A háborúfigyelő miniszteri biztos

Kilenc hónappal a háború kitörése után Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes az orosz–ukrán háború nemzetpolitikai hatásainak stratégiai elemzéséért és nyomon követéséért felelős miniszteri biztossá nevezte ki Szász Jenőt. Nem tudjuk, miért tett ilyet Semjén Zsolt, mint ahogyan azt sem, milyen készségekkel kell rendelkeznie egy háborúfigyelő miniszteri biztosnak. Hogy mit néz, és min keresztül. Ha a Hende hajdani lekupakolt gukkerjén át, akkor nem sokat lát, ha másképp figyel, nem ér. Kétségemre hozott mentségemül előadom, magam is mást sem teszek február óta, mint a háborút lesem, de rám nem figyelt fel Semjén Zsolt. Igaz, sírni nem fogok emiatt, annak más oka lesz.

Ám mielőtt elmerülnék az önsajnálatban, tényleg el kellene gondolkoznunk azon a nagy titkon, amit egy háború szemmel tartása jelent. A rakéták íve, az elsötétülő városok, felrobbantott emberek, vagy mi igényel miniszteri biztosi kinevezést, mert úgy vélnénk, arra való a hadsereg a NATO-val megerősítve, a külügy és más efféle készségek. Sőt, mint emlékezhetünk, a harcok kitörésekor maga a kedves vezető ment a határra háborút nézni a saját szemével, de még ő sem látott semmit. Mit várhatunk akkor egy Szász Jenőtől, milyen felfedezéseket és nóvumokat, ezt sose tudjuk meg, de erős a gyanúnk, hogy maga a kinevezett sem. Kajánul gondoljuk, hogy ennek olyan operatív törzs szaga van, s annyit is ér.

Felhívnánk azonban a figyelmet arra, hogy a kinevezés 2024. október végéig szól, ezek szerint Semjén – mint a megbízást jegyző atyaisten – tud valamit, illetve netán a hasára ütött, hogy meddig is legyen ez a Jenő a gukkeres ember, és ez jött ki. Még továbbá emlékezzünk arra is, hogy a kedves vezető még a tavaszon, mint minden titkok tudója jelentette ki a tutit, hogy májusban mindennek vége lesz. Mármint a háborúnak, nem a világnak, de csalatkoznia kellett, nekünk viszont nem, mert azzal a tudással vértezettek vagyunk, hogy ne azt nézzük, amit mond, hanem, amit csinál. Csak akkor vagyunk bajban, ha egyáltalán nem csinál semmit sem, hanem csak pofázik végtelenül és szakadatlan.

Be nem áll a szája neki mostanában. Már a Facebook-követői is szóvá tették, hogy mintha összevissza beszélne, pedig nem is kell ahhoz olvasni urunkat, hogy ezzel a tudással vértezettek legyünk. Halljuk őt, látjuk is olykor. No de, hogy így dekoncentrálódott a háborúra irányított figyelem, hogy a kedves vezetőnek csak szőrmentén, a Szász hadijelentéseit átfutva kell figyelni csapataink mozgását, nagy valószínűséggel jut majd ideje a velünk való törődésre, és máris heppi lesz minden szügyig. Ugyanakkor a megbízás kétéves időtartama arra irányítja figyelmünket, ha ezt tudják, akkor miért kell napestig a békéről óbégatni, a történetbe ezen a ponton egy kis fals kerül, de ettől szép mégis. Egyenesen gyönyörű.

Ám mélázzunk el azon, hogy a faipari végzettségű, polgármesteri tapasztalattal bíró, és amúgy is a nemzetstratégia nyűgét cipelő Szász milyen új látásmóddal gyarapítja a háborús ismereteket, amit nem látnak a műholdak, nem tud az amerikai hírszerzés, és nem mondja be a tévé naponta ötször. Nem tudható. Illetve az vélhető, hogy a talpasoknak vetett újabb morzsa ez, akiknek abban a tudatban kell tengetniük a nyomorult életüket, hogy bölcs vezérük megvédi őket. Nos, ez egy újabb tapasz, amely ahhoz hasonlatos, mint amikor kiderült, hogy Novák ’álamelnök Katika is kéthetente kap jelentést a magyar vezérkartól. Akkor most innentől Szásszal figyelik a hadi dolgokat közösen.

