Szinkronizációs problémák

Hetvennégyezer ember oltása ugyan elmarad, viszont és ennek ellenére az oltási program a terveknek megfelelően, jól halad. Nyilván. Hiszen ahogyan a kedves vezető január 19-én beleböfögte az éterbe: „Egymillió embernek a két nap alatt történő beoltására is fel vagyunk készülve.” Halljuk a két fülünkkel, és mégsem hisszük el. A szemünk mást lát ugyanis, sorokat az utcán, és a bűvös honlapról aztán később eltüntetett sorokat, miszerint „Az erre a hétvégére meghirdetett tömeges oltási akció technikai hibák miatt elmarad”. Véletlenül igazat mondtak, aztán gyorsan el is tüntették, a drót azonban őrzi a vallomást.

A kedves vezetőnek kellett kijelenteni aztán, hogy “az egész rendszert meg kellett állítani, ma reggel ezt el is döntöttük”. Kiderült hát, nemhogy egymillió, de hetvenezer embert sem képes beoltani a Fidesz egy hétvégén, hiába használ varázsszavakat, hogy szinkronizációs problémák adódtak. Már értekezem egyszer annak a tudományágnak a hasznáról, amely azt biztosítja, hogy a dolgok flottul menjenek, és amit logisztikának hívnak. Vagy, ha ezzel nem, józan paraszti ésszel is megoldható ez a szervezési feladvány, de nem megy nekik. Ez sem. A Fideszről és a kedves vezetőről keringett eddig az a téves állítás, hogy jó, csalnak, lopnak, hazudnak, de legalább kormányozni tudnak.

Nem, nem tudnak. Ahogyan se nem fiatalok, se nem demokraták, ugyanígy kormányképtelenek is. Hőbörögni képesek csak, s ahogyan szembe jön az első feladat, elbuknak. Alkalmatlanok. Orbán Viktor alkalmatlan. Csődöt mondott a rendszere, amelyet NER-nek neveznek, s leginkább azért, mert sehol sem az arra megfelelő emberek ülnek, hanem a lojálisak. Kezdve a kormányától most már a közigazgatás legalsóbb szintjéig, az utolsó takarítónőig bezárólag. Kontraszelektált ország vagyunk, a szakértelem messze menekült. Lázas víziók vannak csak kereszténységről, magyarságról, férfiról, nőről, romlott ábrándok, ideológia, mégpedig a legrosszabbik fajtából. (És a lopás.)

A kedves vezető december 18-án egész pontosan a következőket mondta: „Tehát ma egy általános országos, egy-két nap alatt történő teljes átoltásnak a föltételei megvannak, az oltási tervünk rendelkezésre áll. Az ehhez szükséges eszközökkel, számítógépes nyilvántartással, adatbázissal, helyszínkijelöléssel, mindennel készen vagyunk, a vakcina hiányzik.” – Hazudott vajon? Vagy csak ábrándozott? Soha nem tudjuk meg, ő ugyanis ilyen pitiáner dolgokkal nem foglalkozik. Pár napja nyilatkozta, hogy ő azt látja, azért dolgozik, amilyen az ország majd harminc év múlva lesz. Szépen kérjük, hagyja abba, mert beledöglünk. Most kérjük a szurit, nem a bizonytalan jövőben.

Úgy tűnik, nem csak az oltás megszervezésében, hanem a történelem alakulásában is szinkronizációs bajok vannak, Orbán víziói és a valóság nem passzolnak egymáshoz. Országa nem keresztény, esetleg nyomokban tartalmaz ilyesmit, nem pöttyös seggű kipcsak, inkább burgenlandi traktorista szeretne lenni, az apa nem mindig férfi, az anya nem mindig nő, talpaink sem lépnek egymásra permanensen, és nélküle is megvagyunk. Egy eszméiben – és egyre inkább testében is – vénember ül az ország nyakán, ő és a népe nem passzolnak egymáshoz, a varázslat elmúlt, rég kijózanodtunk. Orbán alkalmatlan, és egyúttal méltatlan is. Takarodnia kell. Halálos veszélyt jelent már.

„Ha sok vakcina van itt, akkor sokat és gyorsan oltunk.” (2021. január 3.) – Tessék, itt van. Megy? Nem megy. Abtreten, ahogyan a Svejkből tanultuk. Magyarán: lelépni, kitörölni az arschot a konzultációs ívekkel, szedni a motyót, piros fazokat, házi páleszt, és a kisvasúton elpöfögni melegebb égtájak felé. Buddhában testvérek, ez volt az a hét, amikor Orbán úgy összement, mint a birka a hatvan fokos mosásban. Európából kivágták, rendszere becsődölt, amikor egyszer az életben meg kellett volna oldania egy konkrét feladatot. Kiderült, semmi sincs, csak a duma. De leginkább már az sem, önmagának is ellentmondó monológok vannak, kétes álmok a jövőről. Vége van.

Névjegy rezeda

Szombathelyi újságíró.