’Egáll az ész – Százhárom cseléd Felcsúton

Amikor Antonio Coimbra de la Coronilla y Azevedo, azaz Greg Wonder, tehát Bud Spencer, az alterego találkozik a milliárdosok személyzetével, egyetlen kérdése van csupán. – Mi jót főztél ma nekünk Zeffa? – Más egyéb nem érdekli őt, pedig van a brancsban lovász, fodrász, szobalány, manikűrös, inas, titkár, és még rengeteg bábu az ő szolgálatára, valamint a banánültetvény mezítlábasai.

Amikor pedig a magyar milliárdos jódógában megalapította budija tövében az ő kies akadémiáját, amely az elmúlt öt évben kilencmilliárd forintot kapott TAO címen a közösből, akkor nem számolt a személyzettel, amelyben Zeffa ugyan nincsen, mert a gazdának elég a szotyola, a kolbászt is máshol tölti, a pálinkát is másutt főzi, egyéb földönfutók ellenben bőven akadnak fatornyos stadionja tövében, az ő banános földjén.

nincs_ketto_negy_nelkul-002_503425_39477Huszonkét takarító, huszonhárom karbantartó, a marketingigazgató öt főállású munkatársa, aztán három archívum-igazgató, öt edző, kilenc irodai asszisztens, egy iskolaigazgató és még sokan mások. Összesen százhárom főállású cseléd, akiket etetni kell, ezért százhárom milliót kértek még a bérük felére onnan Felcsútról. (Megkapták, perszehogy) A kilencmilliárdról, ami semmire sem elég ezek szerint, nemrégiben derült ki, hogy közpénz jellegű, ez a százhárom millió szintén, de ez voltaképp nem is tétel már.

A jó kuzinoknak a filmben (Nincs kettő négy nélkül ) – ami beugrott erről az egészről a rongyrázás okán – mindenféle üzleteik vannak, amelyből fussa a népes szolgaseregre, és pláne Zeffára, ez a mi kuzinunk viszont a népe farkával verdesi a csalánt, mert így szokta ő, amióta az eszét tudja, és amióta semmit sem dolgozott, mégis gazdagabb, mint a Coimbrák, pedig még szaxofonozni sem tud.

Azért, hogy visszatérjünk a magyar rögvalóhoz, a legjobb magyar akadémiának minősített debreceniek négy munkahelyre kértek támogatást, igaz, aztán nem is kaptak semmit. Különös hely ez a Felcsút tehát, amióta az ide született megváltó valóságosan is istenkirállyá vált. Stadion, kisvasút, fűtött pálya, milliárdos Makovecz-kazánház és igen tehetséges polgármester OKJ-s gázszerelő tudással, ami éppen elég egy jachthoz, valamint mindenhöz, ami OV szemének, szájának ingere lehet.

Sok ingere van neki. Annyi, hogy sorolni is tereh, legutóbb épp Népszabadságot óhajtott, és meg is kapta az ő alteregoja – akit Mészáros Lőrincnek hívnak – által.

„Eliot Vance: Olimpia asszony szereti Proust-ot, Baudelaire-t, és Whitmant. Megőrül Thomas Mannért, Beckettért, és Joyce-ért.
Greg Wonder: Jó kis cafka lehet.”
Ezen a röpke párbeszéden jót lehetett röhögni, amikor a filmben elhangzott.

bazingaAkkor már kevésbé vidám az ember, ha tudja, hogy nagyjából ilyen nívón álló mókus veszi meg a fél országot, amelyet „exponenciális javak”-nak tekint minden bizonnyal. Más épeszű magyarázat a szerzésre nincsen. Ez a fogalom azt takarja, hogy valami azáltal válik értékessé a tulajdonosa számára, hogy azt más nem tudja megvenni, vagy nem veheti meg. Viszont nem foglalja magában ez a meghatározás, hogy amikor minden megvan, még a fenntartását is a közösből fedezi a burokban született. Ezeknek ez is sikerült.

’Egáll az ész. Tényleg, ’egáll az ész. Nem ment el teljesen az eszem. Ezt a mondatot meg a haverom, Sheldon mondta, amikor önkényesen úgy döntött, hogy ezentúl nem használja az „m” betűt, száműzi úgymond az ABC-ből, és be is tartotta a fogadalmát egy darabig. Hogy ez hülyeség? Persze, hogy az, mégis jobb annál a szürreális masszánál, amit Magyarországnak neveznek, s ahol a nincstelen proletár fizeti az ő pénzéből síbolt banánültetvény munkásainak bérét is, hogy egy fillérbe se kerüljön az egész rohadt élet a tudjuk, kinek. ’Egáll az ész. Tényleg, ’egáll az ész.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum