Isten, haza, család

Tegnap arra ébredt a nemzet, hogy Varga miniszterasszony válik. Nem nagy ügy, a népek nagy általánosságban elválnak, gyakrabban, mint holtodiglan együtt maradnak, és ezen még Novák Katalin sem segíthet. Ám az újság gonosz volt, amely közölte. Épp a családok hete csúcsaihoz közelítve kürtölték világgá, itt, minálunk például maga a püspök atya fog ez ügyben misézni. Ájtatosan forognak majd a szemei, és előadást tart arról, amihez köze nincs, mert nem is lehet, de azért belebeszél a butaság bátorságával. Ott tartunk már a házasodási buzgalomban, hogy az egyik NER lap arról számolt be, mint „Magyarország jobban teljesít” brigádnapló, hogy mostanában az eljegyzés is több, mint a libsik alatt.

Hogy ezt honnan veszi, hogy a KESMA lapok ott vannak minden lánykérésen, meghívást kapnak, aztán majd ők tartják a gyertyát, a fene se tudja, de örülünk neki. Emlékeim és tapasztalataim szerint mi most erősen keresztény nemzet vagyunk, ebbéli minőségünkben azonban a válás macerás. Mert amit Isten összekötött, azt ember szét nem választhatja, ugye, holtomiglan-holtodiglan és más efféle cuki kurvaságok. Mivel azonban ezek nem keresztények, csak azt hazudják, válnak orrba-szájba, az utóbbi időben is Mészáros, Rogán, most Varga igazságügyis, előtte meg az összes többi. Azt hiszem, Deutsch a rekorder, és ez ügyben is el kell majd számolni az Istenükkel, már ha van nekik olyan, de ezt kétlem erősen.

Túl mindezeken azonban a válás magánügy. Két ember és csatolmányaik drámája, valamint nyomora, ám, ha az ember ilyen közegben, a család, gyerek, CSOK, lihegésével ajkain éli a nyomorult életét, azért érdekes bír lenni, és jogosan kapja fel a fejét a talpas jobbágy. Hogy mi van? Mi van? Főleg, hogy előtte a hírek szerint mindenféle kétes kölcsönökkel óhajtottak családi fészket beszerezni, sőt, lehet, a fészek már meg is van, ami bonyolítja a dolgot. Ám attól azért nem tartunk, hogy a procedúra nyomán férjuram az utcára kerül, ahogyan a köznapi férjek szoktak, és a híd alatt élni kényszerülvén a volt felesége igazságügye üldözi őt majd, mint hajléktalant. Mert mások csak annyit is érnek, mint elékezhetünk.

Igaz, például Mészárost se forgatta ki a vagyonából a volt neje, Rogán meg egyenesen minden válással gazdagabb lesz. Másképpen süt ezekre a nap, mint kitetszik, de ezt eddig is tudtuk. Visszatérve azonban Varga igazságügyisre, a hír napvilágra kerülvén azt ugyan nem cáfolta, de kijelentette, hogy az ilyesmit firtató kérdésekre nem válaszol. És hozzá tett még egy érdekes mellékmondatot, miszerint már a lakásügye óta összehangolt támadást folytat a családja ellen a sajtó, és ezen a ponton kell pöttyet megállnunk, mert tévedésben leledzik igazságügyes asszony, a családja egy gatyakorcnyit sem érdekel senkit sem. Ellenben a saját becses vagy becstelen személye annál inkább.

Ha bírósági fogalmazó maradt volna, azt sem tudnánk, hogy a világon van, reszelgethetné a körmét az irodában. De miniszternek kellett lenni, mégpedig a legrosszabb fajtából. Arrogánsnak és szervilisnek, kioktatónak és nagypofájúnak, így az a helyzet állott elő, hogy magácskát rühelljük, nem az ártatlan családját, akik így jártak. Akarva, akaratlan magácskához tartoznak, belekeveredtek mintegy a korpájába, és elszenvedik azt, amit magácska kap. Az ég egy világon senkit nem érdekel a családja, de őket pajzsul magácska elé tartani nem gerinces és egyenes dolog, viszont ízig-vérig fideszes. A Fidesz is, amikor a civilizált világ számon kéri, akkor a magyarokkal takarózik. Seckojedno.

Ám amiként a civilizált világ sem a magyarokat sérti meg, nézi le, oktatja ki, kéri számon, hanem a Fideszt, ezúttal, drága Varga miniszterasszony, magácska a céltábla, mert megérdemli. Rosszalkodott ugyanis. A család csak elszenvedi a kedves mamát és feleséget, de ez ilyen dolog. A sajtó összehangolt támadása nem a gyerekek, sem férjuram ellen irányul, hanem magácska ellen. Ezt nevezik közszereplésnek, s ha terhes, le is lehet mondani, és máris megszűnik minden nyavalya. Ha a családját tetszene védeni, ez a járható ösvény, így az a dilemma – nem az enyém –, hogy a karriert választja vagy a családi békét és boldogságot. Mint keresztény anya, tudhatná a választ, amit viszont soha nem fogunk hallani. Hóttziher.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
8 hozzászólás “Isten, haza, család
  1. Nagyadri szerint:

    Nagyon sajnálom magát, hogy itt tart! Egy háromgyermekes családanya aki válik, nem az első és nem az utolsó! Politikusként lehet kritizálni, de családanyakén mindennek a legalja! A gyerekei olvasni tudó, érző emberek. De az ilyen írások sokat ártanak.Képzelje, ha önről is megírnák ami a családjában történt, hogy érezné magàt, hogy érezne a családja!
    Én érdekesebbnek találtam Gyurcsány beszédjét, ami mindenkire tartozik. Egyszer elolvasnám a véleményét erről is!