Egy popsitörlős háziasszony és egy ács vagy favágó, nem tudjuk, Szász milyen tanulmányokat folytatott, mielőtt nemzetstratégiai bigyó lett belőle. Mindebből azonban így Novákkal megspékelve újabb bizonyságot kaptunk arról, hogy ezek úgy értenek mindenhez is, hogy voltaképp nem értenek semmihez sem, és ez a felállás okozza országunk fergeteges szárnyalását, amit magunk is tapasztalhatunk mindennapjainkban. Ahhoz képest, hogy valójában szóhoz sem jutok a kinevezés – megbízás – hírét olvasva, egészen bőven jönnek elő belőlem a betűk, de nem azért, mert mindenről ugyanaz jut eszembe, hanem mert mindig ugyanaz történik, esetleg más alakban. Körkörös rothadás az életünk, s mi dalolunk benne.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
9 hozzászólás “A háborúfigyelő miniszteri biztos
  1. Yeti szerint:

    Rotterdami Erasmus : A balgaság dicsérete
    Reggeli pirítóskenyérkémhez illő olvasmány.
    Mindjárt lényegtelenné válnak az újabb kori ökörségek a régiek láttán. Az ember alapesete a hülye, minden jel szerint 🙁

  2. Paulus_Maior szerint:

    Semjén világéletében a SZÓFOSÁS NAGYMESTERE volt. Nálánál kicsit műveltebb politikus ha nem tud (nem akar) válaszolni, akkor
    – megkerüli a kérdést,
    – hazudik valamit,
    – vagy egyáltalán nem is válaszol.

    Ez meg?
    Elővesz valami teljesen más témát, és percekig arról hablatyol! Évtizedekkel ezelőtt egy nyilvános fórumon (“Kálvária”) én is kérdeztem tőle valamit. Csakhogy pár perces szellemi hasmarsa után nyakasan beszóltam: “Nem ez volt a kérdésem!”
    Erre valószínűleg megszállta a buddhai megvilágosodás: Leült, és nem szólt egy k* szót sem…

  3. Jane Doe szerint:

    A valaha jobb sorsra érdemes, de mára már szóra sem érdemes Für Lajos honvédelmi miniszter hagyományozta ránk a “körkörös védelem” meghökkentő kifejezést, de mára a “körkörös rothadás” tűpontos lenyomata a dolgainknak.
    Amúgy a téma átgondolásában messzire nem jutottam, ugyanis megszólalt bennem a vészcsengő; mi következhet egy ilyen felvezetés után: “Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes…”

  4. polyvitaplex szerint:

    Szász Jenő civilben a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnökeként eddig a nemzetstratégiát kutatta. Nagy gyakorlata, szinte már rutinja van a stratégiai kutatásban, és szinte biztos vagyok benne, hogy a kutatási terület mostani bővülésével hamarosan szenzációs felfedezéseknek lehetünk tanúi. Szerintem miniszteri biztosi szinten lesz megállapítva, hogy a háború nem jó.

  5. cyr45 szerint:

    A haboru nem jo, kiveve, ha mi gyozunk!
    Az viszont kizart, az eddigi peldak alapjan is.
    Akkor meg?…

  6. Tom Sawyer szerint:

    Kedves Rezeda, kedves Cyr !

    Csak megjegyezném, a háború soha nem jó, és nem győzhet senki, csak és kizárólag vesztesek vannak. Mindenki vesztes, ezt nem ártana tudatosítani..
    Viszont ez a kép a Buburól, ez valami csuda. Mindent elmond róluk. Ha lehetne, ezt levédetném nekik.. 🙂

    • cyr45 szerint:

      Igen, a III. mar olyan lenne, ha lenne!:-(((
      Sot, konkret “gyoztes” sem lehetne, mint volt regen.

      Az elso mondatomat amugy ironikus inditasnak szantam,
      sajnalom, ha felreertheto volt esetleg…

      • hj szerint:

        Az iróniával írásban – hangsúly, mimika, gesztus nélkül – valóban nehezebb a dolgunk, de szerintem mi, Rezeda olvasói/kommentelői az iróniát mindannyian értjük és értékeljük.

  7. Yeti szerint:

    Kedves Rezeda!
    Remélem, csak pihenni mentél vagy egyéb elfoglaltságaid miatt nem értél rá a blogra.
    Ezekben a fagyos időkben vigyázz magadra, vagyunk azért akik szeretjük a jelenléted olvasható formáját is naponta látni.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!

Archívum