Josef K. bűne az volt, hogy nem kérdezett, ezért kivégezték. Ez a mi emberünk meg nem kér. Akkor éhen fog halni?
Josef K. bűne az volt, hogy nem kérdezett, ezért kivégezték. Ez a mi emberünk meg nem kér. Akkor éhen fog halni?
Ismerős? Ez a citátum Sánta Ferenc „Sokan voltunk” című elbeszéléséből való. Úrfikoromban ezzel riogattak a tanár nénik, mert a nagyapa a novella végén elmegy a „büdösbe” meghalni, hogy több étel maradjon a háznál.
Egy neonáci párt vezére mellett ücsörögni nem csak magánemberként zsenánt, hanem, ha izraeli nagykövet az ember, politikailag sem éppen korrekt dolog.
Ide jutottunk röpke negyed század alatt. Előtte sem volt jobb, ám akkor még hallgatott a sötétség. Most tohuvabohu van, és artikulálatlan ordítás. Meg Szent Márton. Ennek a háromnak a bizonytalan, suttyó, alpári elegye: ez Magyarország.
Smitt úr felügyeletével Mészáros úr beszáll a kotoniparba is, a felügyelőbizottság meózza a terméket az ország összes uszodájában, és amikor minden összeáll egy végső küzdelemre, kijelentjük, hogy Európát megvédtük a gecitől.
Rögtön világossá válik az unortodox nyitás a sztyeppék felé, és minden más titok is. Olyannyira literátus népek ülnek a nyakunkon, hogy azt mi, porbafingók egyáltalán nem érdemeljük meg.
– A rosseb. – Ennyit mondott Béla, és a szemén látszott, hogy nagyon messziről jött vissza.
Összevont szemölddel és konyuló ajkakkal őrködik a család erkölcsi és szellemi tartásán, mert férfiemberként csak ez a dolga. Ha a cselédmunkát csak az asszonka végzi, akkor értjük már a vak komondort is.
Legutóbbi hozzászólások