    • hj szerint:

      Ja, a Gyurcsány… Hát persze! Soros ide vagy oda, a NER-pakliban mégiscsak ő a Jolly Joker. És most beidézem az Ön kommentjének az első mondatát: „Nagyon sajnálom magát, hogy itt tart!”

  2. Yeti szerint:

    Az első szempont a szaporodási képesség!
    Hány gyerekes XY, aki mellesleg miniszter,kőfaragó,olimpikon,gengszter, akármi.
    Esetleg hozzászóló fideszes,netán legalja vagy legteteje.

  3. kovács_ügynök szerint:

    Szinte szóról-szóra ezt írtam az egyik nyugat.hu kommentben.

    Annyit tennék még hozzá, hogy érdekes módon a házasság heted7országra szóló esemény. Ott sündörög körülötte az egyház is, mint keselyű a dög fölött. Míg a válás, magánügy? Így, egyszerűen, semmi cicoma, csak a szomszéd meg a zen’berek meg ne tudják, mert jajj mit szólnak hozzá.
    Pedig, annál jobban semmi sem nyújt jobb összképet valakiről, mint az, miért válik.

    A családvédelmi (vagy csalás, akkor nem szóltam) akcióterv érdekében, javaslom, hogy a válás is ugyanakkora esemény legyen mint a házasság. Ha 100 főt hívtak meg rá a vendéglőbe, akkor ugyanúgy 100-at kelljen meghívni a válás alkalmából is! A keresztény (vagy eresztény) egyháznak is templomban kelljen kimondani a válást, az egybegyűltek előtt. Az extáncot se hagynám ki, ami által a szárazözvegytáncon összegyűlt pénzt a fiatal elváltak megfelezik és külön autóval folytatják az útjukat, egyedül, vagy a cserepartnerrel együtt.

  4. Hugi szerint:

    Rezeda távolról sem “családanyaként” kritizálta Varga Juditot. Azt, hogy a “gyerekei olvasni tudó, érző emberek” a kedves miniszter asszonynak kellett volna szem előtt tartani. Igen. Igazad van, az ilyen írások sokat ártanak. Például Varga Judit hírének, azonban ha nem követi el azokat (jóindulatúan nevezett) hibákat, akkor a kutya sem foglalkozott volna sem vele, sem a válásával.

    Rezeda azt választotta, hogy ő ír másokról, nem pedig azt, hogy róla írjanak. Ami az életéből nyilvánosságra tartozik – itt van a cikk mellett, leírt ő mindent magáról – még pedig szórakoztatóan. 🙂 Szerintem nem fogja sem ő, sem a családja rosszul érezni magát, ha elolvasod. 🙂
    Még annyit… Varga Judit családját ő saját maga Varga Judit keverte bele, nem pedig Rezeda.

    Gyurcsánynak pedig semmi keresnivalója ebben a történetben. Majd ha lesz, biztos vagyok abban, hogy erről is le fogja írni Rezeda a véleményét. 🙂

  5. glorianna szerint:

    Szele Tamás mai első mondatát (https://forgokinpad.blog.hu/2021/02/14/erkolcsi_piedesztal) parafrazálva: felmászni egy csinos magas uborkafára jó ötlet, csakhogy akkor az uborkafalakóról minden látszik. Az is, ha néhány héttel a csaknem 200 milliós kölcsön felvétele után hirtelen három gyereket egyedül nevelő szerencsétlen anyuka lesz a dekázgató, beszólogató miniszterasszonyból.

  6. trabant szerint:

    Ha korábban figyelt az ember, ez a válás-bejelentés várható volt. Elég a fotót megnézni, amin Orbánnal együtt szerepel a kinevezése vagy beiktatása alkalmából. Az a szerelmetes pillantás mindent elárult Varga Juditról, amit most tett közhírré.

    Valaki feltenné a kép linkjét? Kösz.

  7. cyr45 szerint:

    Ki adta be vajon a válókeresetet?…

    Azért abból is lehet(ne) következtetéseket levonni!
    Mert az, hogy “közös megegyezéssel”, a szennyes kiteregetése nélkül fog történni a procedúra, és igen gyorsan, azt borítékolom!

    És igen, kizárólag a miniszterre, az ő cselekedeteire, és nem a családanyára kérdezett rá a média!
    Tehát ez utóbbi státusszal megpróbálni összemosni, mintegy megpróbálni mögé bújni, legalábbis “nem elegáns”…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!