A futás veszélyességéről

orbán futAz emberi hülyeség végtelen a maga idült egyszerűségében, és a több száz Isten – amely voltaképp egy és ugyanaz más-más alakban, ha van egyáltalán – óriási bánatára a két lábon járás időszaka óta ez az esetek túlnyomó többségében vallási alakban mutatkozik meg. Mint most Kanadában, és véletlenül épp muszlim köntösben.

Mint hírlik, az Al-Taqwa College igazgatója, Omar Hallak megtiltotta a lány diákoknak, hogy sporteseményeken induljanak, indoklása szerint, ha a nők túlságosan intenzíven futnak, akkor „elveszíthetik a szüzességüket”. Annyit tapasztalatból megjegyezhetnék, más tevékenységek intenzív, sőt kevésbé élénk gyakorlása közben a defloráció sokkal hamarabb, és sokkal alaposabban következhet be, de mint tudjuk, az élet ennél bonyolultabb.

Mesélhetne erről a mi Semjénünk, meg az ő pártja is, akik odahagyva a cölibátust már kurva régen elveszítették az ő érintetlenségüket, amit csak tetézett a boltok vasárnapi bezáratása, megint csak vallási köntösbe bújtatva. És nem csak a kilukadással van a baj, egészen egyszerűen annyit futkorásztak a Magyarország nevű maratonon, hogy a nagy többség már nem is csak megesett lyánykának tekinti őket, hanem egyenest ordas ribancnak. Így megy ez, sajna.

A másik ilyen ártatlanságát veszített alakulat az ő édes szoptató dajkájuk, a Fidesz névre hallgató kompánia, akikkel meg már oly rég esett meg a gyalázat, hogy sokan el is felejtették, pedig nem ártana emlékezni. Még 1998-ban kezdtek ők intenzíven futkorászni, amikor imámjuk kijelentette: lecseréli a telefonkönyveket, és nekilátott a saját képére formálni az egész világot, holott nem erre kapott felhatalmazást.

boltAztán nyolc évig csak az edzőpályán gyakorlatozhatott ez a drága, aki akkor már rég nem volt ártatlan, most meg, hogy már öt éve újra a centerpályán rohangászik, úgy tűnik, két pofára tömi magába a kokszot, és olyan iramban halad a végleges elkurvulás felé, hogy egy Bolt – nem vasárnapi, hanem Usain – kutyafasza hozzá képest. A vágta végén nem hogy hártyája, még vaginája sem marad, csakhogy ez a rohanás a nézők vesztét kezdi okozni, akik magunk vagyunk, mert óriási a menetszél. Ennyit a futás veszélyeiről kutyafuttában, ha már.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum