Nemzeti nászajándék

Az emberben él ilyen kategorizálási hajlam, hogy jelzőket aggat a történésekre. Így bódult szerelmesek életük legszebb napjának szokták nevezni az esküvőét, később ki megmarad emellett, ki pedig épp ellenkezőleg, mert nem vagyunk egyformák, csak a NER hiszi és szeretné azt. Viszont ha minősítő cafrangot akarunk aggatni a jegyespár egybekelésére, az intimet találhatjuk megfelelőnek. Köröttük minden csak díszlet a násznéptől a anyakönyvvezetőig és a papig, épp elég elviselni őket, így okkal mondható, hogy ebben az aktusban sem a NER-nek, Novák Katalinnak meg pláne nincs helye és szerepe. Viszont ezután így lesz.

Mert ugyanis mint kiderült, minden magyari jegyespár házasságköszöntő ajándéklapot kap a Párttól a nagy napon, így generálva azt az érzést, hogy maga Orbán Viktor bocsátja a fiatalokat a boldogságba bele. Elkíséri mintegy a Párt a párt, fennkölt gondolatokat ad neki nászajándékul, hogy el ne feledjék az ifjak, kinek köszönhetnek minden szépet és jót. A Pest Megyei Kormányhivatal küldött levelet a napokban a megye valamennyi jegyzőjének, amelyben utasítja őket, hogy ezek a lapok a házasságkötési ceremónián az anyakönyvvezetők rendelkezésére álljanak.

„Elkészült a Novák Katalin családokért felelős miniszter asszony gondolatait tartalmazó Házasságköszöntő ajándéklap aktuális változata, amellyel szeretnék a fiatal házaspárok felejthetetlen pillanatait megajándékozni.” – így örvendezik a levél, s vele együtt a mi szívünk is végtelenül. Azt is megtudjuk belőle, hogy ezeket a lapokat a járási hivatalokhoz csomagban, heti ütemezett körjárattal szállítják, akárha a friss zsömlét. Az átvétel időpontjáról a polgármesteri hivatalok jegyzői a járási hivataloktól kapnak értesítést, de szükség esetén a lapok közvetlenül is megrendelhetőek.

A nagy mű egy négyoldalas bigyó Szent István, Széchenyi, Márai és miniszter asszony bölcsességeivel, ezen túl hátlapján a Miniszterelnökség és a Családbarát Magyarország program logója látható. Vélhetően másra sem vágyik a jegyespár, csakis erre. Novák Katalin gondolataira ezen a napon, aki bölcs szeretetével útjára bocsátja az ifjú párt, csattognak a családok éve zászlai, berreg a CSOK-autó, a fiatalok a nászéjszakán egyből kis magyari kölket csinálnak, miközben Novák Katalinra és a kedves vezetőre gondolnak erősen, úgy libidóilag. Ablakpucolás után házassági intelmek, delikát.

A Párt és az állam bugyogóban matatásának új szintje ez, viszont még annál is kiábrándítóbb. Osztogattak ezek már alaptörvényt, mindenféle nemzeti hitvallásokat, különféle szellemi szemeteket, most meg ezt. Azt hiszik, az ujguraik vagyunk a Magyarország – nem köztársaság – nevű átnevelőtáborban. Novák Katalin gondolatai. Ezt ízlelgessük azért még egy darabig, amikkel az ifjú házasok gazdagodhatnak, az apa nő, az anya férfi nívón és aljasságban, viszont ez az egész cirkusz megint eszembe juttatja a Harmadik Birodalmat, nem először és nem véletlenül.

Mint ismeretes, annak bimbódzásakor minden ifjú pár a Mein Kampf című remekművet kapta meg az ottani Párttól és államtól, a többit pedig már ismerjük. Még annyit, hogy Hitler bácsi ebből – is – gazdagodott meg, a milliószám fogyó könyve jogdíjaiból. Viszont azt is tudjuk, neki sem volt semmije, Németország volt a jegyese és más cuki, hazug kurvaságok. Kíváncsian várjuk, Novák Katalin mikor lesz tehetős gondolatainak sokszorosításából, ahogyan Rogán a találmányából, Mészáros pedig a szakadatlan gázszerelésből. Így megy ez mifelénk.

Visszatérve azonban még a házasságköszöntő ajándéklaphoz, ezt talán mégsem kellett volna. De tudjuk, hogy mértéket nem ismernek. Ömlik a mocsok mindenhonnan, árad az aljas propaganda, s lám, idáig is eljutottunk, hogy az anyakönnyvezető a pezsgő mellé Novák nacsasszony magvasan fennkölt gondolatait nyújtja át az ifjú párnak, rajta a Párt pöcsétjével. De baj nincs nagy. Mint megtudjuk a kormánymegbízotti levélből, „a Házasságköszöntő lapok arányos szétosztására a 2020-ban történt házasságkötések száma alapján kerül sor”. – Stimmt. Ha ezt is az oltásokhoz hasonlóan logisztikázzák, senki nem kap semmit.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
2 hozzászólás “Nemzeti nászajándék
  1. hj szerint:

    1. „…felejthetetlen pillanatait megajándékozni.” Remélem, a pillanatok örülni fognak az ajándéknak, mert ajándékot még sosem kaphattak. Legalábbis magyarul nem.
    2. Novák komolyan gondolja, hogy Széchenyi, Márai, Novák…? (Képzeletben már hallom Bödőcsöt.)
    3. A megfelelni és igazodni vágyás szülte sok templomi esküvő miatt inkább a templomokban lenne praktikus teríteni ezt a (szóró)lapot.

  2. Jane Doe szerint:

    A minielnök, perdon minúr következő döntése: Ius primae noctis (a gyengébbek, vagyis a görög-latinos műveltségű fideszesek kedvéért: az első éjszaka joga).
    Felkészül: a pallosjog (ezt már ne is írjuk latinul, úgyis mindegyik – vagy mégsem? – jogász).

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!