Gedeon bácsi

Képzeljük el most a boldogtalan kormányhivatali csinovnyikot, akinek teljesítenie kell az elvárásokat. Az írott és íratlan, csak a levegőben reszkető parancsokat, hátán érezve a kartársak tekintetét, hogy vét-e valami apró hibát, ami kilóg a NER darutollas, ájtatos, tömjénszagú, sunyi világából, hogy kellően egymásra lépnek-e a talpai. Pokol lehet egy ilyen csinovnyik fejében, és így kerül eléje a besúgás a Meseország mindenkié című könyvről. Valamelyik házmester égető szükségét érezte a közérdekű bejelentésnek tisztességtelen kereskedelmi gyakorlattal vádolva meg a kiadót mert „az nincs feltüntetve, hogy a mesék a hagyományos nemi szerepektől eltérő viselkedésmintákat jelenítenek meg”.

Továbbá: „A fogyasztók, tudtukon kívül a mesék szokott tartalmán túlmutató tartalommal találkozhatnak, és a könyv megvásárlásáról félrevezető információk alapján dönthetnek.” Így a csinovnyik kötelezte a kiadót, hogy tüntesse fel a borítón – vagy hol – „hogy a mesék a hagyományos nemi szerepektől eltérő viselkedésmintákat jelenítenek meg”. A csinovnyik nem túlművelt irodalmár, ellenben egy szervilis féreg. A Grimm mesékre rá kellene írni ezek szerint, hogy horror, csak tizennyolc éven felülieknek, némely világszép magyar népmese elmenne pornónak, a János vitéz maga a pszichedelikus trip, szóval ne nézzük egymást hülyének, és nézzünk ki Orbán seggéből néha, bár nehéz belőle a kilátás.

Az ilyen csinovnyikok az életünk valós megkeserítői voltaképp, velük találkozunk a hivatalban, s mint kitetszik, ők hozzák meg a határozatokat a józan ész ellenében, de a hatalom szellemének megfelelőn. A csinovnyikok a NER motorja, de ez nem nóvum. De, hogy megint a homofóbiánál, genderezésnél tartunk, az nem tréfadolog. A nerkatonák alapvetése, hogy a fiúknak fütyijük van, a lányoknak meg puncijuk, és ők ehhez társítják a szerepeket is fakanállal-szüléssel, katonásdival-focimeccsel, a közös elem a vak komondor. Hímsoviniszta, macsó világ az ideájuk homofóbiával fűszerezve, amiből képtelenek kikeveredni. Ungár képviselő tett fel egy egyszerű kérdést a hatalomnak egy tankönyvről, amitől megint kicsordult a takony.

A NER tankönyvei híresen primitívek, és egészen ostoba, mondhatni útszéli módon közvetítik a kisdedek számára a Fidesz feudális világképét a fentebbi nemi irányultságtól kezdve a nagymagyar nacionalizmusig és sovinizmusig klerikális habokkal fűszerezve. Az egyikben van egy kérdéssor, amely azt sulykolja, hogy a nők egymás közt kizárólag családról, érzelmekről, ételekről beszélgetnek, a férfiak ezzel szemben üzletről, sportról, autókról, politikáról. Nos, Ungár azt kérdezte a hatalomtól, ezt így megfelelőnek tartják-e, mire Rétvári elvtárs mint válaszadó kijelentette, hogy Ungár felült a gender-expressre, és már azt is tagadja, hogy az anya nő, az apa férfi. Figyelemre méltó asszociatív teljesítmény.

Sőt, a végére odáig jutott Rétvári elvtárs, hogy a Gyurcsány-kormány idején az óvodai nevelés programjában tiltották, hogy a fiúk autózzanak. Szerintem Rétvári elvtárs ezen a ponton már hörgött és habzott a szája. Nos, mint tudjuk, Gyurcsány a sátán szerepében örök, de ezzel szemben a Bajnai-kormány idején írták bele az alapprogramba, hogy az óvoda “elősegíti a nemek társadalmi egyenlőségével kapcsolatos előítéletek lebontását”, ebből lett mára az a fideszes emlékezetben, hogy akkor nem engedték matchboxozni a fiúkat, illetve babázni a lányokat. Ez is ilyen szemkilövetős városi legenda, viszont arra alkalmas, hogy Rétvári elvtárs és rajta keresztül az egész Fidesz-KDNP kétséges intellektuális és morális állapotát megmutassa.

Gendereznek, buziznak, anyanőznek a csatornán menekülés után Kaleta árnyékában, amihez azért pofa kell, de az van nekik, mint tudvalévő. De, hogy ezt a nagy feszültséget oldjuk azért valamelyest, idézzük fel Szécsi Pál Gedeon bácsi című neoprimitívjét, amelyben Gedeon bácsi – mint ismeretes – Meseország királya és a nők bálványa. Ez itt csak egy véletlen egybeesés mára, viszont arra is bizonyság, hogy a fiúknak volt kitől tanulniuk a macsóbunkóságot, ami probléma ezek szerint időtlen, és képtelenség meghaladni. Gogolákné elvtársnőnek is kurta volt a szoknyája, mert beszívta a hanyatló nyugat ópiumát, vagy később Coca-cola mámorban fetrengett az egész világ. Mint kitetszik, az idő körben forog. Ebben is igaza volt José Arcadio Buendinának.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
3 hozzászólás “Gedeon bácsi
  1. Yeti szerint:

    “Ne gondolkodj. Ha gondolkodtál,ne mondd el. Ha elmondtad,ne írd le. Ha leírtad, ne írd alá. Ha aláírtad, ne csodálkozz…”
    Na de ennek vagy 60 éve, hogy nem tudom ki az eredeti szerzője.
    Ebben a féreglyukban visszafelé halad az idő.
    Nemsokára kiderülhet kitől hallhatták a többiek először.

  2. Jane Doe szerint:

    Tényleg itt az idő, jöhetne már, hívjuk együtt: “Doktor Kotász! Doktor Kotász!”

  3. kovács_ügynök szerint:

    Akkor ezzel mi legyen?

    Magyar népmese: Köcsögkirály
    “Köcsög Jankó is fölkerekedett, hogy szerencsét próbáljon. Azért hívták köcsögnek, mert nagyon kicsi volt. Kisköcsög.”

    Priceless: https://youtu.be/D30F4qKGcFo

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!