Márfi Gyula érsek szerint a Charli Hebdo a hibás

márfiJól megmutatta:

Miért kellett a lapnak meztelenül ábrázolnia Mohamed prófétát és a lehető legalpáribb eszközökkel kigúnyolni a kereszténységet, illetve “izraelita testvéreink” hitét? – kérdezi Márfi Gyula érsek, aki liberális embernek tartja magát, és nem szeretne “az ultraliberális újságírók véleménydiktatúrájában” élni. Szerinte a Charlie Hebdo-féle túladagolt szabadság az, ami öl. Emellett természetesen elítéli a terrorcselekményt és imádkozik az áldozatokért.

Márfi Gyula kifejtette: ő ugyan egyetért a megemlékezéssel és elítéli a párizsi terrorcselekményeket, de “őszintén meg kell mondania”, hogy a szörnyű cselekményekért nem csak a terroristákat és elvbarátaikat tartja felelősnek, hanem “a Charlie Hebdo újság alkalmazottait is és még inkább azt az ultraliberális törvényhozást, amely a vallásukhoz ragaszkodó európai polgárokat nem védi meg az olyan durva, ízléstelen és – egy normális jog szerint – törvénytelen támadásoktól, mint amilyeneket az említett újság rendszeresen elkövetett”.

Márfi logikája szerint mivel a vétkes jogrendszer nem ad tisztességes eszközt a megbántottaknak, hogy megvédjék magukat és a hitüket, így számukra nem marad más eszköz, mint a törvénytelen – és az érsek szerint is “erkölcstelen” – önbíráskodás. Márfi Gyula szerint is alapérték Európában a szabadság, de nem az a túladagolt szabadság, ami előtt “az ultraliberális európai ember térden csúszik”. Szerinte az efféle szabadság már “olyan, mint egy túladagolt gyógyszer, már nem gyógyít, hanem öl”.

Komment? Az nincs, és nem is lehet. Csak ennyi:

charlie_hebdo_antireligion

„A pogány Süttőfia Süttő gondolatai miközben Vencellin abádszalóki prépost parancsára testét négyfelé szaggatták

(Megjegyzés: A prépostság négy kimustrált kancát adott a szaggatáshoz. Emiatt a művelet csak a negyedik rugaszkodásra sikerült.)

1. Céltalan erőlködés. Mit tud egy libafertály arról, hogy tíz perccel ezelőtt még egész liba volt? És megfordítva: zavarja-e egy liba nyugalmát, hogy tíz perc múlva levágják, felnégyelik, ropogósra sütik? Ha erre gondolok – és nem ordítok éppen -, jókat nevetek magamban!

2. Az új vallások milyen türelmetlenek! Ha történetesen én győzöm le a szentháromságistákat, én bizony nem macerálom a prépostot, hanem egyetlen kardvágással kétfelé szelem. Pedig nekem jobbak a lovaim!

3. A gyávaság forrása, hogy az emberek nem tudják elképzelni a rossznál még rosszabbat. Én azonban, ha elgondolom, hogy négy helyett nyolcfelé is szaggathatott volna a prépost, helyzetemmel, még ha nem is valami rózsás, mégiscsak elégedett vagyok.

4. Sokszor tűnődtem: vajon meddig remél az ember? Most már tudom: az utolsó pillanatig. Feleim, szántsatok, vessetek, és este mécsvilágnál pogány dalaitokat bátran énekeljétek! Ímhol én most is tervezek, remélek, és keresek megvételre, esetleg abádszalóki házhely cserelehetőséggel, jó állapotban levő férfi pézsmapocok bundát, zömök alakra, háromnegyedest. Pedig már megyek széjjelfele!”

(Örkény egyperces)

Meg még ajánlott olvasmány a Tízparancsolat is, főleg az egyik passzus: Ne ölj! Nem így van érsek úr? Egyébként meg az összes fideszes tartótisztjének is ajánlom szíves figyelmébe:

kotabla

A tízparancsolat

1. Ne tisztelj más isteneket.
2. Ne csinálj faragott képet (bálványt) és ne imádd.
3. Isten nevét hiába ne mondd.
4. Szenteld meg a hetedik napot.
5. Tiszteld apádat és anyádat.
6. Ne ölj.
7. Ne törj házasságot (ne paráználkodj).
8. Ne lopj.
9. Ne tégy hamis tanúságot.
10. Ne kívánd, ami embertársadé.

Ámen

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!