a pogrom, szóljatok! Nem rajtam fog múlni. Egy fecske nem csinál nyarat. Nem vagyok suicid alkat… :/

        • Yeti szerint:

          Nem másokat kell biztatni! Hanem a magunk hatáskörében megtenni a magunkét. Ha pedig ezt nem hajlandó a népesség, márpedig nem hajlandó – akkor azt is tudomásul kell venni.
          Pogrom szóba sem jöhet nálam, ugyanolyan lehettem volna már fél évszázada is. Most vénségemre váljak ugyanolyan alja senkivé? No azt már nem.

          • kovacs_ugynok szerint:

            Szóval azzal vádolsz, hogy gyáván másokat biztatnék, de te nem piszkolnád be a kezed. Nem vagy te valami titkos orbán banda ügynök? Visszahúzva azokat akik tennének is érte, hogy ez a tolvaj, hazaáruló banda el legyen takarítva? Mert, hogy maguktól nem fognak az tuti, és a történelem számos példával mutatja mi szokott ilyenkor történni. 😛

  3. Tom Sawyer szerint:

    Kedves Rezeda !

    Tegnap tartottam történelem órat a Rimapénteki Rimai Péntek ismerősöknek a Rábaközben falunapon.
    Elmeséltem az Eszterházy történetet, a grófi, meg a hercegi ágat is.
    Tanulságos, ideje lenne utánna olvasni…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum