Rétvári és a fagyhalál

Van egy kis sajtónyilvános affér Szabó Tímea és Rétvári Bence között. Igazából szót sem érdemelne, ha nem emberéletekről volna szó, ami drámák mostanában kimaradnak a csatározásokból, hogy amikor egymás gyalázása folyik az orrunk előtt a politikusok által, akkor rólunk van szó. Az életünkről és a halálunkról. Szabó Tímea kiakadt Orbán Viktorra, ami nem nóvum, mind így vagyunk ezzel, akikben lakozik még valamicske lélek. Kinyílik az ember zsebében a bicska, amikor a kedves vezetőt a számonkérés, kérdezés vagy protestálás lehetősége nélkül hallgatja. Mostanában csak ilyen alkalmak vannak, mint legutóbb a kongresszusukon, ahol is szokás szerint ájultan tapsoltak neki, akármekkora ökörséget beszélt is.

Így nagyon könnyen képzeli tévedhetetlennek magát az ember, ami nagy hibákhoz vezet, de most inkább nézzük azt az alaptételt, ami miatt Szabó és Rétvári összekülönbözött, mert ez önmagában megér egy tapsot, pedig annak idején el is siklottunk fölötte. Igaz, nem volt nehéz, a kedves vezető ugyanis a kongresszusán olyan töménységben adta elő a képtelenségeit, hogy száz oldalakon keresztül lehetett volna elemezni, de az egész ennyit nem ért meg. Viszont, mint látjuk, a hullámverések máig tartanak, és nem is ok nélkül. A kedves vezető tételmondata pedig a következő: „Mi itt nem fogunk megfagyni télen, ők ott meg szülhetnek férfiként. Kinek mit intézett a kormánya.” – Érezzük, ahogyan a bicska mocorog? Igen? Köszönöm.

Lefordítom azért, mert ez annyira töményen aljas, hogy muszáj. Nos hát, a liberális Nyugat szapulását látjuk itt apokaliptikus képen, ahogyan a permanensen hanyatló társadalom belepusztul az energiaválságba. Nincsen áram, nincsen fűtés, süvít a jeges szél, miközben a nővé operált férfiak szülnek a hóesésben, és ott fagy meg mind az összes sorosista, ateista libernyák. Míg pedig mi, keresztény kipcsakok eltelten böfögünk, bajuszunkról a jól fűtött jurtában törölgetjük a csöpögő zsírokat, mert a kedves vezető intézett nekünk rezsicsökkentett áramot meg putyini gázt. Mindezt azért delirálta a kongresszus elé nagy vezérünk, mert volt egy kis energiazűr. Voltaképp semmi nem történt, csak szeret okádni a felcsúti.

Mindezt, hogy „Mi itt nem fogunk megfagyni télen…”, a kongresszus erősen megvivátozta, Szabó Tímea viszont szó szerint vette, és odabökött egy képpel, amely azonban nem magyar, de a hóesésben épp megfagyni készülő embert ábrázol. Szabó Tímea egy szóval nem mondta, hogy ez egy Neriában készült kép volna, és erre csapott le Rétvári, hogy a baloldal már megint hazudik és manipulál, Amerikában készült képpel riogat. Akkora a cirkusz, amekkora sosem volt a kormány esetében, amelyik meg a migránsoktól való rettegésről gyártott kamufilmet, de ez a feledés homályába veszett rég, pedig alig pár napja volt. Aztán Szabó még tetézi a saját baját, hogy szobornak képzeli a képén szerepló élő embert, Rétvári tehát teljes vértezetben támadhat.

„Újabb kamukép, újabb lebukás. Így működik az újabban újságírókat alpári módon sértegető Szabó Tímea facebookos álhírgyára.” – Ez a hangnem, megtoldva a győzelmi jelentéssel, hogy szeretett kormányunk mi mindent megtesz a hajléktalanokért, hogyan pátyolgatja őket és leheli a lábukat a fagyokban. És ez a nagyobbik baj, ha úgy vesszük. Szabó Tímea a nagy buzgalmában, mikor is egyrészt félre értette a kedves vezetőt, aki a gázhiányról értekezett a maga bunkó módján, másrészt rossz illusztrációt választott ahhoz a mondandóhoz, amit végül elő sem adott, de akkor én megteszem helyette, hogy ezzel hallgattassuk el Rétvárit. Az adatok amelyek alább következnek, ugyanis nem amerikaiak, mint Szabó képe.

Nos, Magyarországon valóban fagynak meg emberek, és mostanában egyre többen. 2018-ban 190-en, 2019-ben 196-an, 2020-ban pedig 212-en. És már idén is van kihűléses halottunk, holott még el sem kezdődött a tél. Nos, ha ilyeneket közölt volna Szabó képviselő, akkor Rétvári nem álhírgyárazhattott volna. Sőt, Szabó képviselő azt is megemlíthette volna, hogy az elmúlt télen több helyütt nyomást gyakoroltak az orvosokra azért, hogy a halál okaként ne hypothermiát (kihűlést), hanem COVID-19-et tüntessék fel, szépítve a fagyhalálra vonatkozó statisztikai kimutatást. Ilyenekkel Rétvári mit sem tudott volna kezdeni, hanem foghatta volna a cekker krumpliját és eloldaloghatott volna, ahová akar.

De mondom még egyszer, a kedves vezető inkriminált mondata nem erről szólt, hanem a kipcsakok übermensch létéről a dekadens nyugattal szemben, ilyképp ez általános tahóság volt, nem konkrét tényeken alapuló és arra utaló. No most, azt reménylem, hogy mindezt Szabó képviselő is fölfedezte, és a hiba, amit elkövetett, csak túlbuzgóságból fakadt. Mert ha nem, arról inkább nem is beszélnék. Zárásképp, és mindenféle intő szándék nélkül, csak megfontolásilag: a mostani kiélezett harci helyzetben nem kellene magas labdákat adogatni a neristáknak, ordítanak ők anélkül is eleget. Menyivel elegánsabb lett volna, ha Szabó képviselő megértve Orbánt azt posztolta volna, inkább fagy meg ott, mint él itt. Mindjárt elakadt volna a szavuk.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
2 hozzászólás “Rétvári és a fagyhalál
  1. kárpáti János szerint:

    …Menyivel elegánsabb lett volna, ha Szabó képviselő megértve Orbánt azt posztolta volna, inkább fagy meg ott, mint él itt. Mindjárt elakadt volna a szavuk….
    Hát igen, a jó válasz mindig elmenőben, a lépcsőházban jur eszünkbe 🙁

  2. Yeti szerint:

    Szófosógépeknek nem áll el a szavuk semmitől.
    Harci helyzet pedig nincs, na pláne nem kiélezett.
    Helyette van képviselői javadalmazás, ami már csak anyagilag is jobb mint polcfeltöltőnek, netán közmunkásnak lenni.
    A “mi” errefelé kizárólag a nerista bandatagokat jelenti, semmi egyebet. Ha már megfagyni nem fognak, legalább melegük lehetne. De nem lesz, mert a többségnek így is jó vagy legalábbis mindegy.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!