Tíz darab zongora

14760Mint az minden NER-ben egyesült polgártársunk számára évek óta köztudomású, Magyarország jobban teljesít. Efölött nem nyitok vitát. Olyannyira igaz ez, hogy miután stadionból annyi van már, akár a szemét – mint hercegkisasszony a Burgban, copyright by: Svejk, a derék -, imhol eljött az ideje a kultúra fölvirágoztatásának. A szavakkal nem sokra ment eleddig a rezsim, mivelhogy a pitypangok nem nyílnak megszakítás nélkül, erről Kerényi főideológus tudna behatóan mesélni. Lefösteni sem lehet minden szart, a képeket csak egymás közt tudják ajándékozgatni az elvtársak, mégis valahogyan meg kéne fogni a magyar népnek az ő lelkét.

Ezt gondolták, ezen törekedtek megszakítás nélkül a mi sorsunk kiválasztott irányítói, de nem sokra mentek. Mígnem valaki a hátsó sorban fölriadt kómájából, és ébredezvén fölkiáltott a frakciónak az ő ülésén: a zene meghatározatlan tárgyiasság. Ez jött ki belőle, de legott vissza is aludt. Néztek az elvtársak szemre-fejre, bambán leginkább, és egyszer csak a fiatalok közül az egyik, amelyik még marxizmus-leninizmus estin végzett az átkozottban, meg nem világosodott hirtelen. Jelentkezett szólani, és a szót meg is adta neki a tábornok. – Ezt a Lukács mondta az ő esztétikumjába. – Milyen Lukács? – Hát a komcsi filozopter. válaszolta ez a fiatal. Akkor lehet benne valami, de ezt ne verjük nagydobra. Így döntöttek a frakciósok.

hangjegyekAkkor basszuk a pénzt zenére, vélekedtek, és el is fogadták a közös nyilatkozatot. Tíz Bogányi-zongora megvásárlásáról határozunk, a hangszerek pedig magyarországi és külföldi közintézményekbe kerüljenek. A határozat a pénteki Magyar Közlönyben jelenjen meg, és a határozat felhívja a nemzetgazdasági minisztert, valamint az emberi erőforrások miniszterét, hogy gondoskodjon 764 millió 54 ezer forint rendelkezésre állásáról az Emberi Erőforrások Minisztériuma költségvetési fejezetében. A pénz előteremtésének határideje július 15- e. Jól végezték a dolgukat, ám nem jutottak dűlőre abban, milyen közintézmények legyenek azok. – Stipistop, Felcsút. Mondta a tábornok. – Ez egyértelmű, vezérem. Nyugtatgatták. – Aztán a többi? Vetődött fel. – Ki nem szarja le. Mondta határozottan ez a legnagyobb. – És a pénz? Aggódtak azért. – Azt meg pláne. Zárta le az ülést a pocakos. És hazamentek a legények.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!