A Lex RTL és a szabadságharc

Isten bizony mondom, hogy se ingem, se gatyám nekem az RTL Klub, mi több, nem is nézem – na jó, mostanság a híradót, hogy lássam, hol tart az új magyar bohózat, a szabadságharcnak ez az új fejezete -, de azért mégis. A szívem nem őértük vérzik, hanem más zavarja. Jelesül, hogy tankkal mennek neki, eltiporni igyekezve egy olyan médiumot, amely nagy befolyással bír, és kormánykritikát is megfogalmazhat. Mostanában ezt teszi, mint modern Csipkerózsika, aki egy kicsit későn ébredt. Ha már az Origó főszerkesztő-váltásánál tutult a fél világ, most mért ne lehetne, az ügyek egy tőről fakadnak, s ha már Ómolnár Miklós (Story, a sztármagazin) lapátra tétele, vagy a Népszabadság főszerkesztő váltása ilyen szinten szinte senkit sem érdekelt, pedig beleillenek a sorba. Az RTL azonban a jelek szerint nagyobb falat, többeknek fáj.

Kitetszik, hogy az RTL miatt módosította a reklámadóról szóló törvényt a Fidesz, hogy a kereskedelmi tévé idén se tudja elkerülni az adó megfizetését, a módosító javaslatot L. Simon László nyújtotta be tegnap az Országgyűlésnek. A Fidesz-es képviselő azzal indokolta a javaslatot, hogy az adóelkerülés, illetve az adókötelezettség-teljesítés elmaradásának megakadályozása érdekében szükséges a még hatályba sem lépett törvény módosítása.

Az RTL Klub a honlapján reagált a módosítóra.

„Semmi váratlan nem történt: nyilvánvaló volt számunkra, hogy a törvényalkotói szándék nem volt más, mint az RTL ellehetetlenítése, és ezzel a sajtószabadság durva korlátozása Magyarországon, ezért szinte tudni lehetett, hogy ha az eredetileg elfogadott törvényt nem sikerül úgy megfogalmazni, hogy az ezt a célt elérje, azt azon nyomban módosítani fogják, és még inkább az RTL-re szabják. Mindez egyértelmű beismerése mindannak, amit mi hetek óta mondunk, és a kormányzat hetek óta tagad: ennek a törvénynek semmi köze az arányos közteherviseléshez, a kereskedelmi televíziók műsoraihoz. A törvény célja mostantól még világosabb: ne maradjon olyan jelentős médium az országban, amelyet a hatalom nem tud befolyásolni. Hogy célját elérje, azoktól az eszközöktől sem riad vissza, hogy korlátozza a szabad versenyt, a piacgazdaságot és a sajtószabadságot.”

„Tanulmányozzuk az államfő által hitelesített törvényt, kiszámoljuk, hogy pontosan mekkora adót szabnak ki ránk, mert a pontos összeget még nem is tudjuk. De utána lépünk” – jelezte Andreas Rudas, a német RTL-csoport Délkelet-Európárt felelős regionális igazgatója, hozzátéve: biztos abban, hogy a nemzetközi bíróság nekik ad majd igazat, még ha az ügy évekig is húzódhat, „végig kell csináljuk”. Fideszes politikusok kitartóan céloznak arra, hogy a csatorna mindenféle számviteli trükkökkel két évig nem fizetett társasági adót – Varga Mihály gazdasági miniszter az adóhatóságot is rájuk küldte ezen felbuzdulva -, de Rudas kizárta, hogy ilyesmi történhet. Azt mondta, semmiféle törvényt nem játszottak ki, nem vetettek be illegális adózási cselt, ugyanis bármilyen üzleti műveletet hajtottak is végre, annak adóvonzatáról mindig konzultáltak az adóhatósággal, „annak jóváhagyása nélkül sosem” léptek. Ez egybecseng Kolosi Péter programigazgató múlt heti kijelentésével, ami szerint a NAV-nak már gyakorlatilag saját irodája van náluk, olyan gyakran ellenőriznek.

A régiós igazgató azt is elmondta, hogy azért is megéri beleállniuk az ügybe, mert ha nyernek a nemzetközi bíróságnál, visszakapják a pénzt, amit most elveszítenek – ugyanis a törvényt be fogják tartani, és nem tudja elképzelni, hogy ne fizetnék be a reklámadót, bármennyi is legyen az. Bár szóba került, hogy az RTL mögött álló Bertelsmann tulajdonosa gazdag és befolyásos, és még Angela Merkel német kancellárral is jóban van, ám nem valószínű, hogy politikai segítséget kérnének: mint mondta, „mi magunk próbálunk megoldást találni”.

