Az a fekete folt

Az ember alig töltött el pár napot lázban hemperegve, még meg sem igazán ismerkedett a szoba sarkában integető manókkal és koboldokkal, és huss, máris vissza kell térnie a valóságba. Első pillantása és gondolata az, hogy jobb lett volna a túlparton maradni, de, hogy mégsem teszi, annak az az egyszerű oka, hogy tizenkét éve lenne hívogatóbb minden egyes létforma, mint a magyarországi magyar, úgyhogy tök mindegy. Mielőtt elgázolta volna az embert a láz, tervbe volt véve, hogy meg lesz írva tanulságképp, mindannyiunk számára szóló intő példaként a NASA műholdképe az éjszakai Európáról, amelyen Orbán haverjának áldásos tevékenysége nyomán Ukrajna, mint egy nagy, fekete luk jelenik meg.

Alig különbözik a szárazföld a Fekete-tengertől, ami fölött eddig sem volt közvilágítás és nem szabdalták utak, nem virítottak városok, és a NASA képén Ukrajna sem rendelkezik ilyenekkel. Olyan az ország az űrből, mint a tenger, vagy mint egy középkori szellemvilág. Putyin mára – ha eddig lettek volna kétségeink – egyáltalán nem különbözik Hitlertől és az ő terrorbombázásaitól, attól a sátáni gondolattól, ha az ellenfél hadseregét legyőzni nem tudja, akkor a lakosságnak okozva mérhetetlen szenvedéseket próbál megtörni egy komplett országot. Putyin fékeket és gátakat nem ismer, és majd elszámol a lelkiismeretével az, aki még ma sem képes másra, mint békéért óbégatni, ezzel födve el a saját bűneit.

Tehát mondom, a lázas delírium előtt erről a fényképről óhajtottam írni, de nem Ukrajnát siratni, mert ez evidencia, hanem magunkat. Igaz, ez is az. Ugyanis a nyájas és felettébb éles szemű olvasóközönség a NASA fényképén fölfedezte, hogy ugyan Ukrajna a fent említett okok miatt fekete lukat mutat, ámde kies hazánk sem sokban különbözik tőle, mintha itt is lekapcsolták volna a villanyt, pedig Putyin – egyelőre – minket még nem is bombáz és rakétáz nagy pajkosan. Ránéz az ember a képre, és fölfedezi, mint valami nagy utazó, hogy tényleg, jé szentigaz, mi is olyan sötétek vagyunk a képen, mint a háborúba ájult szomszéd, s innentől egy kérdés merül fel, hogy minálunk ki ojtotta le a villanyt.

A lázas fetrengés közben, és a sarokban táncot lejtő manókkal való diskurálás szüneteiben aztán ezen morfondírozik az ember, és az eszébe ötlik az agyában meglévő vibráló fortyogáson keresztül az „Az a fekete folt” cím, de egy világosabb pillanatában, hogy az Mikszáth, és igazából, amit mondani akar, az Móricz „Barbárok” című novellájának világa a legyilkolt juhásszal meg a fiával, és a sírjukon szalonnázó gyilkosokkal. Innen számos inda kanyaroghatna a végtelenbe tanárokról, kirúgásukról, a „megdöglesz” törvényről, Novák Katalinról, és kínjaink annyi ága-bogáról, hogy a végire jutni nem lenne lehetséges, úgyhogy szorítkozzunk az egy megválaszolandó kérdésre, ami az: ki kapcsolta le Magyarországon a villanyt.

A választ mindannyian tudjuk, de mielőtt kórusban kimondanánk a bűnös nevét, hogy Orbán, fössük le azt az állapotot, amibe a delírium után bele kellett ébrednem, s ami a lázban fetrengés néhány napja alatt is látványosan romlott. Advent van, én feleim, annak minden hamisságával, a suttogó szent szánkókkal és bamba pátoszokkal. De, ami a legégetőbb a magyari ember számára, az adventi fények a város terén, mint szent orgazmusunk záloga, ami azonban a legtöbb helyen nincs. Nem futja egy égősorra, illetve még ezt fokozva a kedves vezető nagy kegyesen engedélyt adott arra is, hogy a települések lekapcsolják a közvilágítást, ha nem is élnek vele. De a NASA fényképe alapján az is lehet, hogy igen.

Erre ébredtem és jutottam, meg arra, hogy nincsen cukor, alig van benzin, az étel megfizethetetlen, és minden úgy el van cseszve, aminél jobban elcseszni már nem lehet. Viszont megint itt a győzelmi jelentés arról az uniós pénzről, ami majd esetleg – és megharmadolva – fél év múlva lesz. Illetve, ha ez így megy tovább, akkor sem. Itt hosszas felsorolás következhetne még a szétbarmolt ország kínjairól, és arról, hogy a rendszer végvonaglik, ezért ilyen agresszív, és eljuthatnánk oda, mint logikailag kristálytiszta következtetés, hogy csak akkor nem pusztul el minden, ha ezek eltakarodnak. S mivelhogy nem fognak, fekete luk létünk kiteljesül. Kirielejszon, Buddhában testvérek, visszatérek a manókhoz.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
7 hozzászólás “Az a fekete folt
  1. abramovics szerint:

    https://kolozsvaros.com/2022/11/29/hat-ezert-van-ilyen-sotet/
    .
    a említett telefonáló személy én vagyok
    lassú vagy!
    .
    .
    abramovics voltam, s vagyok

  2. hj szerint:

    Jobbulást kedves Rezeda!
    (Dupla köszönet a manókkal való foglalatoskodás helyett elkövetett mai írásért.)

  3. Jane Doe szerint:

    Nem tudok nem asszociálni a címadásodat látva/olvasva.
    “…az a fekete folt… Fekete folt helyén valaha akol volt.”
    A fekete folt (Magyarország) ma is akol. Akolmeleg élőhelyünk.

  4. Serényi László szerint:

    Azt hittem, jött a fekete autó! Hiányoztak az írások. Jobbulást kívánok!

  5. Tom Sawyer szerint:

    Kedves Rezeda !

    Mindenek elött jobbulást, már elkezdtem én is aggódni .
    Az ominózus fényképen én is felfigyeltem kis hazánk sötétségére, mivel gyakorlatilag Pesten, és pár nagyobb városon kívül a vidék mélysötétségbe burkolózott, és ezt érthetjük akár jelképesen is. De fizikailag próbáltam meg értelmes választ találni, mert azért egyenlőre az tényleg túlzás lenne állítani, hogy nálunk kikapcsolták a villanyt. Mindazonáltal mindenben tökéletesen igazad van ezzel kapcsolatban.
    Az időzóna sem ok., mivel pl. tótéknál, meg mindenütt a szomszédban rendesen világolnak.
    Szóval egyetlen ésszerű magyarázat akadt, hogy az EU támogatásból elcseszett közvilágítás ennyit is ér. Nem véletlen a felháborodás a milliárdokból elsötét utcákért, ez a fénykép mindennél többet elárul.
    Ajánlom az illetékeseknek további elemzésre !

  6. repulo szerint:

    Mi Magyarok, csirkefarháton doppingolt erőink végső megfeszítésével nemcsak Európa, de mindjárt a Világmindenség egyensúlyának fenntartásán is fáradozunk a sötét anyag emanálásával.

  7. polyvitaplex szerint:

    Én nem aggódtam, mert tudtam, hogy csalánba nem üt a mennykő.

    – – –

    Magyarország azért sötét a képen, mert sok a kivilágítatlan biciklis.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!

Archívum