Szinkronizációs problémák

Hetvennégyezer ember oltása ugyan elmarad, viszont és ennek ellenére az oltási program a terveknek megfelelően, jól halad. Nyilván. Hiszen ahogyan a kedves vezető január 19-én beleböfögte az éterbe: „Egymillió embernek a két nap alatt történő beoltására is fel vagyunk készülve.” Halljuk a két fülünkkel, és mégsem hisszük el. A szemünk mást lát ugyanis, sorokat az utcán, és a bűvös honlapról aztán később eltüntetett sorokat, miszerint „Az erre a hétvégére meghirdetett tömeges oltási akció technikai hibák miatt elmarad”. Véletlenül igazat mondtak, aztán gyorsan el is tüntették, a drót azonban őrzi a vallomást.

A kedves vezetőnek kellett kijelenteni aztán, hogy „az egész rendszert meg kellett állítani, ma reggel ezt el is döntöttük”. Kiderült hát, nemhogy egymillió, de hetvenezer embert sem képes beoltani a Fidesz egy hétvégén, hiába használ varázsszavakat, hogy szinkronizációs problémák adódtak. Már értekezem egyszer annak a tudományágnak a hasznáról, amely azt biztosítja, hogy a dolgok flottul menjenek, és amit logisztikának hívnak. Vagy, ha ezzel nem, józan paraszti ésszel is megoldható ez a szervezési feladvány, de nem megy nekik. Ez sem. A Fideszről és a kedves vezetőről keringett eddig az a téves állítás, hogy jó, csalnak, lopnak, hazudnak, de legalább kormányozni tudnak.

Nem, nem tudnak. Ahogyan se nem fiatalok, se nem demokraták, ugyanígy kormányképtelenek is. Hőbörögni képesek csak, s ahogyan szembe jön az első feladat, elbuknak. Alkalmatlanok. Orbán Viktor alkalmatlan. Csődöt mondott a rendszere, amelyet NER-nek neveznek, s leginkább azért, mert sehol sem az arra megfelelő emberek ülnek, hanem a lojálisak. Kezdve a kormányától most már a közigazgatás legalsóbb szintjéig, az utolsó takarítónőig bezárólag. Kontraszelektált ország vagyunk, a szakértelem messze menekült. Lázas víziók vannak csak kereszténységről, magyarságról, férfiról, nőről, romlott ábrándok, ideológia, mégpedig a legrosszabbik fajtából. (És a lopás.)

A kedves vezető december 18-án egész pontosan a következőket mondta: „Tehát ma egy általános országos, egy-két nap alatt történő teljes átoltásnak a föltételei megvannak, az oltási tervünk rendelkezésre áll. Az ehhez szükséges eszközökkel, számítógépes nyilvántartással, adatbázissal, helyszínkijelöléssel, mindennel készen vagyunk, a vakcina hiányzik.” – Hazudott vajon? Vagy csak ábrándozott? Soha nem tudjuk meg, ő ugyanis ilyen pitiáner dolgokkal nem foglalkozik. Pár napja nyilatkozta, hogy ő azt látja, azért dolgozik, amilyen az ország majd harminc év múlva lesz. Szépen kérjük, hagyja abba, mert beledöglünk. Most kérjük a szurit, nem a bizonytalan jövőben.

Úgy tűnik, nem csak az oltás megszervezésében, hanem a történelem alakulásában is szinkronizációs bajok vannak, Orbán víziói és a valóság nem passzolnak egymáshoz. Országa nem keresztény, esetleg nyomokban tartalmaz ilyesmit, nem pöttyös seggű kipcsak, inkább burgenlandi traktorista szeretne lenni, az apa nem mindig férfi, az anya nem mindig nő, talpaink sem lépnek egymásra permanensen, és nélküle is megvagyunk. Egy eszméiben – és egyre inkább testében is – vénember ül az ország nyakán, ő és a népe nem passzolnak egymáshoz, a varázslat elmúlt, rég kijózanodtunk. Orbán alkalmatlan, és egyúttal méltatlan is. Takarodnia kell. Halálos veszélyt jelent már.

„Ha sok vakcina van itt, akkor sokat és gyorsan oltunk.” (2021. január 3.) – Tessék, itt van. Megy? Nem megy. Abtreten, ahogyan a Svejkből tanultuk. Magyarán: lelépni, kitörölni az arschot a konzultációs ívekkel, szedni a motyót, piros fazokat, házi páleszt, és a kisvasúton elpöfögni melegebb égtájak felé. Buddhában testvérek, ez volt az a hét, amikor Orbán úgy összement, mint a birka a hatvan fokos mosásban. Európából kivágták, rendszere becsődölt, amikor egyszer az életben meg kellett volna oldania egy konkrét feladatot. Kiderült, semmi sincs, csak a duma. De leginkább már az sem, önmagának is ellentmondó monológok vannak, kétes álmok a jövőről. Vége van.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum