Leprás vagy-e?

Olybá tűnik, hogy a fideszisták zömében lakozik egy Bayer Tagkönyv. Nem olyan mívesen mocskos a szájuk, mondataik és jelzőik nem pácolódtak fekáliában, de szívesen használnák az ő zamatos, útszéli nyelvét. Ám nem megy. Ezért nincsen tisztikeresztjük vagy más NER-plecsnijük, de a belsejük ugyanaz. Mert ugyanis nem csak a szem a lélek tükre, hanem a beszéd és írás is, mint ami csodák a gondolatok tükörképei, vagy éppen azok maguk. Nem mennék bele itt mindenféle szemiotikai elmélkedésbe, csak mintául hozom Szalay Ferenc szolnoki fideszista polgármester esetét.

Ő pedig, amikor egy idős női választópolgár megjelent nála meghallgatáson valami ügyben, bekapcsolva felejtette a mikrofonját annak távoztakor, és hallatszott a szinte megkönnyebbült, de ítéletbe forduló sóhajtása, miszerint: „Ennyi vén kurvát”. Ez négy éve történt, nyilvánosságot is kapott, de Szalay polgármestert azóta is szeretik, folt rajta nem esett, még a „vén kurvák” is rajonganak érte. Ki érti ezt? Mindez viszont csak azért jutott az eszembe most megint, mert ezúttal Szarvas fideszista polgármestere, bizonyos Babák Mihály elvtárs nyilvánult meg hasonló mélységekkel.

Úgy – mint kifejtette -, hogy a covidos fertőzötteket, akik karanténban vannak, hasonképp kell kezelni szerinte, mint a leprásokat, úgy kell bánni velük erősen. S bár igyekezett kijelentését finomítani, de azt nem lehet. Freud és Jung urak, az általuk megénekelt tudatalattik ugyanis nagy hatalmú micsodák, sokszor esik a csapdájukba a felettes én, de ne menjünk most bele az Id, Ego, Superego bonyolult viszonyaiba. Legyen elég annyi, hogy Babák elvtársból kibuggyant a benne rejtező vadállat, az evolúció során a Mezozoikumból ott maradt gyíkszerű tudat.

Feltehető, hogy Babák elvtárs fideszi voltából fakadólag legalább olyan mélyen vallásos, mint Kaleta nevű párttársa, és így együtt őrizgetik a tábortűz mellett a keresztény kultúrát. E ponton viszont rámutatnék Babák elvtárs valamikor volt hittanóráira – vagy nem volt –, és felhívnám a figyelmét az Ószövetség idevágó passzusaira: 4Móz 5:14; 12:915; 2Kir 15:5. Itt pedig az szerepel, hogy a leprásnak szakadt ruhát kellett viselnie, haját leengedve hordania, és ha valaki a közelébe ért, azt kellett kiáltania, hogy: tisztátalan. Az ilyen betegnek el kellett hagyni otthonát és a lakott területeket.

Jézus korában ez volt a divat, föltehető tehát, hogy Babák elvtárs, mint a hit őrizője ilyesmire gondolt a mai leprásokat emlegetve. De nem. Babák elvtárs ugyanis nem olvas Bibliát, mert, ha ilyet tenne, azt is tudná (Mk 1:40), hogy Jézus annak esdeklése után nem csak közelített egy lepráshoz, de a kezét is kinyújtotta, és kora szokásaival szakítva megérintette a beteget. Tehát, melyik verzióra számítsunk, ha elkapjuk a leprát, ez itt a nagy kérdés. Továbbá, mert idevág, hogy elég-e a tízparancsolat szerint élni, hogy megelőzzük a bajt, erről Kásler még nem adott útmutatást, mert biztosan manikűrösnél van.

Viszont a Fidesz pártközpont figyelmét meg arra hívnám fel, hogy figyeljenek oda az elhajlókra. Mert Babák elvtárs olvasatában, ha a covidos leprás, kies hazánkban pedig már jóval százezer fölött van a számuk, ebből fakadóan Magyarország nem egyéb, mint lepratelep. Ebből is kitetszik, hogy Babák elvtárs nem elég képzett ideológiailag, nem tudja azt sem, hogy mi a Duma bojkottja. Vigyáznék hát a számra, ha fideszista volnék, mert lesújthat rám a párt ökle, pedig csak a libsiket akartam móresre tanítani. Tessék világosan, érthetően, artikulálva beszélni, mint Kövér pedellus.

Ő nem szarozott legutóbb sem, és baloldali, libsi, komcsi, neomarxista moslékkoalíciózott. Ez tiszta beszéd, tudjuk belőle a helyünket a sarokban. Nem ám vén kurvák meg leprások, pláne szégyenlősen suttogva. Zárásként, ha legközelebb azt mondják nekünk, hogy több Balatont, aztán közben nem is kormánygéppel elmennek Hawaii-ra kokózni, jusson eszükbe, hogy száz éve még az is csak egy lepratelep volt. Szomorú azonban, hogy mi, leprás vén kurvák oda nem juthatunk el, mert nem közlekedünk harminc éve is röpcsivel. Sőt, már a Balatonra sem megyünk, mert az is a párté.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
4 hozzászólás “Leprás vagy-e?
  1. Jane Doe szerint:

    Magamban másként fogalmaztam meg a kérdést: fideszista vagy-e, avagy nem. És ha az “avagy nem” kategóriába tartozol, akkor már mindegy, csak megfogalmazás kérdése, hogy leprás-covidos-lipsibolsikurvaanyja-mindegyellenség-elpusztítandó vagy. Ezért hát: “gondoljátok meg, proletárok”.
    Ha nem gondoljátok meg, tényleg marad a Duma bojkottja. Meg a lepratelep.

  2. Paulus Maior szerint:

    Könnyen belátható, hogy ez az ürge nem egy észkombájn. Kontextusból kiragadott szerencsétlen kijelentését inkább az eszének, mint a rosszindulatának tulajdonítom.

  3. Polonyi Kati szerint:

    Csak azt sajnálom, hogy pár év múlva, akik olvassák a rezedát, nem fogják érteni. Mi még tudjuk, hogy ki miért megy manikűrőshöz, na de későbbiek is értik az ilyen utalásokat?

  4. remete szerint:

    40 éves klasszikust játszott be ide a tudatom:
    “Ez az a lepratelep
    Ahol senki sem beteg
    Itt festve vannak a foltok
    Itt mindenki boldog…”
    https://songbook.hu/lyrics/9441/vigyetek-el

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!