Azaz, mint látszik, megint meg fogják támadni – orbáni értelmezésben – Magyarországot, újra lehet éleszteni az örökös szabadságharcot, most már Juncker az új rossz Reading helyett, de ez a lényege Orbán lelkének, meg a rendszeréének, a pofonok nem érdeklik, pedig kap bőven megint, lejáratva ezzel saját bejáratú hazáját, de leszarja.

Orbán ugyanis az utolsó pillanatig támogatta David Cameron brit miniszterelnököt a Juncker kinevezése elleni küzdelemben. A magyar miniszterelnök ugyanazokkal az érvekkel operált, mint Cameron. A Juncker kormánya által delegált Viviane Reding EU-biztos, aki élesen bírálta a jogállamiság tekintetében vitatott magyarországi reformokat, kedvelt ellenségképe lett a magyar kormánynak. Az ügy külpolitikai következményei az igazán fontosak: Cameron pártjával ellentétben a Fidesz az Európai Néppárt tagja, amely Junckert jelölte. A Fidesz a májusi európai parlamenti választásokon 51 százalékot ért el, ami a legjobb eredmény Európában, Orbán érvei a jelölés előtt és után mégsem találtak meghallgatásra. Angela Merkel német kancellár egy informális találkozót hívott össze három hete, a Junckerrel szemben szkeptikus kormányfőket próbálva meggyőzni. A találkozón az angol, a holland és a svéd miniszterelnök vett részt, Orbán Viktor azonban nem kapott meghívást.

Ez a lényeg, ami mutatja Orbán – és sajnos a mi helyünket is az általa megvetett, lesajnált, pénzcsapnak nézett Európában.

Ui: mindeközben közpénzek hűtlen kezelése és hivatallal való visszaélés miatt tesz feljelentést ismeretlen tettes ellen a Népszava, bár a tettes lényegében ismert – hangzott el a lap sajtótájékoztatóján. A Népszava szerint ugyanis a kormány – politikailag célzottan – csak a számára kedves jobboldali napilapoknak juttat állami cégeken keresztül hirdetést. Láposi Elza, a lap igazgatója elmondta, hogy míg a 7400 példányszámú Magyar Hírlap és 37 000 példányszámú Magyar Nemzet 1,5 milliárd forint állami hirdetés kapott 2013 elejétől 2014 júliusáig, addig a 45 000 példányszámú Népszabadságnak és a 14 000 példányszámú Népszavának be kellett érnie 120 millió forint állami hirdetéssel. A svájci tulajdonos bejelentette a szerkesztőségnek, hogy a továbbiakban nem tudja finanszírozni a 140 éves napilapot. Nincsen mód az MSZP-hez közel álló alapítványok támogatására sem.

Németh Péter főszerkesztő elmondta: az nem várható el, hogy politikailag is egyetértsenek a magyar újságírók a Népszavával, de mindenképpen fontosnak tartaná, ha az Origo melletti szolidaritás vagy a reklámadós összefogás mintájára a Népszava mellett is kiállna a magyar újságírószakma. Láposi szerint a lap még két hónapig tud működni a jelenlegi helyzetben, a fennmaradáshoz havi 10-15 millió forint támogatásra volna szükség. Ha a jelenlegi 14 000 példányt újabb 10 000 előfizetővel tudnák növelni, akkor a lap reklámhirdetések nélkül is fennmaradhatna.

A Népszava nem jó befektetés– mondta Láposi, aki szerint természetes, hogy a potenciális befektető nem a megtérülő forintokat tartaná szem előtt, hanem azt, hogy Magyarországon fennmaradjon egy normális baloldali napilap. A befektető megjelenése mellett abban is reménykedik a 70 fős szerkesztőség, hogy az olvasóktól is kapnak anyagi támogatást a jövőben. A pletykák azt sugallják, hogy Orbán Viktor személyesen tiltotta le az állami hirdetéseket a baloldali napilapokból. Ezt persze nem tudható, de a mai politikai helyzetet ismerve semmi sem történik ebben az országban Orbán tudta nélkül.

Szépjónapot, gyönyörű Magyarország.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum