Gyuszi szomorú

Rendőrségünk, aki szolgál és véd minket – úgy is, mint migráncsok rohamai és dudálós gonosztevők ellen –, tegnap beszámolt egy hőstettéről, mikor is erős munka után elkaptak egy felettébb veszélyes, társadalmunk keresztényi épülésére módfelett ártalmas alakot, aki fűrészport akart lopni. Elfogták őtet, kicsikarták a beismerést, és elhatározták, hogy őrizetbe veszik. Egyenesen két zsák fűrészport akart lopni a haramia, már bekészítette a zsákmányt a babakocsijába, amivel fuvarozta volna el, de a tulajdonos megzavarta, így elinalt. Ezután hajkurászták őtet a rend éber őrei, és ártalmatlanították.

A fűrészpor – mint a heroikus történetből kiderül – meglett, mert el sem tűnt, ahogyan a bűnös hanyatt-homlok menekülve odahagyta a babakocsival együtt. Nem tudjuk, mi lett a babakocsival, ki volt annak a sofőrje, milyen típus volt. Nyugati-turbós-alufelnis fűthető üléssel, dízel vagy elektromos, vagy olyan, amilyeneket lomtalanításokon láthatni kulló szerepben lehangoló emberi sorsokat mutatva. Minden bizonnyal bűnjelként szerepel a raktárban, mint a nagy fűrészpor-rablás bizonyítéka, egyben társadalmunk romlásának jele, amikor a lélek huss, elillant belőle, hogy vissza se nézett.

Nem tudom, mi most az árfolyama egy uncia fűrészpornak, mit mutat a tőzsde, ér-e egy zsák fűrészpor egy zsák krumplit, ami tán mindegy is, mert a bűnt üldözni kell erősen. Meg kell torolni a kakaóscsigát, dudálást, elhajló mesekönyveket és elképzelt dolgokat is. Budai Gyula fideszistának erre hivatala is volt, mint elszámoltatási kormánybiztos. Elég csak ránézni erre a Gyulára, s látszik mindjárt, hogy bűn előtte meg nem áll, hanem visítva menekül. Budai Gyula abban az időben kapta ezt a hivatalt, amikor Pokorni kollégája párttársait kézlevágással fenyegette, ha a közösbe nyúlnak.

Ezért Pokorni el is tűnt a Fidesz ormairól, s hogy ideája haszontalan volt, abból is látszik, hogy a Fideszt nem félkarúak pártjának hívják. De nem azért, mintha Pokorninak ne lett volna alkalma használni a macsétéjét, hanem, mert az erkölcsök föllazultak erősen. Most, hogy mindenki lop, mondhatni, ez a belépő a klubba, ez a Budai nosztalgikusan emlékszik vissza az időre, amikor elszámoltatási kormánybiztosként, élet és halál uraként grasszált, munkájának eredményessége pedig azon volt mérhető, hány szocit tudott vezetőszíjon mutogatni. Nem volt túl sikeres.

Olykor azonban elszámoltatási kormánybiztosok, hajóskapitányok bekattannak, és rögeszméjükké válik valami vagy valaki. Ahogyan Ahab kapitánynak Moby Dick, Budainak Gyurcsány a nemezise, hogy azóta sem tud lekattanni róla. Most is, hogy Biden nyert az usákoknál és nem Trump, Budainak erről az ugrott be: Gyurcsány. Sőt, hozzá tette, élete nagy kudarca, hogy Ferencet nem tudta börtönbe juttatni. Mi pedig azt tesszük hozzá, akkor elszámoltatási munkáját végezte rosszul, vagy a hivatal volt fölösleges. Az volt, de Budai generikusan is az.

Az amerikai demokrata győzelem azért idézte fel benne Gyurcsány lebegő képét, mert eszébe ötlött, hogy állítólag Eleni Tsakopoulos Kounalakis volt amerikai nagykövet még 2011-ben egy ebéden lényegében megfenyegette Gyurcsány Ferenc elszámoltatása miatt Sukoró-ügyben. Ezért nem sikerült a Gyuszi küldetése, és ezért máig szomorú nagyon. De hiába mondták a képébe Gyulánknak, hogy Gyurcsányt nem más, mint maga Polt mentette fel, ő csak az amerikai demokraták rémségeiről beszélt, ami ím, újra fenyeget. Ez a Biden itt fog terroristáskodni az erkélyen.

Utasítgatja Poltot, elveszi Varga igazságügyis labdáját vagy Handó szemüvegét, egyáltalán, ami van, az a világvége maga. Budai amúgy nem győzi hangsúlyozni, hogy ő a jog tántoríthatatlan embere, ám amikor figyelmeztetik, a bíróság arra kötelezte, hogy elszámoltatási tevékenysége miatt bocsánatot kell kérnie Gyurcsánytól és Bajnaitól, kijelenti, hogy a bíróság ezt a kötelezvényét földughatja magának. A jog emberének tehát különös a viszonya a joghoz, mondhatni, leszarja. Akkor a fűrészporos ember is mehet haza a tömlöcből vélekedésem szerint.

Ez a következtetés azonban csak az egyik folyománya az írásműnek, a másik volna Budai elvtárs állapotának szemrevételezése. Ő egy ilyen alak, akinek élete célja és egyetlen értelme, hogy valakit börtönbe zárasson, s ha ez nem sikerül, mert az illető bűntelennek találtatik, akkor még tíz év múltán is ezen rugózik. Hogy nem sikerült, ejj, nem. Nos hát, akkor kimondjuk, amit önmagáról sugall: az élete felesleges és értelmetlen. Ez színtiszta logika, érzelmek nincsenek benne. Megértjük, hogy Gyuszi szomorú, mi is azok lennénk, ha rádöbbennénk, mennyire semmik vagyunk.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum